Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Mi dolog lehet az vallyon, hogy sem Kedves B. Uramnak feleletét 1. 7ber írtt levelemre, sem Igen Tiszt. Professor urakot nállunk nem látom? Háromszor is megettük a’ halakot, csibéket, ludakot, kappanokot, pulykákot, kacsákot ’s a’ t. mellyeket számokra beszereztünk. 6ik Septembertűl fogva várakoznak már reájok a’ puha menyasszony ágyak, pántlikákkal felczifrázva. A’ kertben az új tekék és fahempelykék már penészednek; az ökölnyi őszi baraszkok lehúllottak; a’ sok szép virágok elcsüggedtek; a’ fejér szőllő elrothadt, a’ veres pedig az éréstűl elijedt, hasztalan várván naprúl napra a’ kedves^* vendégeket. Mi dolog az, hogy a’ Veszprémiek^* Budára olly sokáig nem tekíntenek?

Az új promótiókot, ha bizonyosak volnának, már régen megírtam volna. Most már talán Veszprémben is tudva vannak. Ime! ide teszem azokot rövideden: Veszprémi Püspök Alagovich, Vivat! Kanonok Secretarius Balassa; vivat! Kalocsai Érsek Gróf Eszterházy, helyette Rosnyai Madarassy; Szepesi Gróf Nádasdi Praelatus,^* Váczi Benyovszky; Győri^* Paintner.

Nekem tegnap előtt I. T. Vízhoffer Várbéli Plébános Úr azzal mentegette a’ Veszprémi Professor Uraknak késedelmességét, hogy talán Megyegyülekezetet tartanak, mint a’ Vácziak. De ha igaz volna is, már ennek régen végének kellett volna lenni. Hát a’ Lexiconunk mit csinál? Mihelyt hirdetését látom, a’ 2ik szakasznak befejezéséhez fogok azonnal, és azutánn semmi sem bírhat többé arra, hogy a’ folytatást félbe szakasszam, az eggy (Veszprémi Vetót kivévén. Nagyon kivánom látni, mikép fogadgya a’ hirdetést a’ tudós^* Magyar nép? Wagner’ Phraseologyiához kívánnya a’ Typographia, hogy ama’ mester^* szavaknak Lexidionnyát függesszem, mellyek a’^* hadi, polgári és egyházi dolgokrúl ex Jano, Nolthino, d’ Aquino ’s a’ t. a’ Bécsi Kiadásban németűl és deákúl vannak. Ez még csak tökélletlen szókönyvecske; de belé akarom vegyíteni azokot, a’ mellyek már nállunk készen vannak, úgy mindazáltal, hogy pragmaticájokra nézve az Olvasót a’ Veszprémi Lexiconra igazítsam. Ezt pedig addig meg nem tehetem, még az első Szakasz a’ prés alá nem jut. Kérem Főtiszt. Barátom Uramot, mondgya meg ez iránt nekem gondolattyát: mert már Wagnerbúl az utólsó árkus van munkában előttem; a’^* barbarismusokonn pedig eggy két hét alatt^* átesek; mire az említett mesterszavaknak száraz^* lajstroma következik.

Főtiszt. Gener. Vicarius Úrnak kezét mély tisztelettel csókolom. Szegény Fejérrel játszani látszik a’ szerencse, vagy inkább ennek eszeveszett udvarnoki, Tóth úr, ki tőlle azt kívánta, hogy practicállyon, magának Vitkovics Úrnak egy hét előtt szentűl megigérte, hogy mihelyt az attestatumot a’ praxisrúl hozzá hozza, azonnal módgyát ejti, hogy Fejér bevetessen. Egy két nap múlva hozzá megy Fejér az attestatummal, és ennek Tóth Úr azt declarállya, hogy nincs reménység, mivel Ő Felsége még az actualis Practicánsoknak is legnagyobb részét elbocsáttya. Vitkovics Úr tehát el akart menni vele tegnap előtt Ő Excellentiájához Báro Ötvös Úrhoz, azutánn ennek Fiához azzal a’ kéréssel, hogy a’ Magyar Kamaránál fogadgyák be.^*E’ járásnak^* foganattyát még nem tudom; de azt tartom, hogy maga Fejér azonnal meg fogja írni édes attyának. Óh! melly szerencsésnek^* tartom magamot, hogy páratlan Miska maradván, gyermekeim nincsenek, kiket a’ Molochnak,^* a’ mostani rossz világnak torkába kellene hánynom áldozatúl! Hogy ne tanúllya meg az illyen ifiú a’ másokkal való csavarékos, félvállú, irgalmatlan bánást, ha vele magával így bánnak. Így tenyésznek a’ világonn az alacsony characterek, mellyekben sem az Istennek, sem a’ jámbor embernek kedve nem telhet.

Ölelem, csókolom, tisztelem Főtiszt. Kiss Urat, valamennyi Veszprémi Jóakaróimmal és Barátimmal eggyütt, Kedves Barátom Uramot pedig ezerszerte és vagyok etc.

Ossitzkyék csókollyák. F. T. Úrnak kezeit. Az Asszony egyébaránt egésséges, de lábai úgy fájnak, hogy rájok nem állhat, és így^* az ágyban nyomorog.

Szinte most küldi be hozzám az Ifiú Sághy Kulcsár’ Tudósításainak 24. darabját, mellyben utólsó mérgét ellenem kiköpi. Utólsónak mondom, mert én ugyan nem adok nekik többé alkalmatosságot arra, hogy belém^* kapjanak. A’ mit a’ Deák Grammatikárúl mond, akár az Analyticát értse, akár az Epitomét, nem tudgya szegény, hogy miért maradt el az elsőbűl a’ Stilus Curiális, a’ másodikbúl a’ Syntaxis. De én tudom, hogy sem az eggyiknek, sem a másiknak oka én nem vagyok. Hogy a’ periodicus munkákba nagyon illik az ollyan írás,^*mellynek folytatása több esztendeig tart, kiki tudgya; valamint azt is, hogy az Ékesenszóllásnak tornácczait ki kellett előbb söpörni, minekelőtte belsejébe lépjek. Hogy éppen akkor kell e’ munkával felhagynom, mikor e’ lépést akartam tenni; arrúl^* megint nem én tehetek. Ezen alkalmatossággal, kérem Főtiszt. Barátom Uramot, fontollya meg jól a’ mi Lexiconunknak kiadását is,^* mert hogy ezt is meg ne támadgyák a’ Magyar Literaturának^* Pesti Dictátorai, nem reméllem, kivált mihelyt észre veszik, hogy az én munkám, ami pedig már előttök Vitkovics által tudva is van.^* Hogysem pedig azutánn az ő kedvekért vagy tőllök való félelembűl^* félbe haggyuk, jobb talán belé sem kezdenünk.