1. Jer! Nítze, és tekíntsd meg.
Alélva mínt vesződnek.
A’ hervadó vírágok.
’S bádjádva mínt rezegnek.
2. A’ flóra Szűz Leányí.
Nézd! hektíkába estek.
’S a’ földre mínd le dűltek.
Halál lebeg felettek.
3. Oh! bár tsak egy eső Szem.
Cseppenne most reájok.
Hogy ’Síbbadot erekbe.
Új vér Cseregne ísmét.
4. Csepegjetek tí terhes.
Felhők reájok éltet.
Im flóra kér líhegve.
’S temjénnel egy esőért.
5. Húll már! – de jaj! – híjába.
Csepeg le harmatod már.
Hílyába mert kí Száradt.
Erek be nem fogadja.
6. Későre harmatoztok!
Az íllatos vírágok.
Sárgulva húltanak le.
’S gyász éjt Szakába öltöztek.
*A kritikai kiadás egy másik szövegváltozat szerint emendálta ezt a szót dűltek-re (CsÖM. III. 27-29.).
7. Szép Nítze engem ís. te.
Igy őlsz meg és rövíd nap.
Nem lészek! – áh! – kegyetlen
Nem Szánol é meg ekkor?
8. Jer Nítze! még kí nyújtott.
Karokkal, és líhegve.
*Ennél a sornál a kéziratlap megtörik, ezért nagyon rosszul olvasható.
Sohalytozok, ’S Szememből.
Gyöngy harmatok. Csepegnek.
9. Nítzém! – tsak érted élek.
Jer már őlely meg engem.
’S tedd Számra gyenge Szádat
Élet tsepeg belölle.
10. Jer! ’S lankadó Szemembe.
Tekínts tsak egyszer. édes
Nítzém! – tudod hogy engem.
Tekínteted fel éleszt.
11. De fúttz te! jaj! – kegyetlen!
Szép Nítze! – jer! ’S ne fuss el.
Nem álsz meg? – áh hítetlen!
Hogy veszne el Szerelmed.
12. Sísegd tehát utánna.
Sísegd te gyenge szellő.
Zokogva hogy Szerettem.
És ő vetett meg engem.
13. ’S mond hogy rővíd ídőre.
Kí múlok én őrökre.
Mert-ah! kí tudna ennyi.
Fájdalmat el víselni.
14. Jöszsz már? – de áh sokára.
Jöttél kí múlok ímhól.
Míként ma a’ Vírágok.
Ki múltak ugy kí én ís.
15. Ne Sírj! ne – Nítze kérlek.
Magad mínek fogyasztod.
Be vett Szokása már a.
Sírás kevély Nemednek.
16. De – jaj – alíg – lehellek.
Adj – tsókot – és – azonnal.
Hald – ím – he–reg–ve – mon–dom.
Halok – de – él – Sze–rel–mem – –.