MTA-DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
[A magyar nyelv feléledése]
Hazám! Ha a’ te legkissebb Fiadnak van jussa arra, hogy a’ te állapotodba részt*
részt<…> A t olvashatatlan betűből javítva.
vegyen: engedd meg, hogy én a’ te boldogságodon örvendjek. Engedd által a’ te*
által <a’ dít> a’ te
érdemes Naggyaidat az én egyűgyű tollamnak, hadd dítsérjem én azokat, ’s hadd hirdessem a’ népeknek. Az én magasztalásom tsekély, mint magam: de a’ nagy szív, a’ melly esméri saját érdemeit,*
a’ melly esméri saját érdemeit, A mondat után írva, * jellel utalva mondatbeli helyére.
a’ porból is örömest el fogadja a’ hálátadónak szavát. Bátran vészem fel hát az én tollamat,*
Bátran vészem fel hát <A’ magyar Nyelv még nem épen betses! Óh édes hír! mellyre minden jó hazafi szív öröm zokogással vár:> az én tollamat Az áthúzott rész új bekezdést jelentett volna; az előtte lévő mondatkezdet az előző bekezdés végén, az üresen maradt félsorba van betoldva, a mondat folytatása pedig folytatólagos az áthúzott után.
bátran zengedezlek édes Hazám tégedet! Meg érdemled ezt én tőlem; mert hazám is vagy, méltóvá*
vagy, <méltó is vag> méltóvá
is tetted magadat az édes magyar névre.
Nem azon örűlök,*
örűlök <én>
hogy a’ Deák nyelv, az az uralkodó idegen, meg fosztódott*
idegen, <levettetett az ő> meg fosztódott
az ő bitang jussától; nem azon örűlök én; legyen meg az ő érdemlett betse minden okos nemzetnél a’ napoknak elmúlásáig! Nemesebb öröm ébreszti az én lelkemet. Az anyai édes nyelv nyeri vissza*
nyelv <tevődik vissza az ő> nyeri vissza
az ő igazságos jussait: óh magyarim! ki ne vígadna*
ki ne vígadna Javítva ebből: nem vígadtok
közűletek?
Eddig a’ holtak nyelvén rebegtünk; az értelmünk alatsonyan tévelygett a’ Priscianus’ szövevényén, a’*
tévelygett <a’ sz…> Priscianus’ szövevényén, <és> a’
szózatok’ országában, ’s nem ért arra, hogy dolgokat*
hogy <dologgal gazda> dolgokat
tanúljon, ’s hogy*
’s hogy Az ’s és-ből javítva, a hogy sor fölötti betoldás.
ollyan kintseket gyűjtsön magának, a’ miknek betsek az egész életben használatos. A’ tudomány’ Templomának egy régi rosdás kultsát egész ifjúságunkban keresgéltük, ’s ritka vólt közöttünk, a’ ki a’ bémenetelre a’ miatt reá érhetett vólna. Így tévesztettük el a’ természetnek rendes útját!
*
Folytatólagosan írva, utólag jelölve a bekezdést.
A’ mi elménk tsupa sensualis, az ő ideáji a’ külső jegyekhez hozzá vagynak kötve, és ő szók nélkűl nem gondolkozik: nem meg*
meg A sor fölött betoldva.
kettőzzük é hát akkor a’ fáradságot, mikor őtet dolognak is, szónak is tanúlására kénszerítjük? Nemzeti nyelvünket pedig már a’*
már <az> a’
szollással együtt tanúlni kezdettük, ’s készek már*
készek <vagyunk> már
gyermekségünkben azok az útak, a’ mellyeken az első ideák a’ mi elméjinkbe bé szívárogjanak. Örömest hallgatjuk a’ Morált*
hallgatjuk <…> a’ Morált
azon a’ nyelven, a’ mellyen szűléink és a’ jó öregek tsepegtetik belénk az erkőltsiségnek első zsengétskéjit. Édesdeden hallgatjuk*
<Örö> Édesdeden hallgatjuk <szület> azon
azon a’ nyelven a’ históriákat, a’ nemzetek ’s országok leírását, a’ mellyen dajkáinknak ’s a’ körűlöttünk lévő embereknek*
lévő <nép> embereknek
első mesélléseit hallottuk. Szokatlannak látszik előttünk a’ vallás, ha*
vallás, <nem> ha
annak ágazatjait nem azon a’ nyelven adják előnkben, a’ mellyen annak gyakorlása*
gyakorlása Javítva ebből: gyakorlását.
