MTA-DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
[A természeti morál]
A’ mi hazugság, az eggy átaljába nem lehet hasznos az emberi nemzetnek; valamint az a’ mi néki általán fogva ártalmas, nem épülhet az Igazságon. – Annak tehát sokat köszönhetne az Emberiség, a’ ki néki eggy ollyan vezér-fonalat adna kezébe, a’ melly által ki gázolhasson abból a’ Labyrinthusból, a’ mellybe őtet a’ Képzelődés úgy el tébolyitotta, hogy sehol sem talál a’ maga bizonytalanságából ki menetelt. – Egyedül a’ természet mutatja meg a’ tapasztalás által ezt a’ Vezérfonalat, és egyszersmind azt az eszközt, melly által azt a’ Minotaurust, ama kisértő csuda állatot meg lehessen győzni, melly a’ meg rémült halandóktól sok századoktól fogva kegyetlen adót tsikar ki. – Mig ő ez után a’ fonal után megy addig el nem tévedhet, de mihelyt ezt ki hadja kezéből tsikarni, azonnal hajdani tévelygésébe vissza esik. – Hijjába tekint ekkor osztán az égbe fel-segitő eszközökért, a’ mellyek lábainál hevernek. – Mig a’ vallásbeli vélekedésektől el csábittatott emberek azokat a’ nyomos Törvényeket, a’ mellyek szerint itt való életeket intézzék, eggy képzelt világba keresik, mind addig nem lesznek nyomos Törvényeik. – Mig szemeiket meg átalkodva az Égbe szegezik, mind addig botorkázni fognak a’ földön és bizonytalan lépéseik soha sem fogják őket a’ nyugodalomra, boldogságra és bátorságra vezérelni.
De az emberek, kik a’ sok bal itéletek s részre hajlás által hajlandókká tétettek a’ másoknak való ártásra, utálják azokat-is, a’ kik vélek a’ leg nagyobb jót akarják közleni. – Reá szokván hogy másoktól tsábittassanak, – szüntelen való kételkedésben élnek – reá szokván, hogy maguknak se hidjenek, a’ Józan-okosságtól irtózzanak, és az Igazságot veszedelmesnek tartsák, – azokkal a’ kik őket meg akarják nyugtatni ugy bánnak mint az Ellenséggel. Korán erőt vévén rajtok a’ csábitás, még jobban öszve huzzák azt a’ firhangot melly őket meg fosztja látásoktól, ’s nyakason küszködnek azokkal, a’ kik szemeiket fel akarják szabaditani. – Ha fel nyitják is eggy szempillantásig setétséghez szokott szemeiket, nem szenvedhetik a’ boldogtalanok a’ világosságot, meg dühödve rohannak arra, a’ ki elejekbe fáklyát tart, melly el vészi szemek fényét. – Az Atheussal tehát mint eggy gonosztevővel, mint eggy nyilvánságos méreg keverővel ugy bánnak. Köz csendesség meg háboritójának tartják azt, a’ ki a’ halálos álomba süljedt halandókat fel akarja költeni, eszelősnek azt a’ ki az ő tulajdon eszelősségeket meg gátolni igyekszik, és a’ ki társait saját békóiknak el tördelésére nógatja, az a’ nyomorúlt rabok előtt – kik magok felől azt hiszik, hogy ők a’ Természettől a’ hivésre, rettegésre és békó hordozásra rendeltettek – gonosztevőnek látszik. Ezeknek szomorú elképzelések után mit várhat egyebet a’ Természet tanitványa Polgártársaitól annál a’ mit ama szerencsétlen bagoly, melly mihelyt magát nappal mutatja, minden más madaraktól közönséges gyülölséggel ’s összve zudúlt fel csevegéssel üldöztetik.
