Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Főtiszt. A. és K. Úr. Kedves Drága B. Uram! Utólsó böcsös levelét a’ 4. 5. és 6. Zsoltároknak Német fordításaival eggyütt vévén, azonnal hozzá fogtam azoknak magyarításához, hogy e’ feleletemhez legalább eggyet függeszthessek. Derezer iránt megint megszóllítattam Eggenbergert; de kevés reménysége van, hogy megkaphassa, mivel már ritkának véli. Már az Antiquariusnak is adott commissiot Sághy, hogy Bécsbűl hozassa meg. E’ könyvbűl egymás utánn fordíthatnám Főtiszt. Hornyik és Kiss Kanonok Uraknak plánuma szerint a’ Zsoltárokot; mert Derezernek jegyzései,^* mikor azokot a’ Zsidóval és a’ Vulgátával öszvetartom, olly világosságot gyújtanak nekem sokszor, hogy az originalis textusnak értelmét még jobban kifejezhetem, mint ő maga Német verseiben kifejezi. Sailler’ és Mendelson’ fordításai nekem szabadabbaknak látszanak lenni, hogysem kellene; azért^* magamot reájok nem is igen hagyhatom.

Nem csak a’ Schmid utánn kidolgozott szótárhoz tartozó elenchus, hanem a’ Magyar Könyvekben találkozó mesterszavaknak megítélésébűl és magyarításábul is készen van már 5. árkus. Ezeket elküldöm, mihelyt bátorságos alkalmatosságát látom. Már e’ munkában nincs tudni illik szükségem arra, hogy az elejére visszatekintgessek, mint Schmidben kellett; és így nyalábonkint elküldhetem. Hogy e’ régi^* és új Magyar szavaknak^* megitélésében a’ Grammatica és Syntaxis minduntalan előjön, könnyű átlátni, mert ezek nélkűl a’ szavakot megitélni lehetetlen; de azt is könnyű jövendölni, hogy az illyen megitéléstűl^* elirtóznak majd azok, kik szépen írni, és ékesen szóllani akarnak, minekelőtte a’ Grammaticábúl helyesen szóllani^* megtanúllyanak. A’ Calvinistáknak Magyar Újságírója Kulcsár Úr sem szenvedhette el^* a’ Veszprémi Értekezéseknek 2.^* Kötetében, hogy az Egyházi Ékesenszóllás a’ Grammatica és Synatxis,^* és Euphonia szerint való helyesen szóllásra építtessen. Pedig ezt ő Analyticámnak III. Részében, mellybűl az Egyházi Ékesenszóllást az Értekezések’ számára készítettem, és készíteni fogom, a’ nélkűl, hogy akkor Grammaticabéli jegyzéseknek ócsárlotta volna, elszívelte, sőt magyarúl olvasni kívánta. Méltó errűl megtekinteni^* Böjt-Elő-Hava 7ik napján 1818. a’ 87. oldalt, hol e’ munkát személyemmel eggyütt nagyon is magasztallya.^*

Két esztendő alatt mindazáltal^* nagyon megváltozott ammint látom,^* ezen Recensensnek az esze;^* de én őtet régtűl fogva jól ösmerem, és csak azt sajnálom, hogy az én nevetlen^* munkámnak kisebbítésével az Egyházi Értekezésekre akar árnyékot vetni,^* mellyekre ő és társai úgy tekintenek, mint a’ Tudományos Gyűjteménynek antagonistáira. De haggyuk e’ gyűlöletes tárgyat. Én valamennyi munkáimot, mellyeket az Egyházi Értekezések’ számára készítettem, az én Veszprémi Jóakaróimnak és Barátimnak barátságos itélete alá terjesztettem eddig; és ezeknek itéletéhez folyamodok velek ezentűl is, annyival nagyobb bizodalommal, mivel tudom, hogy e’ Barátimnak itélete soha nem építtetik semminémű helytelen indúlatra, hanem egyenesen a’ józan észre, ’s mivel tudom azt is, hogy csak a’ Veszprémi Censoraim lehetnek munkáimnak competens bírói; nem pedig eggy ollyan^* Újságíró, ki az egész világ’ tudtára eggy bizonyosfelekezetnek fizetett szolgája.^*

Főtiszt. Hornyik és Kiss Kanonok Uraknak kezeit csókolom. Tisztelem velek eggyütt és csókolom^* többi Jóakaróimot^* is, de kivált Kedves Drága Barátom Uramot, kinek szívességébe magamot különösen ajánlván vagyok etc.

Ossitzkyék igaz szívű tisztelettel^* csókollyák Fő Tiszt. Úrnak kezeit.