Igaz, Tisztes Öreg szád kedves szózatja
Melly érző szivemet annyira meg hatja
Hogy könnyű tereh az, mellyet bár végtére
Múló élteteknek a’ természet mére
Tám azért buzog ki szátokból az átok
Hogy roskadt házatok vinni meg untátok?
T
álám
*Talám
nehéz terhe a’ le csüggő főnek?
Hiszem azon drága ezüst szálak nőnek
Nem tudjátok hogy az ért gabona szálnak
Ősz kalászi főldre függesztetve álnak?
Semmi hogy kezetek tágult markolatja
A’ fegyvert mint régenn ugy nem forgathatja
Tsak tartson a’ haza őrző csillagának
Titeket, mert sokak már le ballagának
Lám hiszem a’ népek mint főldi Istennek
Tiszteletetekre seregestűl mennek
Igy szólnak: hogy ennek mind esze, mind keze
A’ ránk omló veszéj ellen védelmeze
„Tisztes öreg a’ ki mind addig tartottad
A’ Kórmányt mig a’ szélt, ’s veszéjt meg haladtad
„Te a’ ki hajódat az omló hab között
Meg tartád, bár sok szor kőszálba ütközött
„E’ koronát, mellyet a’ háládás keze
A’ tisztaszívűség gyöngyével himeze
„Vedd el, ’s óh bár légyen fáradtságod bére
Hogy ezt cselekedjed erre hazánk kére.