Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Ide rekesztve küldöm a’ három első Zsoltárt olly szorgalommal fordítva, ammint tőllem kitelhetett. Kívánom, hogy bölcs várakozásinak megfelellyenek.^* Trenkával, kinek Censurájánn átestek, magával nem szóllottam, de cerusával tett jeleibűl látom: 1o) hogy e’ szavakot: mellyenn Betlehem fekszik, eggyik jegyzésembe szeretné betolni: a’ minek okát nem tudom átlátni. Ha Fő Tiszt. Úr jónak tartya, tegye meg. 2o A’ Kentye névvel nem tud, látom, megalkudni; mert mindenütt megbéllyegezte. Ennek sem látom okát. Talán az y miatt? Ámde Kente, vagy Kentte a’ kimondásban annyit tesz, mint unxit. Kenettye rossz azért, mivel a’ participium és a’ praeteritum nem kenett, hanem kentt és kent; és a’ kimondásban annyit is tehet, mint unguentum ejus. A’ szülöttye helyett lehet szülötte mondani, mert a’ participium és a’ praeteritum nem szülött, hanem szültt és szült, és így az értelem nem kétes. 3o Az Absolon helyett a’ Zsido^* ejtést látszik kívánni: Absalon: de én a’ megmagyarosított nevet Absolon jobbnak tartom, mint az Abszalont, mellyben nemcsak az o helyett a vocalist, hanem a’ Magyar s helyett is az sz betűt kellene írnunk.^*

A’ könyvecskét, mellybűl a’ Zsoltárokot kidolgoztam, a’ Zsidó textusnak írtt Analizissával eggyütt haza küldgyemë hamar, vagy hasonló munkácskák végett eggy üdeig magamnál tartsam? Most már az új esztendőre való Éneknek^* szerzésében foglalatoskodok, az Egyházi Szókönyvben és a’ Bibliában. Mihelyt az énekenn átesek, az Egyh. Értekezések számára^* a’ Magyar Bibliának fordításairúl^* való rövid értekezésekhez, és Káldiénak^* kívántt Criticájához fogok. Feltettem magamban, hogy a’ mit eddig a’ Genezisrűl az Egri Érseknek parancsolattyára^* kidolgoztam, és ezentűl kidolgozni fogok, sőt ha a’ Magyar Bibliának jobbítása az új^* Prímástúl rám bízatik, még azokot is, a’ miket jobbítani valókot az egész szent Irásban találok, az Egyházi Értekezésekbe mind bele iktatom, ha egyébaránt Kiadóinak tetszeni fog. Ez örök materia, mellybűl^* sok esztendeig ki nem fogyhatunk.^* Én csak a’ szívnek akartam e’ folyó Irásban némelly darabokkal kedveskedni; de látom, hogy a’ Barátság tőllem az értelem’ számára is kíván munkákot: pedig ezekben nem bízok magamhoz annyit, mint amazokban. Azért Barátimtúl megvárom és nagyon kívánom, hogy gondolatimot megrostállyák, minekelőtte közrebocsáttyák. Harmincz esztendeje már, hogy a’ Theologiátúl búcsút vettem; és a’ hozzá tartozó könyveknek legnagyobb részét másfélékért kicseréltem. Ha a’ Zsoltárok mind úgy volnának valamely könyvben fordítva, mint egynéhány ama’ kis Német könyvben, melly nállam van, sőt még jegyzésekkel is megvilágosítva, az Egyházi Értekezésekre felette nagy hasznát lehetne venni. Én az efféle új könyvekkel ösmerős nem vagyok, és meg se szerezhetném.

Sághy tiszteli Fő Tiszt. Urat, és azt üzeni, hogy a’ borítékhoz vásár előtt semmikép sem foghat; a’ papírosnak mustráit pedig első alkalmatossággal elküldi. Mélt. Paintner Püspöknek a’ N. Weszprémi Káptalannak nevével köszöntést vittem illy kifejezéssel: Wesprémio Dominorum Canonicorum salutem, imo animam fero Illustrati Vestrae! – Ergo non vivunt? – Imo vivunt spiritu in Illustrate Vestra. Erre eggy Győri Egyházi^* Professornak jelenlétében megirhatatlan dicséretekre fakadt, mellyeknek epiphonémája az volt, hogy nem csak a’ Győri, hanem akármelly egyéb Magyar^* Káptalan is^* csak árnyéka sem lehet. Szerettem volna, ha eggy szíves barátom, ki engemet eggy sokkal vékonyabb dicséret miatt hízelkedőnek nevezett, jelen volt volna: mert Paintnernek csak nincs oka, hogy hízelkedgyen. Tartsa fenn az Isten a’ Weszprémiekben e’ dücsősséget örökség gyanánt! Amen.

