Ne tsudáld Barátom! hogy e’ Felleg-várnak
Mohos gyepűjére múlatozni járnak,
Vizenyős útszáit mindenek visgálják
Körülte forgódó elmével strázsálják.
Hogy benne a’ bús bőlts és a’ komor Vének
Két rétt hajlott kardal próbákat tevének.
Mert ez a testiség egy múlató helye
A’ fő gyönyörűség summája ’s veleje.
Tám Epicurus is tsak ebbe tanított
A’ Gyönyörűségre mikor igazított.
A’ természet szoros helyre szerkeztette
Bájoló mináit körűl helyheztette.
Mert hol az út keskeny és szoros a’ kapu
A’ gyönyörűségre ott nem terem lapu.
’S a’ mitől leginkább elvagyunk rekesztve
Azt szoktuk kívánni mindég szív epedve.
Két szép fejér márvány oszlop tartogatja
Mozdúlásaival tsendesen ringatja.
Mellyekenn ha észszel felfelé czitzázol
A’ gyönyörűségbe egészszenn el-ázol.
Ha kínáltatsz ezen élet gyümöltsével
Láttatol bírni a’ Világ mindenével.
Felette a’ Várnak terűl kies halom
Mellyet tapogatni tsupa nyúgodalom.
Fellyebb tsak látása két kis dombotskának
Már gyakorta élő halált okozának.
Fellyűl az épűlet pompásabb díszére
Csupa remek gombot
*
dombot Másolási hiba, a többi szövegváltozat alapján em.
tettek tetejére.
Sok ezer selyem szál lengedez körűlte
Melly a’ sík frontjára fürtönként terűle.
Úgy látszik mint a’ hegy tetején épített
Fehér kastély előtt sorba ki-terített
*
ki-derített Másolási hiba, a többi szövegváltozat alapján em.
Pálma vagy jegenye kartsú derekával
Jádzi levelével, súgárzó ágával.
Legfőbb Commendánsa a’ Várnak itt lakik
Külön szobátskába elől strázsáltatik.
Szolgái minden hírt bé-visznek hozzája
Mert azokra nyílik dolgozó szobája.
Két tündöklő strázsa vígyáz a’ lesekre
Szerentsés ’s kedvetlen minden esetekre.
Melly ha bádjadozva ’s homállyal fogad-el
Jobb a’ visitáló hogy jókor szalad-el.
De ha ragyog, fellyebb alább ugrándozik
Fedele kedvedre akkor játszadozik.
Két felől a’ posta-házak építtettek
Kerek folyosóval körül-ültettettek.
A’ hol a’ levelek, válaszok szedetnek
A’ száguldozásra posták rendeltetnek.
Az allya közepén azon dombotskának
A’ tanátsház ajtók rózsákból nyilának
E’ két piros ajtó lassú csattanása
A’ nyúgodt tsendes vér electrizálása
Ez az értelemnek hangos músikája
A’ szelíd nyájasság múlató hárfája.
Itt bomlik-fel a frigy és béke köttetik
Szapora csókokkal itt petsételtetik.
* *
*
Maga a’ Felleg-vár közép pontra épűlt
Azért múlatozni a’ ki belé készült
Hol alól, hol fellyűl igazgatja útját
Míg megkóstolhatja ezt az élet kútját.
Most a’ két kis fehér oszlop bámulása
Majd a’ dombotskának ’s gombnak csudállása
Vezeti a’ kezet az ország-útjára,
A’ megelégítő öröm forrására.
Kivűl a’ gyepűje mintegy elvettetve
Anglus-kert formára fákból van ültetve,
A’ levegő ege belől igen nedves
Kár is, hogy sokaknak ollyan igen kedves;
Mert a’ ki gyakrann jár belé múlatozni
Hamar andalgást fog magának okozni.
Ollyat kap hát ettől ennek kedvellője
A’ mit az Anglusnak szerez levegője.
(De mintha valaki sugdosna fülembe
’S egy moralis görtsöst nyújtana kezembe)
Hát a’ szita szemek? ’s a’ gyáva gondolat?
Éretlen mindenre érzékeny indúlat?
A’ halavány ajjak? a’ nyelv fakossága?
A’ mértéknél nagyobb gyomor forrósága?
A’ Stoicust mondva nem kínzó podágra?
A’ melly ha belé kap, szakad ezer Ágra.
Test erőtlensége? a’ láb tántorgása?
Inak húzódása? a’ bőr sárgúlása?
A’ fehérrel piros képnek komorsága?
