HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Verseghy Ferenc – Kreskay Imrének
[Felsőgyőr], [1781 nyara]

Verseghi Eugen. Kreskaynak.

Úgy*
Ugy [em.]
meg-örűlt szívem*
szivem [em.]
kedves leveledre Barátom!
Mint komor éjszak*
ejszak [em.]
után meg-szok örűlni madár.
Pandíon*
Pandion [em.]
nem várta talán úgy Fűlemüléjét,*
Fűleműléjét [em.]
Kit szátyár Tereus néma panaszra hozott.
Sem Férjét hív*
hiv [em.]
Pénelopé*
Penelopé [em.]
Görög Aszszonyok éke
Mint leveled zárját bontani várta kezem.
Vette-e*
Vette-é [em.]
mondottam: zavaros munkámat? avagy tán’
Már nem akar többé*
tőbbé [em.]
hallani gyáva kobozt.
Gyűlöli*
Gyűlőli [em.]
már a’ Músáknak*
Musáknak [em.]
szeretőit, el-unta
Klio nyirettyűjét vonszani, merni tavát.
Dríadesek*
Driadesek [em.]
tartyák szívét*
szivét [em.]
rab nyűgbe magoknál,
Rétí*
Réti [em.]
dallra, komor sípnak*
sipnak [em.]
el-adta fülét.*
fűlét [em.]
Engedgy-meg, nem tudtam okát tsendednek először*
[el]őször [A szó elejét tintafolt takarja.]
Tőled tudtam-meg, hogy beteg ágyba valál.
Már máskép szóllok. Sajnálom sorsodat, űzni
Azt tőled képes vajha lehetne kezem.
Vagy terhes bádgyadtságbúl*
bádgyadtságbul [em.]
fel-váltani testem
Testedet, érted kész halni, vagy élni vagyok.
Adtak azomba, ne félj, az Egek már álmokat, adtak
Jó jeleket, hogy fogsz állani talpra megint.
Álmombann el-mentem ama térj-boltba, Korónis
Gyermeke hol vastag kőnyvibe dőlni szokott,
A’*
A [em.]
sok inas gondos kézzel munkálkoda kőrnyűl,
Készítvén*
Készitvén [em.]
minden féle betegnek italt.
Ez gyökeret tört,*
győkeret tört [em.]
az nedvét ki-fatsarta füveknek,*
fűveknek [em.]
Egy dörgölt*
dőrgőlt [em.]
porokat, másik üvegre szedé.
Könyveze,*
Kőnyvezve [em.]
szűk katlanba rekett szép rósa szemenkint,
Illatokat; másutt mérges etzetnek evűlt.
Minnyájon, mint Mesterjek rendelte, forogtak.
Tűz, füvek,*
fűvek [em.]
és mosarak, vagy patikája körűl.*
kőrűl [em.]
Én bé-menvén, hogy kérjek számodra segítő*
segittő [em.]
Fűszert, vagy belső tűzeid ellen italt:
Jaj! melly rettentő tsuda képet láttam*
áttom [em.]
előtte,
Ah! most-is félek, hányszor eszembe kerűl.
Már halavány, már ollyba piros, mint bíbor,*
bibor [em.]
apattak
Két szemei, be-esett mellye,*
melye [em.]
de gyomra dagatt.
Lábai bádgyadván bittzentek*
bitzentek [em.]
tétova; szája
Nyílt,*
Nyilt [em.]
egy válla konyúlt,*
konyult [em.]
és koponyája kopár.
Vagy beteg Aszszonynak véltem, vagy Avernumi váznak.
Még-így a’*
Még-igy a [em.]
Patikák Mestere szólla vele.
Mit keresel Helikon tagjában, szemtelen Aszszony!
A’*
A [em.]
te hatalmadnak nem de határja pokol?
Tán’ hogy öreg Pán Sátorinak lett tagja, bübájod*
bubájod [em.]
Bátrabb lett, ’s Testén venni hatalmat akarsz.
Nem tudod ortzátlan, hogy meg-van kőtve mirígyed,
’S hogy hírem*
hirem [em.]
nélkűl rablani tiltva vagyon.
Kólika,*
Kolika [em.]
kő, daganat, vérhas, fene, vízi*
vizi [em.]
betegség,
Rendre szabadságért jönnek előmbe sebek.
És te magad, gőgös!*
gőgős! [em.]
fogsz asszonykodni?*
aszszonykodni? [em.]
ne búsúlj!
Még kis idő múlván*
mulván [em.]
újra*
ujra [em.]
kezembe kerűlsz.
Menny te büdös*
bűdős [em.]
Kotzitnak üreg*
űreg [em.]
padmallyiba, ’s másszor*
mászor [em.]
Engem, mint Uradat, többre*
tőbbre [em.]
betsűlni tanúlj.*
tanulj [em.]
Menny, vakarodgy, még tőlt kerekét nem látod ötőtszőr*
őtőtszőr [em.]
Holdnak,*
Hóldnak, [em.]
az óráig mint fogoly űlve maradsz.
