MTA-DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Szomorú
VERSEK
mellyek
irattattak
NEMES, NEMZETES, VITÉZLŐ
FÉNYES ISTVÁN
Ur halálának
alkalmatosságával
MDCCXCIVdik Esztendőbe
December’ Honapjának
Iő Napjára
Csokonai Mihálly
Poës. Praec. által
Mikor a’ setét Éj gyászos szővevénnye’
Kődéből ki derűl a’ szép Hajnal’ fénnye,
Annál szebben hánnya sugárait széllyel
Mennél komorabb vólt, ’s rettentőbb az Éjjel,
Melly elevenséget; és Vig kedvet kapnak
Mindenek, fénnyével a’ jól-tévő Napnak:
Igy, mikor a’ setét siralom Vőlgyébe
Bujdosunk az élet ezer veszélyébe,
Leg fényesebb fákllya az Urnak félelme
Ez után járhat az Emberi vak elme:
Ha a’ Halál szörnyű arnyékába*
árnyékába
esűnk
Fénnyével meg ujjít a’ Jésus jegyesűnk.
Az Igazság Napja tűndőklik ragyogva,
Fénnyes Meny-Országba jutunk ennél fogva.
A’ tőbbi mind homálly, mind kőd, mind setétség
Mellybe félelem van el rejtve, és kétség
Egyedűl a’ Jésus, ’s a’ Menny-Ország fénnyes
Mellytől fényesedik az ide zárt FÉNYES.
Eskűdt FÉNYES ISTVÁNt fedi e’ setét bólt,
Utazó! ezt illő tudni, ki vólt, ’s mi vólt?
Nemzé FÉNYES ISTVÁN, SZABÓ ER’SÉBETtől
De mind attól hamar meg vála, mind ettől.
Nagy Kőrős Városa vólt kedves Hazája,
Mellynek sok ideig tartá Oskolája.
Onnan ide jővén Tudománnyal tele
Itt két Esztendeig zőld Tógát visele.
Ezt hogy egy gondolat véle le rakatta
Tanuló elméjét Kalmárságra adta.
Melly Hivatalba járt melly igaz Lélekkel
Bizonyíthatnám itt sok jó Emberekkel.
Sőt derék Eszének, ’s igaz Jóságának
E’ Város Nagyjai bőv példát adának,
Midőn Nyóltzvan három Esztendő follytába
Űltették a’ Hatvan Személlyek’ sorába
Mellybe sok Hivatalt a’ szerént folytatott
Hogy panaszt rá csak az Irigy sem mondhatott.
Itt is Tálentomát Vásárra ugy tette,
Hogy a’ Nyereséget más is bőven szedte.
Mikor már egy hiv Párt keresni kivánna
Itt is nyereség lett HADAS JULIÁNNA
Kivel, mig tizenhat Esztendők telének,
Egymásba hány bóldog Napokat nyerének!
De mi is van ennél gazdagabb nyereség?
Kereskedő Hajó, ha jó a’ Feleség.
Melly bőv Nyereségnek e’ lett Interesse
Hogy egy JÓ’SEF fiját szűlt kedves Hitvesse.
De mi is nagyobb kincs, mint ha van jó Fija?
Arany Feleségnek bővséges Lázsija.
Most már a’ Nyavallyák fonnyasztó serege
Rá űtvén, régólta vólt ennek betege.
Kivált három Héttől fogva Jehovának
Sujtoló kezei, rá sullyosodának
Végre lővésére halálos Nyilának
Lelkét hiven viszsza adta Jó Urának
De akár életet ért is, akár Halált
Nyereséget mindég a’ Kristusba talált.
Ő hát nyereségről, igy ment nyereségre
Mig nem a’ Kristushoz fel jutott az Égre.
De mig el kőltözne a’ Főldnek szinéről
Illy butsuzó szókat botsát hűlt nyelveről:*
nyelvéről
„Szerelmes Hitvesem! HADAS JULIÁNNA!
„Kő sziv vólna, melly egy Őzvegyet ne szánna
„Kőszőnti néma szám, ’s e’ meg merevedett
„Nyelv is prédikálja igaz hivségedet.
„Tőrőld el kőnyvedet bánatos szemedről
„Jó az Ur, ő gondot visel életedről.
„Bár most szép Napodat felhők fedezték bé
Ki fog még derűlni Eged, vidám kék-be.
„JÓSEF! jó Atyádat bennem el vesztetted,
De a’ leg jobb Atya, meg marad melletted:
„Tsak az ő félelme járjon mindég veled,
Igy a’ boldog Partot őrőmmel meg leled,
„Mindenekhez hív légy, és jó, hogy mindenek
Erántad egyenes szivet viseljenek
„Isten! ki kőnyőrűlsz az Árván, ’s Őzvegyen
Mindenható karod ezekkel jól tegyen.
„E’ két gyámoltalant, oh! ird be Kőnyvedbe
’S Atyai szárnyaid árnyékával fedd be.
„Már karjaim kőzzűl, Kedvesim! menjetek
Légyen a’ Jól-tévő Istenség veletek
„Véled Eskűdt HADAS SÁMUEL’ Őzvegye
SZATHMÁRI MÁRIA az Ég e’ jót tégye:
„Hogy, mig élsz, életed follyon békességbe
Mig fő boldogságot fogsz érni az Égbe
„FÉNYES JÁNOS Őtsém, ki most is Posonyba
Kalmárkodván, nem tudsz semmit Halálomba
„Haldokló számmal is szerentsédet kérem
Áldjon meg az Isten, Szerelmes Testvérem!
„Nagy Kőrősőn lakó Fényes Ersébetem,
Madár Pétereddel Neved’ emlegetem.
Aldjon*
Áldjon
meg az Isten minden boldogsággal,
„Végre ditsőitsen őrők Meny-Országgal
„NEMES, TANÁTS, ’s Nemes Communitás, ’s ennek
Tagjai légyetek áldotti Istennek
„Isten hozzád NEMES KALMÁRI Társaság
Légyen oltamazod a’ leg főbb Uraság.
„Engedj meg, ellened, ha mibe vétettem
Isten hozzád, én már mindent meg engedtem.
Minden Jó Barátim! ’s Vérségim! reátok
Bőv áldás terjedjen, már Isten hozzátok!
Te pedig főldből lett Testem nyugodj végre,
Mig Lelkem’ fel viszi Jésusom az Égre.

Amen.*
A búcsúztató alatt, más kéz írásával ez áll:
Az Epithaphiumra metzve e vólt:
Nemes Fényes István Teste
Nyúgodalmát itt kereste
Kit élni óh mint kívánna
Párja Hodos Juliánna
És Fényes Jó’sef Árvája
De Fényes István Atyának,
S Szabó Ersébet Annyának
Kiktől Kőrösön született
Utánnok menni sietett
De vélle a boldog sereg”

A kiadások egy része ezt is közölte a vers után, azonban Csokonai szerzőségét semmi nem bizonyítja (ld. III. 589. 102.).