HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Szemere László – Szentpéteri Katalinnak
Detk, 1774. február 30.
Érdemem felett
Kiváltképen való Nagy Jó Aszszonyom!

Meg az elmúlt esztendőben Ludánybúl irott Úri Levelébűl az Aszszonynak azt meg értettem, hogy a’ Fiam és Leanyom az Iffjú Úrral ’s Aszszonynyal Ludányban maradtanak, Szunyoghi Sándor Uram asztis mondotta, hogy Péczelen Innepeltenek, de’ az iránt hogy a Fiam állapottya miben légyen semmit sem halhattam ekkoráigis, melly iránt igen nyughatatlan vagyok, minap Ragályi Jóseff Fiam Uram Pestre menvén, kűldőttem eő k[e]g[ye]lme által 12. aranyat a’ Fiam szűkségeinek pótolására, úgy az Ersim szűkségéreis 12 kettőtt Instállom alázatossan az Aszszonyt ha mi ollyas szűkségek elől adja magát méltóztasson velek Grátiáját tenni, alázatos kőszőnettel meg fizetem valamit szűkségekhez képest az Aszszony reájok kőlt, kivált a Fiam tanittatására, valami kőlcség kivántatik nem sajnállom, az utólsó fillérimig őrőmest ki tészem.
Istené légyen a’ Dicsősség én magamat sokkal jobban érzem, minden reménségemen kivűl az Úr Isten a’ maga ingyen való irgalmasságábúl szivbéli bánatimat és sok féle gondolkodasaimbúl reám todúlt haborúimat naponkint csendessiteni méltóztatik, melyhez képest dolgaim folytatására az Úr Isten további jó vóltábúl ha alkalmatos léhetek, egész bizodalmam vagyon hogy eő Felsége’ segíttségevel ’s áldásainak reám való terjesztésével terhemet nem csak viselhetem, hanem rővidithetemis esztendőnkint. Azokat ugyan a mellyeket látom, hogy keves rővideségemmel esnek, ha ollyas árossa akad a ki úgy meg vészi mint Kárommal lenni nem láthatom, el adni zálogképen meg hatarozott akaratom, ha Leányim kezekhez nem kivánnyák venni. Egy hordoban rakatván valami 553. tojást. egy Zsákban egy vekányi aszszú répát es egy vanna vajat, azokkal az Aszszonynak alázatossan udvarlani kivánok. és a midőn az egész Úri Házat minden egész tisztelettel s alázatossággal revereálnám, magamat ’s Gyermekeimetis az Aszszony Grátiájában továbbis alázatossan ajánlom és maradok.
Detken 30a Februar.[!]*
A naptárak alapján február 30. nem létező dátum. Szemere László tévesen jegyzi a levél keletkezésének napját.
1774.
Kiváltképen való Nagy Jó Aszszonyomnak
az Aszszonynak.
alazatos engedelmes-
ségű hiv szolgája
Sz: Sze’mere’ László m[anu] p[ropria]

[Utóiratként beszúrva az aláírás fölé]: Egy pár Tőrűkőző kendőt, es egy itten maradot nyakra valojaban be takarva a Fiamnak kűldőtt Levelemben, minden napi szukségere be zartam négy Kormoczi aranyat, meltoztasson az Aszszony kezebe adatni, hogy megis legyen aprolekos szűkségére mihez nyúlni.