Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

A’ folyó holnapnak 12én hozzám útasított böcsös Levelét a’ Censurába való Tanácskozásommal eggyütt különös örömmel és vígasztalással vettem: örömmel, mivel verseim és Tanácskozásom helybenhagyást érdemlettek; vigasztalással pedig, mivel Veszprémi Barátimnak szíves ohajtásai, mellyek^* az Ég előtt^* figyelem nélkűl nem maradhatnak,^* nekem egésséget és hosszú életet kívánnak. A’ Tanácskozást Tekintetes Trenka Úr nehezen fogja többé felvállalni, mivel a’ Censorságnak resignátiójátúl fogva, noha ennek acceptatiója Bécsbűl még el nem érkezett, semmit sem akar már censurálni. De Sághy majd Nagy Úrhoz, a’ másik Censorhoz viszi, ki a’ politicabéli Censurát szintúgy megteheti, mint Trenka Úr. Az Egyházi törvényeknek kötelező erejérűl köszönöm és nagyon böcsűlöm a’ velem közlött dolgokot. Az Isten segítse Kedves Barátom Uramot és áldgya meg minden jókkal fáradhatatlan munkálkodásáért. Az Egyházi Törvények’ kötelezésének első fundamentumánn szerencsésen átesvén, ammint minden kétkedés nélkűl reméllettem, most már,^* mikor a’ másodikra átlép, kívánok eggy kis orátori indúlatosságot is: mert hogy az Egyházi hatalomnak és törvényeknek megvetésébűl, az Isteni és természeti törvényeknek megvetése és így a’ most uralkodó szörnyű erkölcstelenség is támadott, kételkedni nehezen lehet. E’ második részben tehát hathatósabban kicsapkodni, és quod bene notandum, még a’ köz jót, a’ hazabéli régi rendet is félteni, nem ártana. Fóganatos újmutatás volna ez Paptársainknak, kik az Értekezéseket olvassák arra, hogy predikáczióikban és még a’ társaságokban is, az Egyházi Törvényeknek és Hatalomnak sükerét és foganatosságát ezen oldalrúl magasztallyák és elkerűlhetetlenűl szükségesnek vítassák, ezen oldalrúl mondom,^* melly a’ világnak nagyobb része előtt kellemetesebb és kívánatosabb, sőt értelmesebb is, mint az, melly okoskodások által a’ józan észbűl és a’ Szent Írásbúl talpra állíttatik.

Fejérrűl és Popolrúl itt már akkor, mikor még Ő Felsége Pestenn volt, az a’ hír kerekedetett, hogy az irántok való Resolútiók már meg voltak írva, sőt némelly^* hírek szerint, már alá is írva: de eggy valaki Ő Felségéhez menvén,^* olly feketén rajzolta le mind a’ kettőt, hogy egész szerencséjek hanyatt^* fordúlt. Azt mondgyák némellyek, hogy akkor tájban^* Schwardtner Professor volt Ő Felségénél, ki Fejér Urat Horváth Pista szíves baráttyának tudván, és így saját ellenségének nézvén, hihető, hogy mind Fejérnek, mind megint más ösmeretlen okokbúl az Exhortátornak is bevágta az úttyát. Azt bizonyosnak hallottam beszélleni, még mikor Ő Felsége ide nem érkezett^* volt, hogy Schwardtner készebb volt volna^* resignálni, mint Fejér alatt szolgálni.

Bár csak ama’ derűltebb eszű, és jobb szivű Protestans Predikátor Uraknak, kik a’ Hierarchiai Rendre törekednek, ennek ama’ legrövidebb,^* legbizonyosabb, és legbátorságosabb úttya jutna eszekbe, hogy egész Községeikkel eggyütt hozzánk térjenek, és magokot Papoknak szenteltessék. Hiszen többnyire úgy is vagy özvegyek már, vagy életemesebb koraik miatt quasi özvegyek. Lám Engelmayer Püspök Lőcsei Superintendensbűl Egri Nagy Prépost és Titularis Püspök lett, és jövedelmeibűl mind^* hitvessét, mind gyermekeit, kik Lőcsénn maradtak, tisztességesen eltartotta. Esztendőnkint egyszer vagy kétszer meg is szokták volt az öreg Urat Egerben látogatni; ki olly szép magos és nyájas ember volt, hogy képét és hozzám Clericuskához való szívességét^* soha el nem felejthetem.

A’ Rajzoló Beszédrűl való Tanácskozásombúl, úgy látszik nekem, hogy nagyon szükséges volna legalább az első négy §ust (usque ad 22. §um exclusive) a’ jövő esztendőnek első Kötetében kiadni: egyébaránt Kulcsár et Socii, hogyha nem nyomtatott munkáikban, legalább fenn szóval az egész Magyar Világnál azt híresztelik, hogy Recensióik által a’ Veszprémieket az Egyházi Ékesenszóllásrúl^* való Tanácskozásoknak folytatásátúl elijesztették, vagy legalább eltérítették; a’ mi ^*nekem böcsűletemre nem válna.

