HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Kazinczy Ferenc – Ráday I. Gedeonnak
Kassa, 1788. szeptember 27.
Nagyságos Uram!
A’ Nagyságod tegnapi Levelére tsak magam személyemben felelek, mert Szabóhoz lehetetlen vala tegnap ólta mennem, annyira elfoglal hivatalbeli munkám, mind tegnap mind ma posta napom lévén; – Batsányiból pedig most nem lehet egyéb szót a’ sírásnál ’s jajoknál hallani, mert Kedvese halálán van. – – – De mind a’ kettőnek nevében írhatom, hogy a’ Nagyságod változtatásával meg fognak elégedni.
Szabó nyughatatlanúl várja a’ Nagyságod segedelmeit, azt fogja tartani Ersatznak a’ Nagyságod szemelyes látása hellyett, mellyhez*
látásá<ban,> mellyhez [Az ékezet javítása átírás, a többi beszúrás a törlés felett.]
nem vólt szerentséje. Engemet leg-inkább interessál a’ Magyar Poetákról el-kezdett jegyzés, mert abban annyira járatlan vagyok, hogy még nevekről se esmérem a’ régiebbeket. Tsak azért esedezem Nagyságodnak, hogy a’ második Darabra méltóztasson némely darabokat küldeni.
Én miólta Bétsből meg-jöttem, tsak két ízben nyúltam a’ Litteraturához. Eggyik alkalmatossággal Secundusból végzettem el az ide zártt Elegiámat; másszor pedig a’ Messzíásból fordítottam 4. levelet. Sokat jut az eszembe a’ mit Pétzelen olvastam Basedovról, hogy mit mondott Klopstocknak, homályos méljsége*
[..]ljsége [Átírás.]
felől. – Alíg ha én is azt nem mondom annak, a’ ki meg nem ért. Bár ugyan annyi jussal mondhatnám azt, mint Klopstock. – Már vólt eggy helyt, de a’ 4dik könyvében, szükségem a’ Nagyságod el-titkoltt Virtusára. Ohajtanám hogy minél elébb élne véle Nagyságod, hadd élhetnék Nagyságod után véle én is.
Az én Képíróm Thomas Klímess a Vienne auf der Klein Schuller Strasse, in der Nachbarschaft vom grünen Baum, vagy beym H. Knauer, Doctor der Chyrurgie. Ez a’ Knauer Morvai fi, mint Klímess, ’s ex patriotismo & amore erga picturam néki szabad szállást ád. – Parantsoljon véle Nagyságod; ő szerentséjének fogja tartani ha miben szólgálhat. Kíváltképpen javaslanám a’ Knauer birtokában lévő Dürrer originalis festésének árrát meg-tudakoztatni. Egynehány aranyért meg-lehetne venni; ’s sokkal betsesebb vólna az maga, mint akármelly copia.
A’ Nagysád képe szobámat ékesíti. Batsányi azt mondja hogy igen szerentsésen van találva Nagysád, ’s Szabó örül láthatásán. – – – Ajánlom magamat tapasztaltt kegyességeibe ’s maradok a’ leghívebb tisztelettel:
Nagyságodnak
Kassán 27. 7br.
788.
alázatos szólgája
Kazinczy Fer. [mpr.]

A’ Lillám’ szája.
Secundusból.

Mint a’ hajnal’ ezüst harmat-tsepjébe feresztett
Rósa, mikor büszkén nyitja piross kebelét:
Ollyan az én kedves Lillám’ szátskája; midőn még
Éjjeli tsókomnak nedvivel ázva vagyon.
Álla pedig ’s ortzája fejér: Nem tartja külömben
Vér szín szegfőjét Albia gyenge kezed.
Igy zsendűl a’ nyár elején a’ kerti tseresznye
Áginak hószínű ritka virági között.
Angyalom! ah mért kell innét haza tsúszni, mikor te
Rám a’ leg-forróbb tsókokat hintegeted.
O tartsd-meg, kérlek, szátskádnak mostani színét,
Míglen az alkonyodott éjtszaka vissza hozand.*
vissza <vezet> [A „hozand.” sorvégi beszúrás.]
Jaj, de ha majd addig másnak szedi tsókjait ajkad*
tsókjait, <ugy ra> [Javítás a törlés felett; a „tsókjait” utáni vessző emendálva.]
Ortzáimnak epedtt színire fesse magát.