parantsoltatik; ha magyar*
parantsoltatik; <ha Pictét deák Theologiáját tanúljuk> ha magyar
imádságot mondunk, magyarúl éneklünk, magyar papszót hallgatunk. Így egyéb is!
Minden nagy igyekezetnek kitsíny a’ kezdete, fáradságos a’ munkába vétele, sikeretlen*
<és> sikeretlen
az első indúlása. De ettől a’ nagy*
<…> nagy Az áthúzott szó fölé írva.
lélek el nem irtózik. Ha soha nem kezdünk, soha nem is végezünk. Az idén nevelkedett*
<Ki késés> Az idén <oltott> nevekedett
oltovány, későre hoz még gyümöltsöt, még is a’ munkás*
munkás A sor fölött betoldva, előtte az a’ az-ból javítva.
emberek mindennap óltanak. Insere Daphni…
Ha a’ mi kardoskodó öseink jókor kezdettek volna gondolkozni, most nékünk unokájiknak nem volna helyünk a’ panaszolkodásra. Ők arra rá nem értek, nékünk illő helyre ütni*
<mi ügyünk> nékünk illő Utána az ütni sor fölötti betoldás.
az ő hibájokat. Még nem épen késő.*
Még nem <késő!> épen késő.
Igaz, hogy leg utól vagyunk az Európai Nemzetek között, de annál inkább méltó törekednünk, a’ ditsőség is annál szeresebb lészen. Az a’ durva német nyelv, a’ melly most már a’*
már <…> a’
számtalan jó ’s rossz könyvekkel egész Európát el borította, ’s a’ tudományokat egyedül maga kívánja el nyelni:*
el <meríteni> nyelni
mi vólt a’ Gellert meséji előtt? Vizigothus nyelv, a’ mint a’ Nagy Fridrik szokta*
Fridrik <…> szokta
vólt mondani.
Hát a’ mi nyelvünk millyen nyelv mostan? Vizimogor nyelv! – De azért ebben az állapotjában is szebb és alkalmatosabb nyelv a’ leg kipiperézettebb Német nyelvnél. Mit nem lehet hát belőle várni, ha az ízlés és szorgalom hozzá fog valaha járúlni.*
fog <járulni> valaha járulni
Van ebbe erős és gyenge kifejezés, van numerus és hármonia, van sok termékeny rádix és sok törzsökszó,*
<gyökér>szó A törzsök az áthúzott szó fölé írva.
a’ melly mint a’ tenyésző plánták és tsemeték,*
mint a’ tenyésző plánták és tsemeték A mívelés által után *-gal betoldva.
az oltás, ültetés, írtás, tisztogatás és fáradatlan*
<tisztogatás> írtás, tisztogatás és <mun> fáradatlan
mivelés által egy ollyan*
ollyan Az -an utólag toldva a szóhoz.
