Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Utólsó levelébűl, úgy veszem észre, hogy szívének ama’ sebe mellyet rajta a’ Pesti tudósító ejtett még most sem hegedt be! Mit? hát eggy Bölcset annyira megijeszthetë az ebugatás, hogy fegyverét letegye? Nem! nem! – nekünk a’ tollat letennünk nem szabad! Nádor Ispány Ő Cs. Kir. Fő Herczegségének ama’ kegyes kinyilatkoztatása, mellyel bennünket Füredenn megböcsűlt: „Ihr Schrift war in Ungarn unumgänglich nothwendig”, soha^* sem enyészik el háladatos^* emlékezetembűl, ’s a’ hitlenség patvarkodásai között is lelkesíteni fog; tisztemnek ösmervén: „non desistere patriæ etiam famæ dispendio consulere.” Osztán megmeg az is szemem előtt áll, a’ mit Cicero mondott volt: „qui ex errore imperitae multitudinis pendet, hic in magnis viris non est habendus.” Hát Uram Bátyámnak kellhëtë még ennél nagyobb és több arra, hogy újra kezeibe ragadván tollát, az Ékesenszóllásrúl való Tanácskozásait, az ebugatások’ trucczára, ha nem is systematica rendben, rapsodice legalább folytassa? Mert hiszen ezek a’ pórok csak a’ systemátúl undorodnak, úgymint a’ kiknek sem eszében sem szívében nincs systema; és nekünk, kiknek mindenné kell lennünk, hogy őket Krisztusnak ’s az igazságnak megnyerhessük, e’ pontban is alkalmaztatnunk kell magunkat csöcsömös korokhoz. És ezen tekíntetbűl újra kérem Kedves Uram Bátyámat, hogy azt tovább is folytatni méltóztasson. Hogy a’ Catholicitásrúl szólló darabnak néműnémű eredeti formát adgyunk, valamint akkor, midőn azt Uram Bátyámnak átadtam levélformába kívántam öntetni; úgy most is csak azért könyörgök. Oswaldban nem a’ providentiárúl, hanem a’ lélek’ halhatatlanságárúl való darab volt az, mellynek hasonlóképen levélformába való öntése iránt esdeklettem; de mellyik oldalánn van, arrúl nem emlékezek.

Kassai Uramnak Grammatikáját nem ösmerem: azt hallottam, hogy B. Szepesi volt a’ Méczénássa; némelly szörnyeteit a’ Tudom.^* Gyűjteménybűl tudom, quassállya meg őtet Kedves Uram Bátyám. – Ha a’ Biblia’ kiadásának üdeje elérkezik, ’s a’ Synodus által meghatároztatik annak kijobbítgatása Venúszi Apát Úrnak újdonúj, egyenesen a’ Zsidóbúl készített fordítása nagy segítségére lehet Uram Bátyámnak; de még eddig a’ Pentateuchusnál tovább nem ment. A’ munkának egész titulussa ez:^* Pentateuch oder die fünf Bücher Mosis übersetzt von Jos. Bened. Venusi Abten zu Osseg. Prag. 1820. A’ második kötettye: Wörterbuch zu den fünf Büchern Mosis. – Azt gondolom, hogy Kassai Uram az új literaturában, legalább a’ Katholikusokéban^* járatlan; azért bátorkodott a’ vakmerő Károlyi fordítását ajánlani; sem az előbbenit nem ösmeri tudni illik, sem azt nem tudgya, hogy Dereser az Ó Testamentomnak igen szerencsésen eltaláltt új^* fordítását kiadni elkezdette.

Az új áriával a’ Veszprémi Musicusok nem elégszenek meg, ’s valamint Döme Urét eggyügyűnek, úgy az újat nem populárisnak talállyák, holott az én vélekedésem szerint az^* Éneket, hogy foganattya legyen a’ nép’ cultúrájához kell szabni; mert a’ természetben nincsen ugrás.

