Barátném bánt-é még a’ mi eddig bánta?
Vagy úgy lett a’ dolog mint szíved’ kivánta?
Hát az az értetlen
*
értellen Sh., em.
hat betűs nyavalya,
Megorvoslódott-é ugyan mi baja,
Külömben nints Bétsbe a’ Bánatnak nyoma,
Ott lévén az Öröm’ Fő-paraditsoma.
Még a’ pompás Bétsbe tőlted Te kedvedet,
Mi a’ Vágnál gyakran sohajtunk Tégedet.
’S Te tán torkig űlvén minden Szépbe ’s Jóba?
Megsem
*
Mégsem Sh., em.
emlékezel rólunk, hébe-hóba.
Nem Barátném, hiszszűk Jószívűségedet,
Nem úgy kémleltük-ki e’ Nyáron Lelkedet.
Azért-is Szívedbe ajánlom Szívemet,
Tarts hű Barátodnak örökre engemet!
Majd ha nyugodalom’ pontjára érkezek,
Többet, jobbat, szeb[b]et
*
szebet Sh., em.
készítnek e’ kezek.
Follyanak vídámon Életed’ napjai,
Maradok állandó híved Csokonai.