Juniusnak 14. napjánn. 1821. Főtiszt. Horváth János Kanonok Urnak.
De most már csak nem győzöm tovább
szusszal! Még munkái között is kénytelen vagyok Főtiszt. Barátom Uramot levelemmel háborgatni csupán csak azért, mivel válasszára úgy áhítozok már, mint a’ kopasz madár a’ táplálékra, mellyet annyátúl vár. Hány kérdésemre felelte már Főtisztelendő Úr azt, hogy azokrúl más alkalmatossággal velem értekezni fog? Ezek úgy megszaporodtak, hogy majd egész könyvet kell
*kell <Fő>
Kedves Barátom Uramnak írnia, hogy engemet megelégíthessen. Hát hol van még az én részemrűl a’ sok közleni való?
Főtiszt. Úrnak értekezését az Anyaszentegyháznak parancsolatirúl szinte olly nagy elégedéssel mint örömmel olvastam, és azt mondottam reá szívemnek méllyébűl: Az Isten fízesse meg a’ Szerzőnek
*meg <neki> |a’ Szerzőnek| [Betoldás a lap szélén, korrektúrajellel.]
mind ezen mind a’ más világonn! Amen.
*Amen. <Györke Jánost, ki hozzám többször eljár, nagyon kínozza szegényt! a’ bizonytalanság, mellyben él, sorsának kimenetele végett; de kivált a’ dologtalanság, mellyel üdejét vesztegetnie kell. Nagy reménysége duzzant az iránt, hogy minekutánna a’ Püspök meghalálozott, és ő azóta kérésével a’ Generalis Vicariátushoz folyamodott, nem sokára a’ Megyébe vissza mehet, és valamelly Egyházi szolgálatba léphet. De nem vévén feleletet, azt sem tudgya, ha levelét Sipos Úr kézhez szolgáltattaë, vagy sem? Eleget bíztatom a’ tűredelmes várakozásra: de bár melly kész is mindenre, csak aggódik szegény még is, ki nem vethetvén eszébűl, hogy el van hagyva a’ Veszprémiektűl. Én ezt lehetetlennek tartom, és tudta nélkűl kérem Főtisztelendő Urat, hogy tollya, a’ hol lehet a’ szekerét, és írja meg nekem titkon, mivel vigasztalhatnám? Talán ha a’ Káptalan’ vagy a’ Vicariatus’ részérűl a’ Prímáshoz eggy kis jó szót tetetne, hamar jóra fordúlhatna ügye. A’ Prímás vele nagyon megelégszik; de talán a’ Veszprémi közbenjárás nélkűl nem olly könnyen indíthat valamit. Kár! valóban kár! hogy e’ jó ember szolgálat nélkűl sorvad.>[Az áthúzott szakasz mellett lapszéli megjegyzés: Györke e’ levelet már maga vitte haza.]
Főtisztelendő Hornyik Kanonok Úrnak Kezeit alázatosan csókolom, tudtára adván, hogy az ifiú Fejér serényen folytattya Vitkovics Barátomnál a’ praxist, mellytűl el sem akarnám vonni mind addig, még Sághy képes nem lessz, iránta tett ígéretét tellyesíteni; a’ mi talán két holnap alatt meglessz, mivel dolgai, hála Istennek! jól mennek. Ő nálla megérhet és szépen előmehet a’ legény; csak a’ Németben el ne mulassa magát gyakorolni.
Hát Főtisztelendő Kiss Kanonok Úr mit csinál? Tisztelem, ölelem, szívembűl kívánván, hogy az imént megnevezett Főtisztelendő Úrral eggyütt tartsa meg az Isten sokáig erőben, egésségben, és áldgya meg szent munkáinkot! Átesettë már a’ Logicum Lexidionnak rostálásánn? Mesterszavaim számosan akadtak előmbe, mikor az Értekezéseknek új kötetét olvastam, ’s megörűltem, a’ divatnak, mellyre bölcs Barátimtúl felemeltettek. Hogy Wagnernek Phraseologyiában jó útat nyesek nekik, Főtisztelendő Úr előtt ösmeretes dolog: de sajnálom, hogy Wagner’ nyomtatása megint megakadt. Én már utólsó betűjénn dolgozok, de csak lassacskán, mivel nem sürgetik.
A’ Főherczeg, Nádorispányunk, és a’ Főherczegné, valamint a’ gyermekek is a’ jövő holnapnak elejénn Füredre mennek hat hétre. Ossitzky itthon marad; de leánya a’ gyermekekkel megy. Ossitzkyné már eggy hete, hogy betegen fekszik; de most már lábbad. Tisztelik mind a’ hárman Főtisztelendő Urat, és kezét csókollyák.
A’ multt holnapnak
*holnapnak <kezd>
közepénn veríték (Ausschlag) ütött ki eggy éjjel a’ mellyemenn hátamonn, és karjaimonn. Az orvos epeverítéknek nevezte, azt adván hozzá, hogy ha ki nem ütött volna önkint, véremet két három nap alatt rothadásba hozta volna, a’ nélkűl, hogy az orvos a’ nyavalyának okát kitalálhatta volna. Negyed napra kivégezhetett volna a’ világbúl. És íme! az Isten kegyelmébűl két
*két <alatt>
hét alatt megmenekedtem e’ rossztúl, minekutánna a’ viszketéstűl, melly sokszor sírásra fakasztott, kimondhatatlanúl szenvedtem. Erőm ugyan megcsökkent, kedvem pedig eggy kis félénkséggel megvegyűlvén, eltikkadt,
*félénkséggel <megmértékeltetten> |megvegyűlvén, eltikkadt| [Betoldás a lap szélén, korrektúrajellel.]
de azért csak munkálkodok, ammint lehet.
Főtisztelendő Küllei, Vajky,
*Küllei, |Vajky| [Betoldás a lap szélén, korrektúrajellel.]
Kolosvári, Smodis, és Spiritualis Urakot tisztelem és csókolom, valamint szinte és kiváltkép Főtiszt. Barátom Uramot is, kinek, még élek, vagyok igaz szívű tisztelője.