Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Fő Tisztelendő Kanonok Úr! Májusnak 31. napjánn hozzám igazított böcsös levelét a’ Szógyűjteménynek^* új nyalábjával eggyütt csak Juniusnak 13. napjánn vettem; ’s mivel magát Fő Tiszt. Urat már^* több héttűl fogva nyiltt karjaimmal és érzékeny szívdobogással várom,^* meg nem nyerhettem magamtúl, hogy fel ne kiáltsak: nil mihi rescribas attamen; Ipse veni! Aggódásom mindazáltal ismét megenyhűltt, mikor láttam, hogy Májusnak 31. napjánn azt igéri Fő Tiszt. Úr, hogy két het múlva hozzánk lerándúl: mert így már holnaptúl fogva megmeg minden óránn várom.

Hogy az Egyházi Magyar Ékesenszóllásrúl^* való Tanácskozásim tetszenek, azonn bizonnyára különösen örvendek, és Fő Tiszt. Kis Ferencz Urnak irántok tett itéletét nagyra böcsűlöm és szívesen^* köszönöm. Ügyekezek, még élek, tehetségem szerint olly hasznot hajtani, melly a’ tiszta Religyiónak^* előmozdítására, Hazánknak dücsősségre, és nyelvünknek csinosítására szolgállyon. De bezzeg! a’ bold. Gróf Festetics György Úrnak tiszteletére emeltt Oszlop is elborította szívemet az Orator iránt való indúlatos tisztelettel és érzékeny örömmel. A’ keresztény^* Filozofusnál, a’ ki belőlle mindenütt kellemetesen kitündöklik, nem ösmerek e’ világonn nagyobb és dücsősségesebb emberi méltóságot. Adgyanak az Egek^* Keresztény Hazánknak több íllyen Bölcset,^* azokot pedig, a’ kikkel már bennünköt megajándékozott, tartsa meg sokáig, felette sokáig, és áldgya meg erővel, egésséggel, tág tehetségkörrel,^* a’ munkálkodásban állhatatossággal.

A’ meghívást az Egyházi Értekezésekben való öszvemunkálkodásra tisztelettel és köszönettel olvastam, és szíves örömmel elfogadom; sőt ezen ügyekezetet^* magamban úgy tekintem, mintha saját egész boldogságom és dücsősségem tőlle^* függne. A’ Jelentésbűl láttya a’ világ a’ nemes czélt, felséges szándékot, láttyák a’ Lelki fő Pásztorok az egyébkép megszerezhetetlen és a’ mostani üdőkben mégis olly elkerűlhetetlenűl szükséges^* lelki hasznokot, láttya a’ Papságnak tudományszerető egyszersmind és nemes szívű része a’ bő aratásra való alkalmatosságot, és így^* lehetetlennek^* tartom, hogy az ügyekezet hangos helybenhagyással, keresztény buzgósággal, és édes örömmel^* ne fogadtasson. Amen!!!

Most már engedgye meg Fő Tiszt. Kanonok Úr, hogy utolsó levelében ejtett ezen szavairúl:

gondolatimot nemes és irántam nagyon kegyesen érző szíve’ elejébe terjesszem.^* A’ mi fő ügyekezetünk legyen az, hogy az Egyházi Értekezések, kivált elejénte, a’ melly közönségesebben^* emberiképen csak lehetséges, és minden legkisebb részeskedés nélkűl, szerencsésen elterjesztessenek, és megkedveltessenek. Ennek Scyllája, kivált azoknál, kik a’ Tiszta Magyarságnak előmenetelét buzgóbban, és bizonnyara nem helyes okok nélkűl kivánnyák, az volna,^* ha a’ Tudományos Gyüjteménynek helybenhagyhatatlan példája szerint Fő Tiszt. Úr nyilván az ajánlaná, hogy a’ beküldendő munkáknak nyelvkorcsait, és orthographiabéli tarkaságait szentűl meghaggya: Charybdisse pedig az, ha nyilván kimondaná, hogy e’ fogyatkozásokot a’ beküldendő darabokban megegyengeti. Hallya meg Fő tiszt. ez iránt szívemnek érzeménnyeit, és tegyen azutánn róllok bölcs itéletet.

Ha talán szó történne^* mindgyárt az első kötetben a’ Magyar nyelvrűl, úgymint az Egyházi Értekezéseknek vehiculumárúl, és ennek regularitássa és magosabb csínosítása a’ munkálkodó Tagoknak ajánltatna; nem mondom, hogy Grammaticámrúl és kivált Feleletemrűl mellesleg eggykét jó szót nem lehetne, vagy talán – meggyőződésbűl, nem pedig negédbűl mondom, kellene is ejteni; a’ nélkűl mindazáltal, hogy azokbúl valamelly, bármelly kis erőltetést is^* gyanítani lehessen.

