Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Engedgyen meg, kérem, szorgalmatlanságomnak, mellyet el követtem elöbbeni Levelének, és T. P. Ányos énekének vétele felöl igiretem, sött kötelességem szerint nem tudósitván; meg vallom, hogy akkori gondjaim miatt, a kivánt Ariának tsinálmánnyát (melly valóban tsendessebb, és hoszabb üdőt kiván, mintsem az iskolabéli hartzok között szokott engedtettni) félre tévén, író tollamba hagytam az Éneknek még emlékezetét is. Most itt által küldöm, és igy mint 3aJulii, mind pedig la 7bris irt T. Bátyám Uramnak Levele felöl értésre adom egyszersmint, hogy azokat kezemhöz vettem. Az Aria szomoru, és igen lassu üdővel énekeltetik; észre lehet mindazáltal abbúl venni, hogy sokkal tanátsossabb verseket Ariara, mint Ariat Versekre szerezni. Ime! az első Rende az Eneknek, melly szépen el osztatik a Cottákra; de vegyük a harmadik, vagy Negyedik Rendet, azokba már külömbféle a Syllaba osztály, ugyan azért a szókat szaggatni kell, ha ugyan azon Ariára énekli az ember; szemlátomást ki tetzik ez amaz osztályból, mellyet vonásokkal tettem az Ariába. Meg lehet mindazáltal ezt jobbitani ugy, hogy, ahol a szók szaggattatnak, ott mások helyheztessenek azok helyet: példának okáért: midön szép Klorisom helett, legyen midön a szép Kloris. Kaptsolok ezenkivül egy új éneket is levelemhöz; és egyszersmint tudtára adom Bátyám Uramnak, hogy nagy örömmel vévén az Installatio alkalmatosságával ki botsájtott három féle Verseket, mivel azoknak Attyokat távúl léttünk nem engedi, örömnek könyvei közt számtalanszor meg tsokoltam, kivánván, hogy tartson Isten benneteket Hazánknak maid nem reménltelen vigasztalására.

Meg ütköztem Tiszt. Bátyám Uramnak ama szavaiba; Náni többü nincsen Katka Nénémnél: Nem reménlem, hogy köszöntésembe Náni neve alatt mást értett T. Bátyám Uram, hanem Tunnerné nénémet? ha ugy van? okát nem tudom, miért lett volna ez előtt is Katus Annyánal? Elöttem ez titok. A mi illeti Pestre menetelemet, most az tölem ki nem telhetik; mert alkalmatosságom vagyon ollyan, melly kevés költséggel igenessen Egerbe visz, mivel oda való ember: ha másképp történt volna utam, el kerülhetetlen lett volna előttem Pest: azomba ujjra köszöntöm kedves Nénéimet, és azoknak egyikével a klastromba rólam emlékezö Szüzeket; de mindenek elött szerzetes Bátyáimot, kik a Pesti falak között nevemrül el nem felejtkeznek.

Én egyedül Boldogtalan! en legyek magam szépre méltatlan? Vulcanust én szeressem, ki Páristúl szebbnek itiltettem! Vulcanust! kit nagy Jupiter az Egböl, mint egy szemetet, ormótlanságáért tsúfúl ki vetett! Ah borzad minden tetemem, ha rút artzolattyát meg tekintem.

Egisz nap a méhelybe kovácsol, ’s fördik a sürü füstbe: Itt homloka feketedik, pör’zölt pofája meg keménykedik. Estvére haza sántikál, le düll a meg tisztúlt ágyra, füstös mellye hörög, ásit agyara: ha nem hall édes szavakat, morog, ’s kohol ellenem hadakat.

Szerelmet vár a tsúf tatár, pedig reá csak köpedelmem kár; meg várja a kincsnek nevét, dúll, fúll, ha nem vadászom szerelmét: Ah! kincs hidd el ócsó vagy szebbre nevelt szivem elött, meg vallom, hogy tsúf vagy szemeim elött: nem kellesz! nem! Barátom! rémülök, ha árnyékodat látom.

A Szép szépet kedvellyen, kiki hasonló sorsút keressen; Medusa Vulcanushoz; Adonis illik a szép Venushoz; vagy véget vess! nagy Jupiter! türhetetlen keservemnek, szebb Tárgyat rendelvén szeretetemnek; vagy rendre az Isteneket el vonszom Hitvessektül sziveket.

Apropo! Edes Lelkem Bácsikám; tsokollya meg helettem Katkát, és kérje szépen, ne sajnállya Fr. Tarnóczy Pál által, ki úgy is erre fog haza menni, nékem el küldeni ama Cáve-fintsákat, mellyeket taval vettünk P. Toronyi számára; az árát is irja meg Bátyám Uram, fidelissime meg küldöm; de kérem még egyszer; vigye ezt végbe, és adassa itt csak Fr. Egyed Györgynek kezébe, ha ithon nem volnék. Azonkivül a petsétnyomómat is kérem szeretettel külgyék által: Amazokra mindennap, erre sokszor volna szükségem, olly szép, és gustusomra való fintsákot talan dupla áron sem vehetnék itt.