De még más is van nállam munkában, a’ mi ezen első Kötetbe kívánkozik; úgymint Pyrkernek, az új Velenczei Patriarchának Biographiája, mellynek Datumait saját kezével felírta és nekem elküldötte, hogy tetszésem szerint deducállyam; azutánn pedig Tuniziássának Recensiója. A’ Biographia írásban nem lessz egész fél árkus; és így legalább ezt^* az első Kötetbe fel lehet fogadni azzal az igérettel, hogy a’ Tuníziásnak Recensiója a’ 2. Kötetben következni fog. Új esztendő felé a’ Patriarchát ide várjuk: írja meg tehát nekem Főtisztelendő Úr addig, biztathatomë azzal, hogy az I. kötetben legalább Biographiája kijön?

Tuníziásnak Recenziójához tartozik az ide melléklett Írás, mellyet Pyrker maga írt, és ama’ folyó írásba tetetett, mellynek neve: Archiv für Geographie, Historie etc. No. 123. és 124. sz. 1816. eszt. Ezen Írásban olly dolgok fordúlnak elő, mellyeket Főtiszt. Kiss Ferencz Kanonok^* úrnak, kit szíves tiszteletem mellett ölelek és csókolok, valamint Kedves Barátom Uramnak helyben hagyása nélkűl is Recensiómba iktatni nem merészlem. Megvallom, hogy Mythologia nélkűl és ennél fogva^* az Epopejába való Gépelyezet nélkűl is a’ Keresztény Poéták szűkölködvén, nagyon szeretném Nemzetünknek^* tudós részével Pyrkernek Gépelyezetét ezen alkalmatossággal megösmerkedtetni, de csak úgy, ha a’ Theologiában talpraesett Veszprémi Barátim helyben haggyák. Kérem tehát az Urakot, rostállyák meg a dolgot, mind poetice mind theologice jól, és mondgyák meg nekem,^* ha meglehetneë, és mikép lehetne Tuniziás Attyában a’ Poétát a’ Püspökkel megeggyeztetni?

Ha Főtiszt. Barátim Uraimnak itélete nem volna kedvező, nagyon kérem, hogy ezen írásnak hozzám való visszaküldésénn kívűl, az iránta történtt e’ tanácskozásunk is mély titokban maradgyon. Őtet magát négy szem köztt meginteni, ha szükséges lessz, el nem mulatom.^*

Biographiájában a’ Patriarcha azokot, a’ miket^* sanyarú rabszolgaságárúl a’ hírek eddig beszéllettek, eltakarja, sőt majd hogy nem tagadgya. Meglehet, hogy erre talán az Udvartúl van titkos hagyománnya. A’ Dátumok, mellyeket küldött, nagyon rövidek lévén, Hanthallerra igazit. (Recursus Diplomatico-Genealogicus Archivi Campililiensis II. Tomi in Folio. – Beck Viennae 1819.). Meg vanë Veszprémben? Ha megvolna, csak a’ Praefatióbúl kellene a’ Biographiába valót kiszedni, leírni és nekem elküldeni. De^* én ezenkívűl Főtiszt. Andujar Szepesi Kanonok Urat akarom Mélt. Paintner Püspök által megszóllítatni, hogy Pyrkernek^* Szepesi Főpásztori hivatallyában ne talán végbe ment nevezetesebb tetteirűl^* hiteles tudósításokot küldgyön.

Mély tiszteletem mellett szívesen csókolom Méltóságos V. Püspöknek és^* Főtiszt. Hornyik K. Úrnak kezeit, ölelem, csókolom, tisztelem, Főtiszt. Kis Ferencz, Külley, Vajky, Kolosvári, kinek szép prédikáczióit, mellyeknek felséges hírét hallom, szent buzgóságbúl irigylem, Smodics, Lekovics, Spiritualis Kanonok,^* utánnok pedig Balassa Urat, és^* a’ Professor Urakot, Fliszárt, Sámsont cum reliquis cunctis, vén Exszerzetes Fraterjaimmal eggyütt. – Hát Zsoltárok nem kellenek e’ már? Főtisztelendő Vajky Úrnak küldök majd új esztendőre egy pogány Zsoltárt.^* Ossitzkyék szívesen csókollyák Kedves Barátom Uramnak kezeit, én pedig homlokát, sedem sapientiae, szívét, sedem humanitatis, szemeit, fenestras animae, szép lelkét és vagyok etc.

Ossitzkynét úgy felbíztatta Barátom Uram irántam, hogy minden lépésemnél dajka vesszejével van mellettem. De gyomromot, Istennek hála’ jobbacskán is érzem. Csak tartós legyen!