Meg vakittatott Halandók! – a’ Természet barátja nem ellenségtek néktek. Az ő tolmácsa, – nem a’ Hazugság szolgája. – A’ ti fantazmáitoknak*
fantazmaitoknak em.
fel forgatója nem azokat az Igazságokat igyekszik fel forgatni, a’ mellyek a’ ti boldogságtokra szükségesek. A’ Józan okosság Tanitványa nem olly gonosztévő, a’ ki Titeket méreggel meg akarna vesztegetni. – Mikor ő némely rettenetes isteneknek, kik titeket nyugtalanná tésznek, ki akarja kezeikből ragadni azt a’ menykövet – akkor tsak az[t]*
az em.
a’ zürzavart akarja széllyel oszlatni, a’ melly titeket meg akadályoztat, hogy különben ne láthassátok a’ bóldogság utját, hanem csak a’ meny-kőnek bizonytalan világánál. Ha ő azokat a’ bálványokat öszve töri, mellyeknek a’ félelem tömjénnel, a’ dühös fanatismus pedig emberekkel áldozik, ezzel a’ titeket meg nyugtató Igazságot kivánja a’ maga helyére vissza tenni. – Mikor ő némelly Templomokat, némelly óltárokat le ront, mellyekhez szolgai füstöléssel közelitetek és a’ mellyeket sirva hagytok el, ezzel ő a’ békességnek, a’ Józan okosságnak és a’ Virtusnak akar egy tartós oszlopot emelni, melly néktek saját dühösségtek, saját indulataitok és azoknak hatalmok ellen, a’ kik benneteket el nyomnak, menedék hely gyanánt szolgál. Mikor ő a’ babonaságtól Isten gyanánt imádott Tyrannismusnak kevély sattzolási ellen küszködik – ki benneteket, mint az Isteneitek vas páltzával rongál –, ezzel a’ ti Természeti Jussaitokat akarja erős lábra állitani, titeket nyomorult rab szolgákból szabad emberekké tenni, és néktek ember és polgár igazgatókat kiván adni, kik az ő hozzájuk hasonló embereket szeretik és óltalmazzák. – Ha ő ama bizonytalan és fanatikus moralnak képzelt fundamentumát el rontja, a’ melly eddig csak az észt vakitotta, a’ nélkül, hogy sziveteket jobbitotta vólna: azt csak azért cselekszi, hogy az erkölcs tudománynak eggy romolhatatlan talp követ készitsen tulajdon természetekben. – Halljátok meg tehát a’ Természet szavát, melly sokkal értelmesebb mint azok a’ kétértelmü jövendőlések, mellyeket néktek a’ Csalárdság eggy meg foghatatlan Isten nevében beszél, és a’ mellyek magok magokkal ellenkeznek. – Halljátok meg a’ Természet szavát, melly soha sem ellenkezik magával.

„Ti, ugymond, kik amaz ösztön szerint, mellyet én szivetekbe adtam, lételeteknek minden szempillantásában a’ boldogság után törekedtek, ne vónjátok ki magatokat az én mindenható törvényeim alól. Igyekezzetek bóldogok lenni! – Az erre szükséges eszközöket szívetekbe véstem bé. – Vak babonás! – hijjába keresed nyugodalmadat ennek a’ földnek határán kivül,*
kivel em.
mellyre én tégedet helyheztettelek. – Hijjába kéred azt azoktól az engesztelhetetlen fantazmáktól, mellyeket a’ Te képzelődésed az én örökös királyi székembe akar helyheztetni. – Hijjába várod te azt azokban a’ mennyei környékekben, mellyeket a’ Te tudatlanságod teremtett. – Hijjában bizol azokban a’ magok hasznokat kereső Istenekben, a’ kiknek jól tevőségeket Te el ragadtatva tsudálod, ámbár létedet a’ szerencsétlenség, rettegés, sohajtás és csábittatás zürzavarjává tészik-is. – Rázd le ennek a’ Vallásnak, az én kevély vetélkedő társomnak jármát magadról, és ne kárhoztasd továbbá az én igazságomat. – Hadj fel ezekkel az Istenekkel, kik az én hatalmomat magokhoz ragadják és térj vissza az én Törvényeim alá. – Tsak az én országomba virágzik az igaz szabadság. – A’ Tirannismus és szolgaság ki vagynak abból örökre tiltva. Az illendőség vigyáz az én polgártársaim bátorságos lételekre. És fen-tartja az ő Jussaikat. – A’ Jóltevőség és emberiség foglalja őket egybe szeretetre méltó lántzokkal. Az Igazság világositja meg őket és semmiféle tsábitás nem homályositja őket setét fellegével.