Kit pediglen hírem*
hirem [em.]
nélkűl két ízbe*
izbe [em.]
tsigáztál,
Most forrósággal, többet*
tőbbre [em.]
az ágyba ne verd.
Szóllott, és szemeim tűstént meg-nyíltak,*
meg-nyiltak [em.]
az álom
El-futa, fel-borzadt testem, el-álla szavam.
Meg-térvén eszem, áldottam védődet, imádtam
Néked tett kegyiért a’ magos Égnek Urát.
Vajha ne bántódnál soha bár mellyféle mirígytől,*
mirigytől [em.]
Bár Testednek egész birtoka légyen örök.*
őrők. [em.]
Kívánsz, úgy*
Kivánsz, ugy [em.]
tetszik, tőlünk új híreket?*
tőlűnk uj hireket? [em.]
Édes
Bátyám! Jól tudod azt, hogy hegyek allya vagyunk.
Nintsen fámának hozzánk járt-úttya; magossat,
Főldszint szállni szokott, szárnya kerűli nagyon.
Nints egyenes főldünk,*
főldűnk [em.]
két részről vőlgybe szorultunk,
’S merre nap el-nyugszik, támad előnkbe liget.
Az méltó jegyzésre talán, hogy merre határunk
Terjed, főldünket*
főldűnket [em.]
mellyezi*
melyezi [em.]
hoszszas aszály.
Szarvát Holdaszszony már tebszer azólta*
azolta [em.]
nevelte,
Hogy régtől víg*
vig [em.]
ég nem veri főldre könyét.*
kőnyét [em.]
Kőszirt ösvényenn hol víznek*
viznek [em.]
gyöngyei*
győngyei [em.]
zengő
Dallal gördűlvén*
gőrdűlvén [em.]
vőlgyre rohantak előbb.
Ott most álhatatos napfénytől sűlve,*
sulve [em.]
fejérlik
Egymást bé nyomván a’*
a [em.]
homok ágyba kavits.
Fűrtyeit, ott Bromius sűrű venyegéknek aszalta
Sokszor, hogy Fólnagy kádra nyomassa levét.
Hol most a’ mesgyék szomjúságokba*
szomjuságokba [em.]
repednek,
Hol száraz főldnek színire*
szinire [em.]
tőke ki-dűl.
Nints sarjú,*
sarju [em.]
zőld szálak enyett kórókra*
korókra [em.]
szorúlnak*
szorulnak [em.]
Barmok, ’s mit Pomon érlele, főldre le-hull.
Más újság*
ujság [em.]
nints, vagy leg-alább nem juthat eszembe,
Vagy ha jut is, hítlen, hírleni*
hitlen, hirleni [em.]
félve lehet.
Illyen amaz, melly már jósollya lakásomat, (eztet
Még itt volt Nagy Atyánk már füleimbe vevém,)*
vevém, [em.]
Hogy vagy Nagy-Szombat rongyos várába menendek,
Vagy, hol téged Anyád a’*
a [em.]
lepedőre ki-tett.
Bár oda, hol fagyos Ég tengert hídalja*
hidalja [em.]
vagy Estvély
Alkonyodó Napnak vízbe*
vizbe [em.]
fogadgya lovát.
Bár mennyek délnek mértékletes öblibe,*
őblibe, [em.]
vagy hol
A’*
A [em.]
rósás hajnal, nap kalauzza, ki-hat,
Mindenkor leszsz szívem*
szivem [em.]
igaz, ’s kaptsolva tiedhez,
Még testembe forog vérem, eszembe maradsz.
Hozz ide bár, mellynek hoszszú*
hoszszu [em.]
feledékenyit iszszák
A’*
A [em.]
Lelkek, Plútó,*
Plutó [em.]
hozz ide Léthe*
Lethe [em.]
folyót.
Szívembűl*
Szivembűl [em.]
ki-nem oltya nevét soha régi felemnek,
Frigygye szerelműnknek holtig eszembe leend.
Vajha magam hozzád most versem enyébe mehetnék,
Boldog vers, hol urad nem lehet, ott enyelegsz.
Vajha kezet képes volnék kaptsolni kezeddel,
’S mint hajdan, dallal nálad enyétni kobozt.
Illy örömet*
őrőmet [em.]
meddig fogsz oh! Fortúna*
Fortuna [em.]
tagadni
Tőlem? igen fösvény,*
fősvény, [em.]
hidd-el, ezekbe kegyed.
Ezt írván,*
irván [em.]
tsuda! meg-szakadoznak az Égi tsatornyák,
Zápor omol, ’s Menynek homloka gyászba borúl.
Szíve*
Szive [em.]
talán meg-esett rajtam, panaszimra meg-indúlt,*
meg-indult, [em.]
Mit sírtok?*
sirtok? [em.]
tegyetek róla, tehettek, Egek!
Éllj kedves Bátyám! kedveld, mint eddig, Ötsédet,*
Őtsédet, [em.]
’S ámbár méltatlan, Szívemet*
Szivemet [em.]
el-ne felejtsd.