Ez meglévén, mihelyt Fő Tiszt. Úr saját darabocskáiban, és egynehány^* Tagok, kik Fő Tiszt. Úrral szorosabb ösmeretségben vannak,^* Grammaticámmal pedig és Feleletemmel nagyob részént és meggyőződésbűl eggyet értenek,^*megmeg saját munkáikban a’ nyelvnek és írásnak az én princípiumaim szerint való rendbeszedésére és szépítésére jó és, ammint bizonyosan tudom, felette fontos tekíntetű példákot adnak: eggy csöppet sem kételkedek, hogy a’ többi Tagok is munkáimot előveszik, gondosabban olvassák, és azonn lesznek, hogy vagy gyarlóságbúl imitt amott ejtett hibáimot^* köz haszonnal megegyengetik, vagy hosszas nyomozásim által kifeszegetett nyelvreguláimot hűven követik.

Egyébaránt, ha Fő Tiszt. Úr a’ beküldendő darabokban a’ szarvasabb nyelvhibákot saját bölcs ítélete szerint megegyengeti, a’ nélkűl hogy ezen egyengetésrűl akár a’ competens Taghoz^* írtt levélben, akár magában a’ nyomtatott könyvben legkisebb emlékezetet tegyen; ezt, reménylem, eggy okos Író sem fogja rossz néven venni. Illy gazdálkodással és kímélléssel előre küldvén az Egyh. Értek.bűl^* egynehány darabot, közre bocsáttyuk majd az Egyházi szókönyvet is, mellyben mindenik^* Magyar Szórúl sőt szókötésrűl is^* különösebben tanácskozunk. Ehhez járúl végtére Wagner’ Phraseologiája, mellynek felénél több már, a’ mi ki van nyomtatva, ’s mellyben principiumaim szerint vannak mind a’ Magyar szavak, mind ezeknek kötései, mikor a’ Deák mondásoknak értelmét kifejezik. Így lassankint gutta cavabit lapidem, non vi, sed saepe cadendó,^* és üdővel, ha én meg nem élem is, a’ naspolya is megérik; csak az irígységnek ne adgyunk táplálékot, se a’ pártoskodásra alkalmatosságot. Én részemrűl tökélletesen megelégszek avval, hogy egynehány jobbak és bölcsebbek munkáimot meg nem vetik, sőt^* ezeknek helybenhagyása nélkűl a’ többi községnek közönséges dücsőítésétűl még rettegek is, mint bizonyos jelétűl annak, hogy messze vetettem a’ kalapács’^* nyelét, mikor magamnak előre illy koporsóverset írtam:

A’ 103. Zsoltár szerint Alcaicumokban^* költött ódámot Az Istennek Felségérűl és Jóságárúl im’ ide függesztem. Megtartottam én ebben a’ Lebanon, és a’ Lívjatan nevekben a’ Zsidó^* hangokot. Az utóbbikrúl olvastam fogságomban eggy Hiberniai Püspöknek Útazásában szép dolgokot, mikor eggy elhaltt tengeri állatnak több mértföldnyi hosszaságú és kerűletű testét megírja, mellyet, ha^* jól emlékezek, szemeivel látott, és Livjatannak tartott. Ha helyben haggya Fő Tiszt. Úr, elmegyek Ő Excellentiájához, Gróf Almássy Pál Úrhoz, ’s elkérem tőlle, hogy az Író szavait kivonhassam,^* e’ könyvet: mert a’ szerencsétleneknek Ő méltóztatott Bibliothecájábúl olvasás végett könyvekkel kedveskedni. Az Isten áldgya meg érte!

Az Egyházi Szókönyvnek készítgetésével hátra maradtam eggy keveset, részént mivel keresztcsontomot az ülésben majd eggy egész hétig fájlaltam, részént^* mivel a’ M. Bibliának új nyomtatásárúl^* gondolatimot ama’ tetemes hibákkal eggyütt, mellyeket mindgyárt a’ Genesisnek első öt vagy hat Részében^* mind a’ nyelvre, mind az értelemre nézve találtam, okokkal megerősítve felírni, és Ő Excellentiájának az Érseknek, ki most Megyéjét látogattya,^* végső megválasztás végett elküldeni elkerűlhetetlenűl szükségesnek ítéltem. Kicsoda szenvedhesse meg csak a’ IV. Rész előtt álló Synopsisban is ama’ helytelen Magyarságot, melly az Istent Enoch’ nemzőjének mondgya. Ő Excellentiája azt felelte, hogy írásimot^* Egerben két Kanonok Úrnak megitélés végett átadta, és Úr’ napja utánn, a’ mit végezni fog velem közli. Ha e’ Fő lelki^* Pásztor jegyzésimet^* helyben haggya, és azt, hogy ezeket részenkint az Egyházi Értekezésekben előre közrebocsássuk, megengedi. Fő Tiszt. Úrnak eggy kis szolgálatot az Exegesisben is tehetek.^* Próba gyanánt ide függesztek eggy^* jegyzést.

Genesis^* C. 1. 2. 6. Quod Káldy erősség compellat, in Hebraeo רָקִיעַ^* nominatur, quod expansum etc. Vide in manuscriptum.

Bocsásson meg Fő Tiszt. Úr hosszas alkalmatlanságomnak, és ne^* tulajdonítsa azt, kérem, egyébnek, hanem ama tellyes^* bizodalom és ellentállhatatlan indúlatosságomnak, mellyel eszemet, szívemet, lelkemet Fő Tiszt. Úrnak barátságos ölébe kiontani esengek. Csókolom szép lelkét és jó szívét ezerszer és vagyok^* F. T. K. Urnak örök tisztelője. V. F.