Térj vissza hát el tévelyedett gyermek. – Térj vissza a’ Természetnek kebelébe. Ez Tégedet meg fog vigasztalni, ez szivedet attól a’ kinzó félelemtől, attól a’ bizonytalanságtól, melly azt gyötri, azoktól az indulatoktól, a’ mellyek által most ide majd oda hánnyattatik, attól a’ Gyülölségtől, melly azoktól az emberektől, a’ kiket szeretned kellene, el szakaszt, – meg szabaditja. A’ Természetnek, az emberiségnek, és magadnak vissza adattatván, semmi se tartoztasson meg, hogy virágokkal hintsd be életednek ösvényét. – Élj magadért és a’ te hozzád hasonló valóságokért. Térj tulajdon szivedbe, vizsgáld meg a’ körülted levő Józan-okossággal biró valóságokat ’s ne gondolj semmit azokkal az Istenekkel, kik a’ Te boldogságodra semmit se használhatnak. Élj másokkal edjütt azokkal a’ jókkal, mellyeket én néked és más minden embereknek, mint az én közönséges gyermekeimnek nyújtok és segits nékik a’ szerencsétlenséget hordozni, mellynek őket a’ sors, mint téged-is, ki tett. Én helybe hagyom a’ te gyönyörüségidet, ha azok sem magadnak, sem a’ te atyádfiainak, a’ kiknek lételek a’ te boldogságodra szükséges, nem ártalmasok. Ezek a’ Gyönyörüségek nem tilalmasok, ha te azokkal bővebb mértékbe nem élsz, mint én meg határoztam. – Légy hát bóldog, oh Halandó! de meg emlékezz rólla, hogy az magadba nem lehetsz és hogy én minden más halandókat bóldogságra hivtam. Csak az által lehetsz magad bóldoggá, ha másokat is azzá igyekszel tenni. Ugy akarja a’ sorsnak rendi és ha magadat ez alól a’ rend alól ki akarod venni, tudd meg, hogy a Gyülölség, Bosszuállás és Unalom mindenkor készen vannak, az ő meg másolhatatlan tanácsa Általhágásának meg büntetésére.
Kövesd tehát, Halandó, akar micsoda állapotban légy, a’ néked elődbe terjesztett planumot, hogy el érhesd azt a’ bóldogságot, mellyre alkalmatos vagy. – Az érzékeny Emberiség tégye fontossá előtted Ember-társaidnak sorsokat, lágyitsa meg a’ te szivedet az ő szerencsétlenségek és nyisd meg az adakozásra a’ te kezedet, hogy fel segéljed azt, a’ kit az ő bal sorsának sullya lenyomott. Gondold meg, hogy tégedet-is érhet hasonló Inség és esmérd meg, hogy minden szerencsétlennek van Jussa a’ Te oltalmazásodra. Szárogasd leginkább könnyeit az el nyomott ártatlanságnak és a’ szenvedő virtusnak, nyisd meg szivedet a’ barátság édes érzéseinek. Felejcsd el bajaidat eggy szerető feleség kebelébe, jutalmaztasd meg az ő hüségét hasonló szeretettel. Gyermekeidet tedd a’ virtusnak mustráivá és tedd őket a’ te gondoskodásodnak leg főbb tárgyává, hogy ősz öregségedet apolgassák, mint te az ő gyermekségeket apolgattad.
