Hogy ekkorig halasztottam a’ Feleletet, mellyel Uram Bátyámnak böcsös Levelére tartozom, az okozta; mert az ifiú Oszitzky ügyében Keszthelyre tett folyamodásomra még választ nem kaptam. De mivel a’ helyett Vadnay Plenipotentiáríus Úr tegnap előtt személyesen jött látogatásomra, annyit már most bizonyosan írhatok, hogy Emlékeztető írásomat kezéhez vévén, mihelyt haza ér a’ Gróf Urnak őtet mindgyárt ajánlani fogja. Többet nem tehettem; ezt pedig tiszta szívembűl ama jó Famíliának kedvéért, melly az én szeretett Barátomat olly hűven dajkállya.
Döme Károl Kanonok Úr iránt tett kérdésére Kedves Uram Bátyámnak azt felelhetem: hogy ő a’ múltt nyáronn igen is volt nállam, ’s fogadta, hogy műdarabjaíval Értekezéseinket segíteni fogja; de mind eddig eggyetlen eggy sorát sem láttam.
A’ jutalomkérdésekre már eggy felelet küldetett; de nem tesz eleget. Vajky Urtúl hallottam, hogy ugyanazok Folnesicsnek német folyóírásában is, fontosságokra nézve különös ajánlásokkal ’s búzdításokkal kísérve, kihirdettettek. Azonban ha mínd ezekkel nem segítettünk is, két esztendőre való darabok készen vannak nállam; azon üdő alatt pedig meg meg annyit öszvegyűjtögetek; a’ szükségtűl tehát nincs mit félnünk. Hogy ügyekezetünk a’ Magyar Papságnál kedvet talált, abbúl eszre vehetni, hogy a’ 700. példábúl csak hatvan három maradt, azok is pedig bizonyosan elkelnek.
Oszitzky Urat tegye bizonyossá Uram Bátyám, hogy mihelyt az utak megjavulnak, ígéretemnek okvetlen eleget teszek; addig is pedig az Asszonysággal eggyütt különösen tisztelem. A’ szógyűjteményt már rendbe szedettem, ’s a’ hol módom eshetik, az Értekezésekben előre hintegetem. A’ második kötetbűl már hat árkus kerűlt ki a’ sajtó alúl; Jósef napi vásárra minden bizonnyal elküldözgethetem. Hornyik, Kis, Szmodis, Küllei Urak tisztelik általam Uram Bátyámot; én pedig csókolom ezerszer, ’s maradok holtig
Veszprémben, Febr. 12 dikénn 1820. sietve.
Horváth Kanonok m. k.