Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Igen Tisztelendő Secretarius Balassa^* Úr látogatásával engemet megtisztelvén Főtisztelendő Barátom Uramnak Kedves levelével is megboldogított. Arrúl, hogy az Egyházi Értekezések régi szíves jó Barátomnak, Méltóságos Görög Úrnak tetszenek, legkisebbet sem kételkedtem; azonn pedig, hogy Ferencz Cs. Kir. Főherczegnél kegyelmet leltek, különösen örvendek. A’ Pesti Dudvagyűjtők ajánlyák bár, nem bánom,^* mint kéretlen trombitások a’ szelid lélekkel írtt Veszprémi munkát, de minket csak rá nem vesznek még is, remélem,^* hogy az ő szilaj lelkű munkájoknak olvasását nyilván javasollyuk. A’ Hálai tarka recensio^* hadd írjon annyit, a’ mennyit írhat: de ha folytatása üdővel megszilajodna, – pedig ezt, ha nem hamarább, P. Török Damascenus’ feleletének közrebocsátásával jövendölhetem, – mink is adhatunk valamellyik Catholicus Külföldi Tudós Újságba^* vagy eggy kis borsos feleletet, vagy a’ Tudományos Gyűjteményrűl eggy kis fogas^* recensiót, vagy a’ mi legfoganatosabb volna,^* a’ Magyar Protestánsoknak Tendentiáirúl, és kivált ama’ hiú kérdéseikrűl tudósítást, mellyekkel magokot országunkban az eruditionak legfőbb polczaira helyeztetik; bátor még a’ legalsórúl is azonnak lecsúsznának, mihelyt abrázattyaikrúl az álorczákot le akarnánk rántani. Micsoda hallatlan arrogantia volt az a’ Budai Lutheranus Újságírótúl, hogy Baro Podmaniczky Ő Excellentiáját, ki ammint közelebbrűl van szerencsém ösmerni,^* az Astronomiának csak elementomait sem profiteállya, a’ tubus elejébe helyeztette, szinte mint igazgatóját a’ tudós observátoroknak, kik a’ napnak fogyatkozását Ő Felségek’ jelenlétében^* visgálták. Csak ebbűl is kitetszik, hogy a’ Magyar^* Protestansoknak^* plánum szerint meghatározott ügyekezete^* a’ világgal elhitetni, hogy az egész Eruditiót szőröstűl bőröstűl csak ők nyelték el. Melly részrehajló, ’s melly gyáva a’ Wallaszkynak munkája a’ Magyar Országi Literatúrárúl; és az idénn járta még is megint az országot eggy tudós komondorjok, hogy e’ munkának folytatására a’ mi jót és szemetet talál, mind egybe gyűjtögesse. Ez ellen legszerencsésebben feszíthettyük mink meg magunkot az által, hogy az Egyházi Értekezésekben a’ sükeres Eruditiótúl nem távozunk és a’ világtúl jó barátink által kéz alatt csak azt az eggyet kívánnyuk, hogy a’ mi munkáinkot az övéikkel öszvetartani ne sajnállya.

Thezárovich Gábornak Magyar Logicájára meghűlt a’ vér bennem. Valamint az eddigvaló Magyar Terminologusok, úgy ő is magvát szegényke!^* szántatlan földbe vetette. Nem jól mondtamë én mindég, hogy nekünk a’ Magyar mesterszavakot nem a’ Deákbúl vagy a’ Németbűl betű szerint, hanem a’ Definitókbúl kell meg határoznunk, és hogy a’ neveket (notas rerum), ha egyébaránt értelmeseknek akarjuk tenni, az etymologiának szokott járása szerint kell formálnuk? Micsoda^* nevetséges szószörnyetek az alávetvény, alyazat (a’ barom alá való) vagy alvány pro subjecto rei, három szépen figurázó synonimum; az allegva, az alagyának^* sógorasszonya; az egybenőttös, concretum; az eggyedmény, individuum; az elmemény, theoréma; elővetvény, objectum^* Vorwurf; gondlék (mert léket a’ gondba is lehet vágni, mint a’ halászok a’ jégbe)^* spiritus; gondolyag, mert az illyen Terminologusoknál az analogia abbúl áll, hogy a’ gombolyag szerint mindennémű hasonló szavakot koholhat, mint trombolyag, sinkolyag, ferczelyeg, s ezer efféle bolondságolag ad libitum,^* conceptus; hahazás; conditio, vagy inkább a’ Deákban is sisitio ex si et si;^* íma, religio, ex excellens gondolat az imádás névnek elejébűl; mert így az Auctornak is igazi Magyar nevet lehet adni Thezár;^* képestség, proportio; költémes, Poéta; körrek, figura, ha mindgyárt 4 szögletű is;^* löny, ens, másomlat, accidens; nehézk, pondus; okalap, principium (miért nem inkább okülep?); rajtulat, megin accidens; szabda, regula (a’ szabó’ műhelybűl); termetleg, physice; tsupányosan; simpliciter; tudalmód, methodus sciendi; tünd; apparentia; tündlik, apparet; tündértz, spectrum; vagyos dijunctivus; valónyi, serius; vonhad; refertur; vonhadás, relatio. Ugyan Lelkeim! bíztassátok fel a’ Mondolatnak áldott Szerzőjét, írjon reá csak eggykét árkusra is eggy Okolatot, ’s tanítsa meg a’ gondolat mesterségének e’ Tanítóját, ki a’ Bétsi Universitásban 11. egész esztendeig tanítói hivatalt, magyarúl azután beszélleni, előbb gondolkodni.^* Rettenetesek, elviselhetetlenek a’ rongálások, mellyeket szegény anyanyelvűnknek tűrnie kell. Eddig többnyire csak a’ Cálvinisták et Compagine korcsosították; most már a’ mieink még őrajtok is ki akarnak tenni. Eggy vigasztalásom az, hogy a’ neve Deákbúl van megrontva, et vics silabával végződik és így szavára a’ jó Magyar csak talán^* meg nem indúl. Mesterszavai röviden szóllván, alábbvalók, hogy sem a’ crísist megérdemelnék. És még a’ Prímásnak dedicállya! Soha nem hiszem, hogy nem Graeci K. orosz Pap, mert ezek között sok magyar Proselyta van.^*

