HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Szentjóbi Szabó László – Szentjóbi Szabó Zsigmondnak
Pest, 1794. szeptember 25.
Pesth. 25ta Sept. 794.

Kedves Édes Bátyám!

Hogy kedves leveledre olly későn válaszolok, oka az, mivel az alatt Bétsből ide le jöttem, és az alatt is ide ʼs tova útazván, azt tsak aʼ napokban kaptam meg. Felette nagyon salynálom gyakor betegeskedésedet, ki versz minden planumomból ha fel nem veszed magadat. Vigyázz kérlek az egésségedre, nékünk még sok dólgunk van eggymással.
Hogy aʼ lárokot Makai pusztittya, felettébb bosszankodom érette. De tudod az én kezem hozzátok le nem ér. Irtam is mondottam is, hogy ha valamelly illyes bajotok lessz, mennyetek el vagy Fráter Pálhoz, vagy Fényeshez, mind aʼ kettő szívesen fog igazítani és segíteni. Ha magad nem mehetsz, küldnéd el vagy az Ángyomat, vagy más akárkit, ne pusztúllyunk el szemlátomást. Én ugyan írok ez eránt, mind VIspány, mind Fráter Pál urnak, de te is aʼ mennyire lehet mozgolódj.
Nagyon örvendek rajta hogy Gidai Ur ollyan szívesen fogadott, sőt leg közelébb levelemmel is meg köszönöm.
Hogy aʼ szárazság titeket is még szegényebbekké tett, felette bánom, én azt gondoltam, hogy minket el kerűl ez aʼ nagy tsapás, de vígasztald magad édes Bátyám, néked ez aʼ bajod, másnak más, de hidd el nékem, hogy eggyik szintén ugy nyom, mint aʼ másik.
Nagyon nyomorúlt legény vagy ha Virág Urhoz üres kézzel menni szégyenlessz. Emberséges ember az is, és hidd el, hogy azt tsinállya meg az én baráttságomért aʼ mit aʼ mások pénzéért sem. Menny hozzá egész bátorsággal, és ha az erdő dolga úgy van, bártsak már régen el mentél vólna hozzá, addig meg lehetett vólna azt aʼ nyíri pajkost zabolázni.
Márton szegény mind ez ideig Lengyel Országban van, panaszolkodik ő is mind untalan. Ki tehet róla. Legény vólna az mai világban aʼ ki azt mondhatná kutya bajom.
Aʼ mi Balog Jóskát illeti, magad tudod, hogy én úgy vele nem bánhatok mint te. Hanem beszélld reá, hogy ne engedje által aʼ Jussát. Inkább ígérd meg neki, hogy aʼ Makai peréből*
Makai <Jussát> peréből
reá esendő Júst neki által adjuk addig is mig aʼ reá tett költség részét le fizetheti; de ha nem bóldogúlnál vele, és Atyám Uram aʼ pénzt fel venné ugyan tsak, soha se gondolkozz többé aʼ Zsigóktól, tudod már mit mondottam oda le. Főldet vagy kaszállót, vagy szőlöt váltsatok vissza, eggy szóval majorság főldet, eʼ marad nekünk tsak. –
Mit végeztem légyen most ide le Sípos Gáborné Asszonyommal, meg írom rövid időn. Még most egész bizonyságot sem írhatnék, nékem is sok aʼ dolgom.
Tsak az Istenre kérlek ne betegeskedj. Az Ángyomat szivesen tisztelem. Az Isten áldjon meg mindnyajatokat.

hív testvéred László mp.

PS. Az Edes Atyámnak is tsak aʼ jövő Postán írhatok.

[Címzés:]

de Pesth
À monsieur
monsieur Siegmund de Szabó
mon cher Frere.
p. Debrecin
à Ottomány