HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Berzsenyi Lídia – Berzsenyi Dánielnek és Dukai Takács Zsuzsannának
Halimba, 1833. október 14.
Halimbán October 14dikén
1833

Tiszteletre Mélytó Kedves Asszony Annyám!
’s Uram Atyám!

Szomoru szivel irok, mert ezen néma soraim helett személyes együtt lettünk örömmeit vártam a’ mint othon létembe mélytoztatott meg igérni; de már látom egeszszen meg vetve el felejtettek Drága Szülőim s Testvérim; nem gondolván azzal hogy mennyit veszthetek ez idegen távolságba ha mint Véd Angyalim tőlem távol álnak! – – s fájdalom mast ezen bal sorsom még sulosodik; mert Leipczig Tisztelendő Ur ki Kedvesim jól léttéről gyakran meg vigasztalt, Somogyi uttjaitól magát fel mentvén ki tudja mikor halhatok felölők? – – ’s igy ezek uttán örökös agodalom ’s nyughatatlanság közt szenvedek. – – De mi dolgainkba ugy el vagyunk késve hogy Somogyba ez idén már le nem mehetünk; mert Férjemnek mast is Köszögre kellett menni Édes Uram Atyám parantsolatja szerént a’ Procatort tölünk járandó 100 for[intt]al meg ajándékozni; én pedig azt Somogyba szerettem volna le vinni; mert mast sokkal egésségessebb vagyok mint máskor. De használtam is ám minden idök viszontagsági közt is két féle fördőket: elölször szent Lászlóit; utóbb*
utőbb [th. emend.]
Ugodit ithon pedig mindég meleg málvával burogatnak; nem tudom mellik de érzem hogy használt. Ugodba harmadik éjel majd meg haltam, egyszerre mint a’ Cholerás*
Cohlerás [th. emend.]
ugy lettem, segedelem nélkül egy nagy kastélyba; fent csak nem egyedül szoba leányommal bé zárva. De szerentsémül más nap jött Tseresnyés Fő Fisicus Ur látogatásomra, ’s egy kis herbaté után jobban lettem, a vizet pedig mértékletessebben ittam. Itt bajlódtam a’ leg hidegebb essős időkbe két hétig; akkor jött értem kotsisom azon szomoru hirrel hogy Férjem miolta tőlem haza ment mindég beteg; mert ő is néhányat ivot a’ savanyó vízből és egyszer fördött ugy ment el tőlem; az erős viz ő benne is az epét ugy fel zavarta hogy már az utban igen roszszul lett, ’s még is én nélkülem sénlődöt két hétig; veszedelmes sorvasztónyavalába e’ jó Lélek hogy engem Curám közbe megkéméljen csak akkor küldöt értem midőn már magához nem bizot. Én ijed[!] még azon estve Pápára mentem a Doktorhoz, de mivel a nyavala néhány napok mulva a’ mellére adta magát, későre tudot szegény ki tisztulni. De már Hálá Istennek tul vagyunk a’ veszedelmen, ujj erővel vesződünk gazdaságunk körül melly az idén nem kevés bajjal járt, s még is kevés a haszon, kivált gabna és széna igen szükön van, sarju több de rossz,*
de <.> rossz
mellel a’ sok esős időkbe ugy el késtünk hogy talám el sem tudunk vetni mivel sz. Mihálykor a’ Foréntos jószágot is ált adta a’ Vajda ’s ismét most kellet 1000 foréntot ki fizetnünk; ezeret Sz. György*
Sz. <Gy> György
napkor kell, igy tehát az idén mind a’ 4000et le kell fizetnünk; igaz nagy magunk meg huzásával történik; de még is jobban szeretem mintha még 3 esztendőre jöt volna birtokunkba. Többi panaszim közé tartozik még a’ szegény Baksa is mert ugy el verte a jég hogy egy szem jó szőlő sem volt ben. Hogy pedig ezen tsekély kis lent igy küldöm meg engedjen Édes Asszony Annyám! mert szolgálóim többnyire betegek voltak; a’ sok rossz idő pedig másokat is olly igen el késleltettet hogy napszámost sem lehetet kapni; mint hogy az idén Hetyén sem diszlett semmi ugy ez is soványobb mint máskor, de még is szála szép lessz ha jól meg munkáltatja Kedves Asszony Annyám. Többnyire midőn magamat Drága Szülőimnek nagyra betsült kegyességjekbe ajánlom, vagyok és maradok
Tiszteltt Uram Atyámnak
’s Asszony Annyámnak
kéz csókoló leányok
Bersenyi Lidia mk