rakott és ékes kert felől nyújt reménységet, a’ millyen a’ nyelveknek paraditsoma lehet. A’ ki ennek szűk vóltáról panaszolkodik, hasonló a’ Magyarországon éhel meg haló emberhez; és a’ ki darabos vagy éktelen vóltán finnyáskodik, úgy tesz mint a’ melly süket*
a’ melly <vak a’> süket
az olasz Concertnek hijjánosságáról perorálgat. Sok író*
perorálgat. <A’ ki a A’ melly író a’ magyar> Sok író
ennek alkalmatlan voltával tsak saját tehetetlenségét, vagy pedig restségét palástolja. – De ne piszkáljuk a’ dárázsokat! – Sok Nemzeteknél egész századokkal is hátrább vagyunk a’ tudományokba és a’ Culturának egyéb nemeibe; de olly foganatos eszköz van a’ kezünkbe, hogy ha azzal élni kezdünk, esztendők alatt is óriási lépéseket tehetünk utánnok. Ez a’ mi saját anyai nyelvünk; a’ Magyar Nyelv!
Magyar Nyelv! édes Nemzetemnek Nyelve! te általad szollaltam én meg leg először, te általad hangzott először az én füleimbe az édes anyai nevezet, te reszkettetted meg*
<töltötted ki a … leg első> reszkettetted meg Az áthúzott rész fölé írva.
a’ levegő eget, a’ mellyet*
levegő eget <az én bőltsőm> a’ mellyet A hiányzó vesszőt pótoltuk.
legelőször szívtam, az én bőltsőm körül, ’s*
’s Utólag betoldva.
te tőltötted bé azt az én nevelőimnek, az én hazámfiainak ’s az engemet szeretőknek nyájaskodásival; te általad*
<mikor … … szám legelőször … meg a’ magyar dalokat> te általad
kérte az én tsetsemő szám a’ leg első magyar eledelt, a’ te*
eledelt, <te általad> a’ te
darabolt ízetskéiden kezdettek ki fesleni*
ízetskéiden <lett> kezdettek A ki fesleni sor fölötti betoldás.
az én gyermeki elmémnek első ideáji, mint a’ született hajnalnak apró súgárai, mikor a’ világosság lenni kezd.*
ideáji, <…> mint a’ született <…> hajnalnak <az ő szakadozott súgárai … fesleni> apró súgárai, mikor <a’ reggelnek méhéből ki …> a’ világosság lenni kezd.
Azolta, mind e’ mái napig is, az én ifjúságomnak változó sorsú napjaiig, – édesebben hangzott te rajtad az életnek köz*
<…> köz Az áthúzott szó fölé írva.
beszéde, ’s a’ pajtásságnak édes szava. Az én elmémnek gondolatja*
gondolatja Sor fölötti betoldás.
minden kor feljebb emelkedett te általad,*
<…> te <rajtad> általad
mint más idegen nyelvek által, ’s a’ te*
nyelvek által <’s … …> <… …> ’s a’ te
kedves tolladból ki tsorgott írásokban több örömet találtam, mint az idegeneknek leg tanúltabb munkájikban. Megelégedve, ’s ezer gyönyörűségek között repkedett a’ te hármóniás szavaidon az én fiatal*
<fiatal nevendék> fiatal Az áthúzott rész fölé írva.
Múzsám, mint egy most született pillangó a’ rózsák és tulipántok hímezett*
hímezett Javítva ebből: hímes.
virágain. De óh szomorú idők! kevesen éreztük ezen te kellemességidet: a’ te háládatlan magyarid egy hólt szépséghez hajlottanak, te pedig közöttök *
A lap sérülése miatt innentől töredékes a szöveg. A vettetve előtt az igekötő értelemszerűen pótolható; a magános utáni szó (márvány) idegen kéz által szerepel a kéziratban, korábban még bizonnyal kivehető volt, így menekítette meg valaki a pusztulástól; a további helyeket kipontoztuk. E részben nagyon sok, sokszor olvashatatlan áthúzás is található: magános [márvány] <a’ temető kertbe az ő gazdáját és […] és halál …> <között az ő gazdáját […]> <halt …> a’ pusztulás <félbe> […]gető kastélynak érzéketlen omla[…]
[el] vettetve hevertél, mint egy magános [márvány] a’ pusztulás […]gető kastélynak érzéketlen omla[…]