Utólsó levelébűl, mellyet Györke hozott, úgy vettem észre, hogy az enyim mikor ő Budárúl elindúlt, még nem ment Uram Bátyámnak kezéhez. Ha el talált volna veszni, leginkább azért sajnálnám, mivel én abban ama’ régi kérdésre: „vallyon a’ szent írásbéli könyveknek próbafordítás végett való választása helyesë vagy sem?” vélekedésemet rövid okokkal támogatván, hízelkedés nélkűl megmondottam, ’s ebbéli adósságomat lefizettem.
Hanem bezzeg a’ személyes látogatással az idénn adóssa maradok Kedves Uram Bátyámnak! Olly akadályok állanak tudni illik útamban, mellyek azt nekem tellyességgel lehetetlennek teszik: az eggyik bold. Püspökünknek Augustus’ 8dikánn tartandó exequiája, mellyenn megmeg halottas Beszéddel kell felállanom; a’ másik a’ 26dik Septemberre határozott Püspökmegyebéli Gyülekezet, mellynek – ha Nagy Primásunk’ levelének lelkébe igazán behatottam – ama’ fontos kérdések lessznek a’ tárgyai: „Miképpen lehet az emberi szívekben a’ meghültt istenességet,
*
[..]tenességet [Átírással javítva.]
relígyióbéli érzeményt felélleszteni? És: miképpen kell az Egyházi Egggyesületnek [!] minden rendbéli tagjaiban az indúlatokat korlátok közé szorítani, ’s a’ szabadakaratot az erkölcsi törvények iránt engedelmességre győzni?”
*győzni?[”] [em.]
– E’ nagy és mély kérdések minő előkészűletet kívánnak, Uram Bátyámnak nem szükséges magyaráznom. Ollyan törvényeket alkotni, mellyek a’ Hűveket félelemben tartsák, nem nagy mesterség; de viszontag az igaz istenességnek (religiositas) ’s erkölcsiségnek megeszközlésére, nem elég; hanem ollyan rendszabásokat ’s intézeteket tenni, mellyek az Észt is színte kényszerítsék, hogy azokat maximái közé felvegye, ’s ennél fogva a’ szívet, (melly az
*|melly| az [Betoldás a sor fölött.]
erkölcsi gondolatok’, érzemények’, indúlatok’ széke, középpontya, tűzhelye a’ lélekben) az erkölcsi törvények szerint öntökéllésbűl való járásra lobbantsák, megjámborítsák – a’ mesterségek’ mestersége, ’s annak nehézségét annál mélyebben érzem, mennél mélyebben bocsátkozok
*bocsátkozo[.] [Átírással javítva.]
az emberi léleknek, az erkölcsiségnek, az Egyházi Eggyesűletnek mivoltába, természetébe. Ezek az okok, úgy vélem engemet elegendőképen ki fognak menteni, ’s önkint folyik a’ consequentia: tehát Uram Bátyám örvendeztessen meg bennünket jelenlétével. De hogyan? Ihol a’ plánum! – az én lovam ’s kocsim 3dik Augustusban Budánn lessz, hol eggy nap nyugodván 5dikben megindúl ’s hatodikban meghozza Hárfásunkat, úgy hogy 7dikben magát kipihenvén, 8dikánn Fő Pásztorunknak emlékezetére eggy szomorú Dalot pengethessen; a’ melly plánumnak elfogadása iránt való kinyilatkoztatását Kedves Uram Bátyámnak ohajtván elvárom.
Sághy Barátunknak levelére is felelettel tartozom, de minthogy arra ma üdőt nem vehetek, a’ posta pedig megy; adgya tudtára Kedves Uram Bátyám: 1) hogy Virág Benedek Úrnak nálam letett munkái nem kelnek; 2) hogy az arany bullát és János Apátúr pöcséttyét eggy táblára mettszesse; 3) ha Sz. Udalrik keresztye elkészűl, azonnal küldgye el; 4) hogy a’ metszésért ’s nyomtatásért járandó pénzt, mihelyt bátorságos alkalmatosságot találok, mindgyárt meg fogom küldeni; mert postára adni nem bátorkodom;
*bátorkodo[.] [Átírással javítva.]
5) az
*a[.] [Átírással javítva.]
említett keresztet nagy
*nagy <rézben>
nyolczad formában, szinte a’ millyenben az Értekezések vannak, és szép fejér ’s finomabb posta papírosra nyomtattassa. – Uram Bátyámnak jó szívét és Sághy iránt való szeretetét ’s barátságát ösmervén, reménylem, hogy ezen alkalmatlan kérésemet meg nem veti.
Mink most mindnyájan egésségesek vagyunk, és viszontag szivesen ohajtyuk, hogy Uram Bátyámat is közöttünk ép ’s friss egésségben ölelhessük.
Többnyire Osziczky Urat az Asszonysággal eggyütt különösen tisztelvén, Uram Bátyámat pedig és Sághyt ezerszer csókolván maradok
Kedves Uram Bátyámnak
T. Kocsi Úr szívesen tiszteli.