Ossitzkyék csókollyák Főtiszt. Úrnak kezeit, és bizonyossá teszik, hogy akárminémű gondgyaik között róllam el nem felejtkeznek. Ossitzky maga már régen meggyógyúlt; Rósika tegnap már szolgálattyába visszament. A’ palatinális kertben ragadt reá, és a’ kis Herczegi Gyermekekre is a’ juhhimlő, melly kivált a’ kicsinyekben nem veszedelmes. A’ kertésznek és a kocsisnak gyermekei tele voltak e’ himlővel, és meg nem jelentették. Három hete, hogy a’ Palatinusnak gyermekei a’ Kertésznek vezérlése szerint a’ törpefákrúl körtveszüretet tartottak; és ez által^* a’ himlőhöz is jutottak, Rósinkkal eggyütt. Ez tette meg minap a’ kezdetet; negyed napja a’ kis Hermina teli lett himlővel, de nem fekszik; Pistára tegnap előtt^* jött a’ sor. Hogy Veszprémben mindnyájan egésségesek jó akaró Uraink, Ossitzkyékkal eggyütt^* különösen örvendek. Tisztelem, csókolom mindnyájokot. Rósika^* különösebben csókollya kezét Főtiszt. Barátom Uramnak, ’s mivel Secretárius Úrtúl hallotta, hogy Fliszárkát, nem tudom miért? fenyegette, kéri szépen, hogy most egyszer bocsásson meg neki.

Mikor Mendelsonbúl azt írtam ki, hogy die bürgerliche Gesellschaft kann, als moralische Person, Zwangsrechte haben, und hat diese auch durch den gesellschaftlichen Vertrag würklich erhalten. Diese religiöse Gesellschaft macht keinen Anspruch auf Zwangsrecht erhalten und kann durch alle Verträge in der Welt kein Zwangsrecht erhalten: eszembe jutott, ha vallyon nem lehetneë Mendelsont saját szavaival megczáfolni? Historica igazság,^* hogy eggy polgári társaság sem volt még e’ világonn tudtunkra,^* mellynek valamelly religiója nem volt volna, és hogy a’ polgári társasággal e’ religyió is született, nevekedett, erősödött, és többnyire olly talpra állott, hogy az egyházi kormány a’ polgáritúl még el is vált.^* De így lévén a’ dolog, mihelyt a’ népek a’ polgári társaságokrúl állíthattak magok között törvényes szövetkezést, állíthattak az egyházi dolgokrúl is, úgymint amazoknak mivolti részérűl. Ha polgári társaság religio nélkűl nem lehet, amint kivévén a’ Zsidóknak imaginatióját,^* valóban nem is lehet,^* annak, a’ ki a’ polgári társaságrúl szövetséget köt, jussának kell lenni arra is, hogy az Egyházi rendtartásrúl hasonló szövetséget állítson ’s a’ t. De minek viszek én a’ Dunába vizet? e’ gondolat el nem csúszott Főtisztelendő Úrnak tekintete elől, és ha helyes, tudom, nyakonn is fogta.

Ezzel a’ szives, barátságos csókok’ cubussának cubussátúl én az infinitesimalis calculushoz folyamodok, és vagyok, még élek, örök tisztelője.