A’ mi szeretett Barátunk frissen van: hála’ Isten! erre mutatnak az utólsó gazdag levelében a’ helyes tanácsok, az eleven gondolatok, a’ nyájaskodások, a’ fáradhatatlan munkásság. Hogy az Ékesenszóllásrúl való Tanácskozásokat az első kötetbűl kirekeszteni, éppen nem volt szándékom, a’ sietségbűl, mellyel azt a’ Censurára visszaküldöttem, elgondolhatta Kedves Uram Bátyám; sőt ugyanazért minél hamarább, még pedig a’ hiteles alkalmatosság híjjával, a’ Postánn ismét haza várom: mert a’ sor a’ nyomtató műhelyben a’ jövő hétenn minden bizonnyal reá kerűl. A’ rágalmazás valamint az erős lelkekenn nem diadalmaskodik; úgy Kulcsárnak öszve vissza való éretlen firkálása engemet útambúl ki nem tántorít. A’ Velenczei Patriarcha biographiájának különösen örűlök; azt ellenben, hogy azon Könyv, mellyet abban segédűl kellene venni könyvtárainkban fel nem találtatik, nagyon sajnálom: annyival is inkább, hogy vele sem késhetünk; mert az első kötetnek nyomtatását Januáriús’ közepéig szükségképen el kell végeztetnem; mire való nézve kérem Kedves Uram Bátyámat, hogy azt elvégezvén eggy úttal csak revideáltassa, ’s küldgye meg.
A’ Tunisiás Attyának keresztény Mythologiájánn már tegnap derekasan vetekedtünk. Eggy állítása iránt még meg nem alkhattunk. Én az ártatlanúl tudatlan lelkeknek örömest engedek jobbúlást, ’s a’ Hadesbül a’ Boldogok lakhelyébe való költözködést a’ Mythologiában; de tudgya Uram Bátyám, hogy valamillyen következetes, szinte ollyan bokros az orthodoxia; a’ minn megállapodunk, rövid üdő múlva tudtára adom. Az iránt azonban, bizonyosnak teszem Kedves Uram Bátyámat, hogy a’ Biographiát az első, a’ Tunisiás Recensióját pedig a’ második kötetben okvetlen kiadom. Hogy e’ szép műdarab, Chateubriand szemponytábúl vetetvén fel, ha Milton’ Elveszett Paradicsomának, ’s Klopfstock Messiásának elejébe nem is, de melléje bizonyosan oda illik annak erősítésére: hogy a’ kereszt. Hit a’ Poezist nem csak meg nem rongálta, hanem felségesebb szépségekkel ruházta fel – kétséget sem szenved.
Kellë Zsoltár? – annyi, mint kérdezni: Lyeánka kellë rózsa a’ koszorúdba? vagy: kellë gyöngy a’ nyakadra? – midőn még a’ Noë bárkájának Kulcsárja is a’ többek között a’ Zsoltároknak próbafordításit is figyelmetességre méltóknak hirdeti Tudósításaiban. Többet mit felellyek a’ kérdésre?
Nem kisebb gyönyörködéssel hallom majd Nagy Péntekenn, ’s Szombatonn amaz Éneket is az Úr’ Koporsójánál, melly Kedves Uram Bátyámnak szép lelkében akkor fogantatott, míkor fél lábát a’ koporsóban lenni képzette.
Azok a’ kikrűl Uram Bátyám levelében barátságosan, ’s szíves tisztelettel emlékezett, valamennyien viszontag tisztelik, ezer áldást
*áldásb<…> [Átírással javítva.]
ohajtanak; a’ mellyek
*mellyek<et>
öszvevéve megmeg eggy ezered részét sem teszik annak, melly
*melly <sziv>
az én szívembűl ömledez, a’ ki Osziczkyékat különösen tisztelvén, még élek maradok
Kedves Uram Bátyámnak
Veszprémben Nov. 22dikénn 1820.
Sághy Barátunkat ezerszer ölelem ’s csókolom, kérvén, hogy az Ékesenszóllásrúl való Tanácskozást, minél előbb csak adgya postára; hogy a’ nyomtatás meg ne akadgyon.