Mind ettől származik vad bika mordsága.
Azért idejére ki alig négy(szer) hat van
Gyávább egy friss vénnél, kit meglep a’ hatvan.
Hát még
hasmenés?*
Aosmenes Másolási hiba, értelmetlen szó, a többi szövegváltozat alapján em.
halgass szedte vette
Csak a’ rossz kakállást hogy elő nem vette.
Ezenn a’ mord lélek igen megpirúla
Alig hogy a’ horgas botjához nem nyúla.
No hát vessz magadba! Kátó így felele.
Elmehet dolgára nints is itten helye.
Mit moralizál itt? és mit fechtirozik?
Philosophus bottal miért dorgállódzik?
És ő is tán azért olly szomorú szegény,
Hogy az ostromlásba volt Gavallér legény.
Ő is ha tűz kapott a’ piszkafájába
Nem nyomta é bele csávás dézsájába?
No de szegény öreg tán ollyanról szólla
A’ ki mint a’ kotló le se szállna rólla.
’S úgy bele bolondúlt ezen várvívásba
Mint a’ piszkafázott matska a’ fingásba.
Te pedig, Barátom! élj vele módjával
Hasznos orvosság ez egy kis diætával.
Ne hogy ha a’ véred tsendesenn’ állana
Mint a’ legfrissebb víz egyszer megpállana.
* *
*
Ezen kívánt várnak illyen hát a’ tállya
Kies vidékének bájoló formája.
De vagynak, mellyeknek rút pöfeteg gomba
Rongált várok vagyon már a’ sok ostromba.
Mint a’ lutskos körtvély magokba könnyeznek
Mellyeket a’ rothadt csatornák vizeznek,
Csak a’ tulajdonos maga czémentezi
A’ légy pökés ellen másnélkűl legyezi.
A’ mint telik tőle önnön kristélyozza
Ki ’s bé horpadt farát köhögve fóldozza.
Ollyan büdösség ez, hogy tán Gomorának
Kénköves bombái mind ide hullának.
A Pontinai tó lehell illyen szagot
Ez is ollyan mintha éreznél maszlagot.
Mint az Avernus Tó fekete levébe
A’ madár a’ büdös gőz miatt reptébe
Belé-húll: úgy ebbe a’ balhák szédűlnek
Dohos motsárjába végképp’ elmerűlnek.
A’ melly rothadt balzsam volt a’ kicserzőjök
Annak büszhödt sárja lett a’ temetőjök.
* *
*
Azon szép várakat Amazonok bírják
Bezzeg a’ törvényt is asszony módra írják.
Mert bár a’ Vitézek alá hódíttattak
Még is sok ezerszer másnak átadattak.
Illyen erős várat már sokat szemléltem
De a’ háborútól magam megkíméltem.
De minthogy másokkal Vitéznek születtem
Szerentsét próbálni magamba feltettem.
Egy várra találék, inték a’ Strázsának,
Hogy jelentene-bé a’ Commendánsának.
Hát már akkor tudta mit akarnék vele.
Tellyes örömömre ekképpen felele:
„Minthogy nintsen Ura, a’ ki igazgassa
„Megegygyezek benne, hogy az Úr bírhassa,
„Csak hogy mit izennek alól meg kell várni
„Így fogunk dolgunkba szerentsésen járni.”
A’ két posta-házból mindjárt leszaladnak
Sőtt egy kevés tessék rövid választ adnak.
Innét lefelé a’ Tanátsházba mentünk
A’ hol kötelező írást petsételtünk.
Én így kötelezvén magam hogy rontója
Nem leszek, sőt inkább megnagyobbítója.
Ő is, hogy engemet megesmer Urának
Mindenkor enged mint parantsolójának.
Tántzolt már az öröm minden katonámba
Hogy így boldogultam elkezdett munkámba
Készítém Vitézim pompás parádára
A’ Várba akarván menni vatsorára.
Így dobot üttettünk, trombitát fúvattunk,
Büszke paripákon elébb ballagtattunk
Hát a’ mint a’ két domb völgyébe sétállunk
Egyszerre ellenség truppjára találunk.
Kérdem mi az, talán elfogatni jöttek
Hát avantgárdámra vakmerőn ütöttek.
Azt a’ dombtetőkre már felszalasztották
Kitsibe mult, hogy a’ sort
*
sírt Másolási hiba, a többi szövegváltozat alapján em.
meg nem bontották.
Egy Ministerné vólt, Szemérem a’ neve
Ki jámbor létére ellenségem leve.
