HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
HARMADIK ÍRÁS,
1793-dik esztendőben
A’ KÖNYV – SZERZŐHÖZ.
URAM!

Örvendez a’ Magyar Haza, hogy a’ mostani
Eskuláp’ Fiait hallja Magyar hangon szóllani:
Hogy Görög-módi ruháit Hippokrates le-tette,
’S Magyar köntösre váltotta, ’s már azt-is meg-szerette;
Galénus már Pestet lakja, szóllván Magyar nyelven a’,
Hangzik a’ Dunának mind két partjain Avitzenna.
’S mikor a’ Magyarok e’ képp’ örömöket ki-öntik:
Akkor az ÚR érdemeit szóllják, ’s Nevét köszöntik.
Zengjed vizek nagy Királlya dítséreteit annak,
Ki szájába tiszta Magyar hangot adott Hoffmannak.
Hogy a’ Beszréd fellegeket fellyűl-múló havassa
Azokat a’ Magyar térre viszsza-hangoztassa.
Külömben nem árt azoknak semmi Idő*
semmiIdő em.
-haladék,
Kivált, ha a’ millyen az ÚR, ollyan leszsz a’ Maradék;
Hullatni fog a’ Magyarság öröm-könyvek’ záporát,
Azzal öntözvén egy igaz Magyar hazafi’ porát.
Míg Magyar leszsz, és a’ Magyar míg Búrhávot szereti:
Meg-marad az ÚRnak Neve, meg-marad dítséreti.
Én pedig kérem az URat kedves Hazám képében, –
Kinek igaz híve leszek éltem egész rendében,
Légyen kedves az ÚR előtt Nemzetem Ditsősége. – –
Minden igaz Hazafinál a’ leg-nemesebb vég e’
’S tiszteletemnek e’ tsekély jelét végye kedvesen;
Nyújtya ezt egy igaz Magyar, egy Hazafi szívesen,
Míg Magyar vérrel buzognak élet-ere ágai,
Hazájának, és az ÚRnak

híve leszsz
Csokonai. m. k.
Debretzen 9-dik Jan. 1793.