Hogy Értekezéseinknek komor folyamattyát néműnéműképen megkellemesítsem az Énekekenn, Zsoltárokonn, az Ékesenszóllásrúl tanító Rapsodiákonn kivül, Erkölcsi levelekrűl is gondolkodtam, különösen ollyan tárgyakrúl, mellyek még Erkölcstanítóink által sincsenek tellyesen ’s tökélletesen elhatározva: illyenek^* a’ módosság, müvelttség, (cultura) emberedés similitudo Dei,^* emberség, emberiség érteménnyei. Emez utólsókrúl el is kezdettem a’ próbát, mellyet résszerint mutatóképen, részszerint azért, hogy Uram Bátyámtúl az iránt – szinte mint a’ módosság iránt – világosítást nyerhessek, ide függesztem.

„Kérdéseid, mellyeket némelly – ha származásokra nézve nem is, haszonolásokra nézve bizonyosan új szavak’ magyarázattya iránt előmbe terjesztettél, hidd el, szinte kedvemre érkeztek: mert általok olly tárgyaknak nyomozására nyújtottál alkalmatosságot, mellyeknek helyes ’s igaz érteménnye sok erkölcsi ösmeretekre fáklya gyanánt szolgál.

A’ többek között azon árnyékozatot keresd, melly az emberséget, ’s emberiséget egymástúl elválasztja? Hogy ebben el nem igazodhattál éppen nem csudálom; midőn az azokkal való élésben ollyan férjfiakat is habozni látunk, kik egyébaránt a’ Nyelvnyomozásban, ’s Erkölcstudományban Mesterek:^* a’ mi kétségkivűl onnan származik, mivel azoknak elhatározásában magok a’ Német Irók sem értenek eggyet, kik^* utánn hazánkfiai e’ szavakkal idealis értelemben, az újabb üdőben kezdettek élni. Mit? Csak az újabb üdőkbenë? – Nincs különben. Kútasd fel bár minden régi Magyar Írásokat,^* az emberiséget sehol sem fogod találni, az emberség által pedig mindenütt vagy ^* általlyában az emberi természet helyett, vagy tisztesség, böcsület, hitel helyett vetetik, ammint ma is vele a’ község csak illyen értelemben él. Azon értelme, mellyben a’ Német a’ Menschheitot, ’s Menschkeitot veszi, nem rég keletkezett –^* csak imént, midőn az újabb Filozofia a’ tapasztaláshaladó világba emelkedvén az embernek tiszta ideáját feltalálta. Innen látod, hogy valamint segedelme nélkűl filozofiai tekíntetben való értelmeket ki nem tudgyuk világosítani; úgy ama’ határvonást is melly őket egymástúl választya lehetetlen megtenni: annakokáért én is, hogy kérdésedre, ha nem is tellyes, legalább nem helytelen feleletet adhassak, ugyan ahhoz kénytelenítettetek folyamodni. Az^* ideák’ világába repülök tehát ki,^* hogy ott az emberség illetőket öszveszedvén belőllök annak ideállyát^* öszve alkothassam.

Hogy nem^* meggondolatlanúl, vaktában alkotott mű az ember, hanem az ő ideája, képe, tökélletes volta szerint, a’ Teremtőnek elméjében, önvalójának hasonlatosságára öröktűl fogva fogantatott; hogy mikor őtet teremtette, bele olly erőket öntött, mellyek amaz örök ideát megvalóságosítani képesek; hogy tehát ezen erőknek mivolta, arányozása mind amaz örök ideát előnkbe terjeszti, mind annak megvalóságosítására való tisztünket hirdeti; az Istení tökélletes észség, bölcsesség, változhatatlanság, ’s mindenhatóság éppen nem hagy kételkedni ’s a’ t. A’ melly erők közűl minthogy az embert^* az érző,^* a’ főbb értelemben érző, és vágyó erő béllyegezi az igazság, a’ szépség, a’ jóság^* dücső fénnyébe^* a’ testiség meggyőzésével^* vett^* emelkedésben fog állani az emberség tiszta ideája ’s a’ t.

Világot! világot ide Kedves Uram Bátyám! vagy vegye ki kezembűl e’ magos tárgyakat, úgy mint a’ ki az ember nem birodalmait szerencsésen megfutotta, ’s ezen^* indúlatos kérésekkel ezerszer csókolom ’s vagyok