Ő ugyan előre már mindent jól tudott
Mert a’ Commendánsnál velem is alkudott
De a’ többi tüzes miniszternék mellett
Ő neki többnyire tsak hallgatni kellett.
Ha enyim leszsz a’ Vár, bizonyosan hallá
Néki úti füvet kötnek talpa alá.
Úgy is lett, hogy a’ vár kezemre kerűle
Titkos jukakonn a’ Várból kikerűle
Én pedig szeretném ha még meghódolna
Mert féltő váramonn lakat gyanánt volna
Így bajos is, mert azt be nem lehet zárni
’S minden Komondornak szabad bele járni.
Elsőbb símogatva keztem kisérteni
De ezzel kevésre lehetett ám menni.
Csak avantgárdával harcoltunk mind ketten
Hát az én vitézem egy szerre megretten.
Mert tüzesen kezdtem én is parantsolni
Sereginn által kell akárhogy rontani.
Akkor a’ lapályra
*
lapjára Másolási hiba, a kritikai kiadás más szövegváltozat alapján em.
mintegy magavezet
Láttatik nyújtani barátságos kezet.
De mikor a’ Várnak sántzaihoz értem
Ott a’ boldogtalant még hijjába kértem.
Végre fortélyokkal addig tsalogattam
Vitézit elfogván, hogy bészorongattam.
Ekkor a’ nagyságos Kívánság kijöve
Legfőbb tanátsosné egy Salvet-et löve
A’ katonaságot mindjárt öszve szedte
Vivat kiáltással seregem vezette.
Kitsiny vólt a’ kapu lekellett rontani
De elébb még magok kezdték megbontani.
A’ csatornákat is öszve-gázoltattuk
Veresses vizekkel a’ földet áztattuk.
Mert a’ sok Indúlat nevű lakosokkal
A’ kik látásunkra nem bírtak magokkal
Annyi volt a’ Lélek alig fért a’ Várba
Tudom nem volt annyi a’ Bétsi határba.
Mikor a’ két sereg egygyütt verekedett
’S belől a’ bástyánn a’ nép kétségeskedett
Ekkor a’ tolongás és a’ nagy lármára
Csattantom atzélom puskám kovájára.
Talán nyoltzszor lőttem, mindnyájan elhaltak
Mert az előtt illyet soh’se tapasztaltak.
Magam is elholtam megrugván fegyverem
Ájulva rendkivűl reszketve vert erem.
Akkor kivántzorogék a’ várnak szélére
Restenn néztem puskám elrongált csővére.
De a’ miniszternék megutánnam jöttek
A’ bémenetelért megbelém kötöttek.
Kedveztek; kivált a Puskámat forgatták
Bájoló szerszámmal úgy megigazgatták,
Hogy megint békellett lövöldözni menni
Kedvekért ezt talám kétszer kellett tenni.
Már úgy megszűkültem töltésbe fojtásba
Hogy tsak két golyóbis volt a’ Patrontásba
De már el is kopván a’ puskám kovája
Végre tsötörtököt adott a’ szerszáma.
* *
*
Más nap a’ Rákosra gyűlést parantsoltam
Hol szép színnel mindent magamhoz tsatoltam.
A’ vár általadás törvénnye a’ leve
Mit álhatatlanság tanátsosné teve:
Én is hogy a’ Várból mindjárást kimégyek,
Ne hogy az Épűlet’ rontására légyek;
Vitézim büszhítnék a’ levegő-eget
Vagy ne szereznének frantzia szőnyeget.
De mikor kedvem lessz benne múlatozni
Ne merjen senki is akadályt okozni.
Alá írá nevét az Álhatatlanság
Hogy örökké légyén másolhatatlanság.
Ő pedig azt kéri, hogy pendelbergia,
Minthogy nem tsak fővár, de académia,
A’ tudományoknak olly bővibe vagyon
Hogy más oskolákat mind fellyülhaladjon,
Lehessen bémenni némelly tanúlóknak
Kivált a’ nőtelen friss trántsírozóknak.
Kuttz Kriminal! ezenn nagyon felborzadék
Haragomba illyen erős törvényt adék,
Hogy vérontás alatt nem szabad bémenni
Senkinek, vagy lábát küszöbére tenni.
De hidd-el Barátom! sokann bésuhannak
Még bosszúságomra kuglival játszanak
A’ Biliárd páltzát bátran taszigálják
Mert a’ hűségtelen strázs
ak
*strázsák
nem visgálják.
*Az utolsó sor alatt ez áll: „Cs. V. M.”