Légy igazságos! mert az igazság a’ Társaságnak leg főbb oltalmazója. Légy jó! mert a’ Jóság minden sziveket eggybe foglal. Légy vigyázó! mert erőtlen emberek közt élsz és magadnak is arra van szükséged, hogy mások te reád-is vigyázzanak. Légy jámbor! mert a’ Jámborság az örömnek szülője. Légy háládatos, mert a’ háládatosság a’ jól tevőségnek dajkája. – Botsásd meg az Igazságtalanságot, mert a’ bosszu-állás tsak az ellenségeskedést tészi véghetetlenné. Tégy jól azzal, a’ ki tégedet megsértett, hogy meg mutasd, hogy te nagyobb vagy őnála, és hogy őtet, barátoddá tedd.*
tett em.
Légy mértékletes és szüz! mert a’ mértékletlenség, bujaság és feslettség meg rontja a’ Természetedet és meg veszteget.
Légy Hazafi! mert a’ Hazádban találod fel boldogságodat és bátorságos létedet. Add alá magadat az igaz felsőségnek! mert ez a’ Társaság fentartására szükséges. Engedelmeskedj a’ Törvényeknek, mert ez a’ Nemzetnek akaratja, mellynek alatta kell lenni a’ tiédnek. Oltalmazd a’ Hazádat! mert ez tészen tégedet boldoggá és mindent magába foglal, amit a’ te szived kedvell és becsüll. Ne engedd meg, hogy a’ te Polgár-társaid közönséges Hazája a’ Tyrannusnak békóiba essen, mert akkor osztán tsak tömlötz lenne reád nézve is. Ha a’ Hazád igazságtalanúl bánik veled, ha egy Tyrannustól bitoltatván meg eggyez a’ Te el nyomattatásodban, hagyd el tsendesen, hagyd el morgás nélkül.
Eggy szóval – légy ember! Légy érző és értelmes Valóság. Légy hiv férj, szerető Atya, jó szivü úr, ’s buzgó Hazafi.*
Hazafj em.
Igyekezz a’ te tehetségeiddel, a’ te talentumoddal, szorgalmaddal és virtusoddal szolgálni. Adj részt azokból az ajándékokból, mellyeket a’ Természet néked adott, másoknak-is és terjessz bóldogságot és nyugodalmat magad körül. Szélesitsd ki a’ te tehetségednek sphaeráját a’ Jó-tétel által és hidd el, hogy nem lehet az bóldogtalan, a’ ki másokat boldoggá igyekszik tenni. Akar millyen nagy légyen-is azoknak igazságtalanságok és vakitások, a’ kikkel tégedet a’ te sorsod edjütt éltet, még-sem fosztathatol meg egészen érdemlett jutalmadtól, leg alább semmi féle földi hatalom nem fog meg fosztani attól a’ belső meg nyugovástól, melly a’ bóldogságnak legtisztább kutfeje. Vidám lelki-esmerettel fogsz tulajdon szivedbe térni ’s nem találsz abban sem szégyent, sem sérelmet, sem unalmat. – Magad magadnak tetszeni fogsz és nagy leszel tulajdon szemed előtt. Minden érdem-szerető lelkek betsülni fognak, kiknek való tetszésedet sokkal többre nézheted a’ vak község éretlen itéletinél, mindeneknek ábrázatjokon szeretetet tetszést és szánakozást fogsz körülötted olvasni. Eggy olly élet, mellynek minden szempillantását nevezetessé tette lelkednek csendessége, és azoknak, a’ kikkel eggyeségben élsz, jó akaratjok, fog csendesen napjaidnak vége felé vezérelni, mert meg kell halnod néked is; de halhatatlan fogsz lenni az emberi elmékben. Örökké fogsz élni barátidnak és azoknak az embereknek, kiket boldoggá tettél, emlékezetekben. A te virtusaid néked eggy mind végig meg maradandó oszlopot emeltek.
