HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
*
A cím fölé utólag, más tintával ϑ jel került.
Propositio Szűntelen kőzel van a’ halál.
Nézd meg tsak a’ rosák tűndőklő szépségét.
Flora magzatinak tsuda ékességét.
Most a’ virágoknak szépségét tsudállod
Majd *
<el>
száradt kóróit meg unvan*
unván Jav. ebből: unva
útallod.*
útállod
Igy Ember éltének mi volta hagyatott
Az három Párkákra egésszen bizatott
Kik személly választás nélkűl*
A sor fölött betoldva.
mindeneknek
Életek fonalát vágják a’ véneknek
De még az Ifjak sem maradnak ki sorbol
Ambár*
Ámbár
ki nem léptek még gyermeki korbol
Mert a’ kit akárhol tzélba vész a’ halál
A nyila halálos sebet rajta talál
Utolsó oráját senki sem tudhattya
Hogy a’ mikor hal meg meg sem gondolhattya
Mert sebess szárnyakkal repűl mindenfelé
Amott jár majd fordul gyors lépéssel elé
Gonosz Pándora is pixisét forgattya
A sok embereket igen nyomorgattya
Nem kérdi e ki ez Királly-e vagy Irus*
Az s olvhtl. betűből jav.
Vagy nagy gazdagságban kevejkedő*
kevéjkedő
Cirus
Nem vigyáz senkire éredtt-e vagy gyenge
Hull*
Hull<t>
az ért kalásszal egyűtt a zőld zsenge
Oh te győtrelmeknek kegyetlen Királlya
Nints ki veszélyedet valaki ki allya*
állya
Kérlek kedvez nekűnk gyenge edényeknek
Kik társai vagyunk a nyár leveleknek

*
Az utolsó sor alatt: Vége.