Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Ihol megint eggy levéllel alkalmatlankodok. Velenczei Patriarchánk 15ik Januáriusban Budára szerencsésen elérkezett, és azótátúl fogva mindennapi vendége vagyok Mélt. Paintner Püspöknek, kinél megszállott. 29ben el akar indúlni a’ Prímáshoz és innen a’ Győri Püspökhöz, és így Bécsbe, hova Ő Felségét 10. Februariusra várják. A’ Decretum^* de 5. Januar, hogy Titkos Tanácsos lett, már kezében van.^* Egész fél napokot töltvén vele egyedűl, elgondolhattya Főtisztelendő Barátom Uram, melly szorosan, melly mélyen újjítottuk meg örökre régi barátságunkot. Főtisztelendő Urat, kinek külsejét, belsejét elejébe rajzoltam, különösen tiszteli, csókollya. Elolvastam neki azutánn Apologiájának fordítását, a’ Veszprémiekhez tett ama’ kérésemmel eggyütt, hogy azt theologice megrostállyák. – És mit feleltek reá? kérdezé hevesen. Erre Főtiszt. Kiss Ferencz Urnak levelét elejébe olvastam. Többször félbe kellett szakasztanom az olvasást helybenhagyó felkiáltásai, és dícséretekre fakadó jegyzései miatt, ’s végét hallván, „enged, úgymond, egymás utánn enged e’ bölcs Férjfiú egész a’ meredeknek széléig, hol azt mondgya: non plus ultra!^* Tiszteld és csókold nevemmel, ’s mentségeműl írd meg neki a’ következendő környűlállást. Még Bécsi Barátim az első kiadásnak terjesztésében foglalatoskodtak, levelet vettem eggyikétűl, mellyel^* tudtomra adta, hogy Tuniziásomnak Mythologiájában némellyek megütköznek. Hevenyében tehát,^* ammint író tolamba jött, oda vetettem az apologiámot, a’ végbűl, hogy azokot, a’ kik amabban megütköznek, barátságosan kielégíthesse. Ő pedig kapta magát, az Archivumban közre bocsátotta szándékom ellen,^* hol azonnfelűl a’ Szedő a’ javát ki is hagyta. Ennek hibáját kipótolta azutánn a’ második kiadásnak előjáró beszédgye^.* Én egészen Kiss Ferencz Úrnak vélekedéséhez ragaszkodok.”

Tovább menvén köztünk a’ szó a’ Veszprémi Káptalant leírtam neki eleven festékekkel,^* a’ mi kedves édes^* Hornyik Atyánktúl kezdvén eggyenkint, mind végig, ki nem hagyván még Balassa Secretarius Urat, és a’ Professor^* Urakot is. „Áh! Barátom! ha én olly szerencsés voltam volna, hogy illyen Káptalanhoz jussak, mit nem vittem volna én az illyen férjfiakkal végbe!”

Mikor munkáimbúl elolvastam neki^* az Úrnak felmutatását, és kívánságára elbeszéllettem, hogy annak Főtiszt. Barátom Uram az Egyházi Parancsolatoknak foganatosságárúl^* való Értekezésében akarja hasznát venni, rám parancsolt azonnal, hogy az ő Tuniziásábúl fordítsam le a’ Szent Misét, és küldgyem el nevével Főtiszt. Barátom Uramnak, azzal a’ kéréssel,^* hogy ugyanezen Értekezésében adgyon e’ darabocskának illendő helyet. A’ fordítás prósában van; mert az originálist hűven kifejezni, méltónak tartottam. Versben sokat meg kellett volna változtatnom, és minden bizonnyal amannak kárával. Szándékom volt egyszersmind,^* hogy Pyrkernek, mint Poétának, érdemeit a’ Magyar világ’ elejébe terjesszem. Mikor Caesarnak, Hermannak és Hannibalnak kibékéllését, ’s az oltár felett való lebegését írtam, felbuzdúlt bennem ama’ szent kívánság: vajha így egyesűlnének meg velünk mindnyájan, kik e’ felséges áldozattúl elpártúltak!^* Az Értekezésekre a’ Patriarcha^* praenumerál, mellyeknek^* Velenczébe való elküldését magamra vállaltam. A’ Zsoltároknak szoros fordítását nagyon helyben haggya, és sürgeti.

Ossitzky és Leánnya^* 20. Januar. a’ Budai Udvarral Bécsbe indúltak. Az Asszony és Fia csókollyák Kedves Barátom Uramnak kezét, és kövér farsangot kívánnak.

A’ Patriarcha nagyon dicsérte nekem Ildephonsus Schwarz Benedictinusnak Dogmaticáját azért, mivel Poétákbúl szinte olly szívérdeklődő darabokot vegyít könyvébe, mint Főtiszt. Barátom Uram az Egyházi Parancsolatokrúl való Értekezésébe.