HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Berzsenyi Dániel – Kazinczy Ferencnek
1812. március 18. és április 2. között

Tisztelt Barátom!
Gyönyörködve olvasom Atyai örömeidet ’s*
’s <gyony örvend> ’s [th. emend]
gyönyorködve*
’s <gyony örvend> gyönyorködve
osztozom boldogságodban ’s kívánom mint hazafi és barát hogy ezen örömeid kedves*
örömeid <..> kedves
Zsenkaddal Dencsiddel*
Fölé írva ennek: Zsenkaddal
eggyütt nevelkedjenek s kívánom hogy Emíled magva sit foceundum bonorum civium, mint Tacitus a’ nagy Aemiliusokrol mondja. Barátom, e’ részben én is boldog vagyok. Lidim és Farcsim jó olvasók ambár csak ugy tanitottam öket mint Te Dencsidet és mind*
és <.> mind
öszve nem tanítottam öket 24 órákig. A’ Relligio*
A’ <vallas> Relligio
[!] felűl még semmit sem tudnak mert még eddig nem tudtam magamat meg határozni, hogy e’ részben melly principiumokra épetsek. A’ minap Farcsi hallván,*
Farcsi hallván – A szórendet utólagos számozás mutatja.
mennyi himlős gyermekeket ásnak el mindennap, térdemre dűlve kérde tőlem: édes Atyám mi lesz ott a’ földben azokból a’ gyermekekből? én meg rettentem, de kellett felelnem: Azok onnét fel támadnak és az égbe mennek. „’S hát ott mit tsinálnak, mit esznek?[”] Én minden modon kívántam ötet meg nyugtatni de igen kevesre tudtam menni „oh édes Uram Atyám, én mindíg szeretnek ám itt elni Uram Atyámmal.[”] Ekkor könnybe lábbadtak a gyermekszemei és az enyimek is ’s mondtam néki hogy mi még igen sokáig el elhetünk csak vigyázzunk az egességünkre ezt amazt ne tegyuk és ezt amazt el ne mulassuk, de a’ gyermek meg volt haborodva ’s minden beszedem utan is csak azt mondotta hogy ő mindíg kivana élni ’s ha pedig meg kell neki halni akkor azt szeretne ha én is ő*
is <....> ő
vele együtt meg halnék. S végre meg kellett néki fogadnom hogy én ő vele együtt halok meg és ővele együtt fogok az égbe menni. Adj kérlek tanácsat mit tévő e részben gyermekeimmel[!] ’s minémű vallást[?]*
A szó félig hiányzik, mert a papír alsó szegélye le van tépve.
csepegtessek szívekbe?
Epistolaid nekem mind új jövevények a’ Szép fenyesbb hajlékiból, kik én előttem az ujság’ kecseit soha elnem vesztik. Az én szobácskamban a’ Te képed Schiller’ képe mellett függ, s ha még Flaccust*
még <Hora> Flaccust
kaphatnék azt is melléd függeszteném, mert ez a’ harom nékem eggy. Én*
eggy. <Követhetetlen> Én
meg nem foghatom azt a’ gratiát és hajlekonyságat mellyet Te a’ magyar nyelvnek adni*
nyelvnek <adsz> adni
tudsz, akár Epistolaidat akár sonetteidet és Epigrammaidat tekíntem. Desőffihez es Hirgeístodhoz irtt epistolaidat még*
epistolaidat <igen vágyodom látni> még
nem láthattam pedig*
láthattam s> pedig
különösen vágyódom azokat látni. Ki volt ez a’ Paszthory a kinek hamvát ugy*
hamvát <ill> ugy
tiszteled? Itt is lakik eggy Paszthori a kinek ugyan semije sincs de Lengyel Kisasszonyt vett a’ ki a’ rendes katonasagnál Major volt az utólsó Insurectionál pedig Oberster és igen jó embernek tartatik. Baranyi Gáborról az Atyám mindenkor nagy elragadtatassal szollatt valamikor az 1764diki Orsz. Gyulesrol emlekezett A’ többek köztt meg ezen beszéde jút eszembe: A ki a’ mi insurectiónkat gyalázza, vét hazája kiralya és Istene ellen; Vét hazája ellen mert annak dicsőséget mocskolja és constitutiojanak fundamentomat fel forgatni akarja; vét kiralla ell[en], mert az a mi insurectionknak vitezseget több izbéli leveleiben köszönte*
leveleiben <dicserte> köszönte
magasztalta s szabaditójanak vallotta, es igy ezeket meghazudtolja ’S vet Istene ellen, mert vétett hazája és kiralya ellen.
Mart*
ellen. / <Mart. 18dikán installaltatot ült Gr Teleki administratori hivatalaba szekében B Pronai jött vele és Dvornikovics jottek vele. Mart 18dikan iktatta bé nalunk <<Gr>> az administratori hivatalba Gr Teleki Laszlót kivel együtt B Pronay volt a’ béiktato.> / Mart
18dikan Kaposban Gr Teleki sollennis installatiojakor az*
installatiojakor <... az a> az
a’ olly[!] becsűlet ért engem kicsinben, a mi Teged a’ Diaetan nagyban. Ebéd felett Sarközÿ Istvan kétszer mellém jött és meg csókolt. A’ sollennitással én szokásom szerínt hamar jollakván*
jav. ebből: jollaktam
szállasomra*
jollakván <szallásomra mentem> szállasomra
siettem dohányozni és vacsorára sem mentem vissza. Azonban izenetett[!] kapok Csapodytól hogy menjek ’s bémenvén a’ nagy Palotába Sarközi és Csapody altal*
Csapody <engem> altal
B Pro[nay] [...]*
Fél sornyi szöveg letépődött.
[enge]met igen complimentekkel*
igen <hízelkedő> complimentekkel
az egesz Közönség lattára el borított és mint Poetát*
mint <...> Poetát
meg köszöntött. De*
köszöntött <csak>. De
minthogy ezen jó embertől a’ szóllás ajándéka csaknem egészen meg vagyon tagadva ugy hogy fele szavát sem érthettem, és*
érthettem, <igen hijános lett az örömöm> és
semmi helyes beszédbe vele nem eredhettem, igen hijános*
hij<j>ános
lett örömöm. Köszönd meg néki hogy a M[agyar] literaturat én bennem megtisztelte; ő azt ugy gondolom meg erdemli és Tőled igen kedvesen veszi.
A’ vignettet, mellyel kinálsz, szives köszönettel*
szives<en el> köszönettel
el fogadom, mert s minek előtte láttam volna már az engem egeszen meg bajolt csak azert is hogy az a’ szép Kazinczy Sophietol való! Telekit és Pronait ott hagytam és dohanyozni mentem, egy*
mentem, <K> egy
szép kezekből jött Vignett pedig majd felemel székemről!*
felemel <hel> székemről