Mikor M. Paintner Püspöknek megmondtam, hogy levelét Fő Tiszt. Úr nem vette, megszomorodott, és azt parancsolta, hogy e’ levelemben még egyszer kérdezzem meg Fő Tiszt. Urat. Majd azutánn, ha levele elveszett volna, mást ír. Itt a’ legújabb híresztelések Somogyit Kalocsai Érseknek, Paintnert vagy Alagovicsot Szombathelyi Püspöknek, Alagovicsot mások vagy Kovalikot Erdélyinek, mások Kovalikot Septemviralistának, Madarasit Bécsi Referendáriusnak teszik. Ürményit és a’ Cancelláriust jubilállyák cum titulo Consiliariorum Status. Majláthot Cancelláriusnak, Brunszvikot Ország’ Birójának, Véghet Tavernicusnak nevezik. Ha e’ híreket a’ kimenetel helybenhaggyaë, vagy sem? a’ jó Isten tudgya.

Weszprémnek mind Naggyát, mind Apraját nevezet szerint mindnyájokot tisztelem, csókolom és örök háladatossággal dücsőítem ama’ barátságos szívességért, mellyel fogadtak. Fő Tiszt. Úrnak pedig azonnkívűl mély érzékenységgel köszönöm, hogy e’ szép és elfelejthetetlen ösmeretségre nekem módot nyújtott. Weszprém az én életemnek legszebb epocháját kezdi. Még Palotánn a’ lovak szénát kaptak, Kováts Viceesperest Úrnál mulattam. Látván, hogy elkésünk, nem engedtem, hogy a’ kocsis a’ lovakat siettesse; és így tizedfél óra felé értünk be Mayerhez Fejérvárra, ammint már megírtam. Mikorra haza értem, lábaim nem csak megdagadtak, hanem egynehány helyenn szivárogtak^* is:^* a’ mi nagy fájdalmakot okozott. Azt gondoltam, hogy az ágytúl meg nem menekedek. De a’ mi jó Asszonyunk, ki Fő Tiszt. Úrnak kezeit különös tisztelettel csókollya, addig füstölgette, és részént lapu, részént más levelekkel addig pólyázgatta lábaimot, hogy nem csak le nem feküdtem, hanem még dolgozhattam is. Ossitzky hasonlóképen tiszteli és csókollya Fő Tiszt. Urat mindazokkal eggyütt, kik őtet barátságos társalkodásokkal megboldogították. Fő Tiszt. Külley Urnak kezét különös tisztelettel csókollya.^* Meg nem szűnik ő^* a’ Weszprémiekrűl nagy enthusiasmussal beszélleni, úgy hogy maga a’ hitvesse nem győz elegendőképen csudálkozni rajta; mivel Egyháziakkal azelőtt mélyebb ösmeretségbe sohasem ereszkedett. Csak itt is azt mondja ő, hogy sokat forgott a’ világonn, de csak a’ Weszprémiek egyedűl, a’ kik között pap lenni szerette. Az Egyházi tekíntetet csak ezek tudgyák^* a’ liberalis conversatióval egybe függeszteni. Samsont annyira emlegeti, hogy az Asszony e’ kedves név mellett tréfálkodva még Dalilát is keres. De ő ilyenkor azonnal a’ Fliszár, Molnár, és Spreitzenbart, mind a’ kettőnk előtt felette kedves és elfelejthetetlen nevekre is nagy tűzzel^* kiterjed.

Azt igérte nekem Kedves^* Barátom Uram, hogy Fő Tiszt. Hornyik Úrnak neve’ napjára^* kinek kezeit szíves^* tisztelettel csókolom, eggy Zsoltárt keres ki; e’ barátságot tehát nekem megtenni, kérem el ne felejtse. Fő Tiszt. Kis Urat szívesen ölelem, csókolom és tisztelem. Ha engem csak felénnyire úgy szeret, ammint én böcsűlöm, szerencsés vagyok. Fő Tiszt. Küllei Úrnak különösen köszönöm a’ Balaton’ tájékával való megösmerkedtetést, és minden egyéb szívességét, mellyek régi barátkozásunkot megújjította. Boldogítsák az Egek!^* Fő Tiszt. Szmodis Urat, kit szívesen tisztelek, M. Paintner Püspök nagyon emlegette, azt kérdezvén tőllem, hogy őtet különösen nem köszöntötteë? Feleletemre, hogy igen is! szemlátomást kiterjedt orczájára az öröm. Ha Fő Tiszt. Szmodis Úrnak eggy kis okocskája akad, javaslom, tisztellye meg ezen Urat levelével. Ezt maga Kedves Barátom Uram is tegye meg péld. oká. szent Mihály’ napjára. Küldgyék, ha tetszik, mind a’ ketten^* leveleiket hozzám; én neki örömmel felviszem.

Mind Oszitzky, mind én kérjük Fő Tiszt. Urat, ne sajnállya a’ Kisasszonynak tiszteletünköt jelenteni. A’ mi Rósinkbúl naponkint nagyobbodik örömünk. Tegnap eggy Asszonyság azt hozta hírűl Ő Excellentiájátúl Bekkers Grófnétúl, hogy^* Fő Herczegsége, Nádor Ispányunk, nem győzi saját kezével írtt leveleiben Leányunkot mind magaviselésére, mind hivatalbéli szorgalmatosságára nézve dicsérni. Melly boldogság ez a’ szülőknek, melly édes dücsősség a’ nevelőnek.

Csókolom és ölelem Fő Tiszt. Barátom Uramot édes Öcsém gyanánt és bizonyossá teszem a’ felűl, hogy még holtom utánn sem szünök meg lenni