Schneider Püspök Urnak, a’ Szász Király’ gyontató papjának egynehány Leveleibűl, mellyeket Jordánszky Kanonok Úrnál mint neki irattattakot olvasni szerentsém volt, értettem, hogy Hille Ágoston Káplány megösmerkedvén a’ fenntiszteltt Püspökkel Carlsbádban, vele közlötte a’ mostani időkhöz alkalmaztatott irovánnyát: Soll die Scheidewand unter den Katholiken und Protestanten noch länger forbestehen? olly szándékkal, hogy azt átvisgálván, és a’ hol szükségesnek találná, megjobbitván, kinyomtattassa. Ezt az iroványt kegyessen fogadta a’ Püspök Úr, és nem tsak több helyeken megjobbította, némellyeket hozzáadván, némellyeket elhagyván, némellyeket megváltoztatván: hanem a’ megjobbítás után azonnal Augsburgba küldötte is, és annak kinyomtatása végett egynehány jóbarátit megkérte. Rövid idő alatt, a’ mint láttyuk, megjelent már a’ harmadik kiadás. Bélik választott Püspök Ő Hertzegségének Primásunknak Vicariusa átolvasván a’ második kiadást, olly helyesnek találta, hogy azonnal magához hivatott, és annak magyarra való fordítását reám bizta annyival is inkább, ha káplány volna annak fordítója is. De mivel az említett német munkátska nem olly classicus szerzemény, mintha lelkiismeretben járó dolog volna abban legkissebb változáskát tenni, meghagyta, hogy a’ hol a’ nagyobb világosság okáért szükségesnek fogom találni, ott szabadabban fordíthassam és paraphrasisokkal is élhessek.
Nagy tisztelettel veszem Ő Méltóságának a’ Vikárius Úrnak ennyi bizodalmát irántám [!] és azonnal hozzá fogtam a’ fordításhoz. Éltem a’ szabadsággal; és mikor elvégeztem a’ munkát, Ő Herztegségének helybenhaggyását megkértem.
Azonban két három hetek mulva magához hivatván a’ Hertzeg Primás, velem közli a’ Fő Tisztelendő Urnak fordításomnak megjobbítására ügyelő bölts észrevételeit azzal a’ parantsolattal, hogy azok szerint még egyszer a’ munkátskámot elkészíttsem. Megvallom ugyan, hogy a’ várakozásom ellen történt több jobbítások nem épen legkellemetesebben tsiklandoztatták öntetszésemet és szeretetemet; de még is minden reménységem felett szerentsésnek találtam abban magamot, hogy ő Hertzegségének bölts megválasztása és itélete engem a’ Hille Ágostonnal egy irányosságba és egy paralellába helyeztetett. Mert valamint Hille Ágostonnak szerentséje volt egy nagy tapasztalású, és messze terjedt tudományú Mentor által az ő munkájának kiadásában vezéreltetni: ugy nekem is szerentsém van Fő Tisztelendő Úrban, kinek a’ Tudományokban jártas keltes volta Magyar Hazánkban isméretes, egy illyen Mentoromot tisztelni, kinek vezérfonalánál bátran vihetem kis fordításomat a’ Magyar Világ elejébe.
Vegye azért Fő Tisztelendő Úr igaz szíves köszönetemet, mellyel tartozom fáradozásáért, melly minden bizonnyal nagyobb a’ fordításomnak megjobbításában, mint lett volna, ha maga a’ Fő Tisztelendő Úr mindgyárt elejénten fordította volna a’ Német munkát magyarra. És hogy ezen igaz szíves köszönetemet megtegyem, ez első tzéllya e’ jelenvaló Levelemnek. Második pedig e’ következendő: Előadták magokat egynehány környülállások, mellyek a’ magyar fordításomnak mentől hamarébb [!] való közrebocsáttását kivánnyák és sürgetik. Ezen környülállások, jelesebbiki közül egygyik az, hogy Ő Hertzegségének meghagyásából más munkának is ismét németről magyarra való fordítása előttem áll, mellyhez nem foghatok előbb, mint a Scheidewanddel elkészüllyek. Bátorkodom azért, és pedig magának Ő Hertzegségének parantsolattyábol, kinél ma dél előtt voltam, arra megkérni Fő Tisztelendő Urat, hogy a’ mennyire az egészsége, és egyébb szorgos foglalatossági engedik, fordításomnak hátra maradtt nagyobb részét megvisgálni, a’ hol szükséges megjobbítani (talán némelly helyeken úgy maradhatna, a’ mint van), és gyengeségemnek további igazítására bölts észrevételeivel egygyütt mentől előbb elküldeni méltóztatna. Ezen bizodalmas alázatos kérésem mellett azt akarom említeni, hogy a’ miket a’ Hille munkájának harmadik kiadója (mert nem hiszem, hogy ez maga a’ Hille volna) a’ Pápa tsalhatatlansága felől, úgy tetszik az utolsó részben, mond, mivel azok koránt se teszik bizonyossá és megtzáfolhatatlanná a’ Pápa tsalhatatlanságát, de nem is erről annyira szóllani látszanak, mint a’ Pápának az egész Anyaszentegyházban való Primásságárol, nem is a’ Pápa tsalhatatlansága, hanem annak Primássága az a’ közfal, melly a’ Protestansokat tőlünk Katolikusoktol elválasztya, azokat, valamint én a’ Pápának Primásságárol értettem, és annak megbizonyítására használtam, hasonlóképpen arra magyarázni és alkalmaztatni méltóztasson. Ő Hertzegsége tsak egy szóval való említést sem akar a’ Pápa tsalhatatlanságáról; mivel ez nem tsak a’ Katolikusok nagyobb részének viszsza tetszik: hanem kivált a’ Protestansok gyomrában ímelgést okoz.
Megvallom még azt is, hogy a’ könyv tzimjének való fordításában: Soll die Scheidewand etc. mind eddig nem igen a’ tetszésem szerint törtem a’ fejemet.
Tudom, hogy Fő Tisztelendő Úr kisegít a’ hinnárbol. És ezen bizodalmas kérésem a’ hátra maradtt résznek mentől előbb való elküldése végett, mellyet tsak Ő Herztegségének biztatására tenni bátorkodok, második tzéllya ezen Levelemnek. Méltoztasson jó névvel venni bátorságomat, ki noha ismeretlen, még is mint a’ tudományos embereknek betsülője Fő Tisztelendő Úr iránt nagy tisztelettel lenni sohase szünök meg
Fő Tisztelendő Uraságodnak
Esztergom szabad Királyi Városában
18-dika Juniusban 1821 Eszt. igen sietve
Rátz András mp.