Őrizkedj tehát, hogy sorsodról ne panaszolkodjál! – légy igazságot és virtust követő és jó szivü, igy soha sem szünik meg benned az öröm! Vigyázz, hogy a’ Hatalmas gonosztévőnek, a’ győzedelmes Tyrannusnak, a’ maga hasznát kereső csalárdnak, a’ megvesztegethető Birónak, és a’ Kőszivü gazdagnak álhatatlan és hirtelen el múló szerentséjét ne irigyeld. Ne kivánd az igazságtalan Tyrannus tsapodárjainak ’s földön tsúszó szolgáinak renyhe csordáját szaporitani, ne kivánd gonoszság ’s unalom által megvenni azt a’ szomoru elsőséget, hogy ember társaidat el nyomhasd. Ne engedd magadat alávaló adóssává tenni Hazád el nyomójának. – Földbe süllyedjen az ő tekintete, ha a’ tiéddel öszve akad.
Mert én vagyok, tudd meg azt, – én vagyok az, a’ ki a’ földön végbe vitt gonoszságokat sokkal bizonyosabban megbüntetem, mint a’ képzelt Istenek. Az igazság karjától megmenekedhetik a’ gonosztévő, de az enyimtől soha sem! Én vagyok az, a’ ki formáltam az embereknek sziveket és alkottam az ő testeket. Én vagyok az, a’ ki erős lábra tettem azokat a’ törvényeket, a’ mellyek szerint kell ő nékik igazgattatni. – Ha magadat a’ gyülölséges bujaságra adod, azok, a’ kik segitői a’ te feslettségednek, örülni fognak néked: de én kegyetlen betegséggel büntetlek meg tégedet, a’ mellyel meg romlott és utált éltednek véget vetek.*
vetnek em.
– Ha mértékletlen lészel, az emberi Törvények meg nem büntetnek, – de én meg büntetlek tégedet, meg röviditvén a’ te napjaidat. – Ha gonosz tevő vagy, gonosz tselekedeteid vissza hullanak tulajdon fejedre.
A’ Fejedelmek, azok a’ Földi Istenek, a’ kik az erőszak által magukat az emberi törvény alól kivették, reszketnek az enyimek alatt. Én vagyok, a’ ki a’ felséges Igazság neve által őket megreszkettetem és vélek azok közt a’ nagyok közt, a’ kik őket környül veszik, a’ Gyalázat mérges Fulánkját meg éreztetem. Én ébresztek az ő kiváncsi Lelkeikben unalmat, hogy meg fedjem azért a’ vesztegetésért, mellyet ajándékomból tsinálnak. Én vagyok az örökké való és teremtetlen igazság, a’ ki a’ büntetést minden személyes tekintet nélkül a’ vétekhez és a’ szerencsétlenséget az érdemhez mérem. Az emberi törvények csak ugy igazságosok, ha az enyim szerint hozattak; tsak az én törvényeim köteleznek változhatatlanul minden országokba, minden időbe, minden embereket. –
Ha kételkedel az én minden embereken való Birodalmom és ellene álhatatlan Hatalmom felől: vigyázz reá millyen bosszút állok azokon a’ kik nékem magokat ellenem szegezik. Nézd meg csak felőlről azokat a’ sokféle gonosztévőket, kik vig ábrázatjok alatt rejtegetik öszve tépett sziveket. – Hát nem látod mint emészti éjjel nappal a’ fösvényt eggy lassú el olthatatlan tüz? – nézd milyen komor megunatkozással uralkodik a’ pusztitó Vezér, a’ füstölgő Düledékeken, az épitetlen omlásokon, és azokon a’ szerentsétlen embereken, a’ kik őtet átkozzák. – Hát azt gondolod? hogy a’ Tyrannus, mikor néki a’ körülte álló hizelkedők Temjén-füsttel áldoznak, azt a’ Gyülölséget, mellyet el nyomása támaszt, azt a’ meg utáltatást, mellyet gonoszsága, korhelsége és feslettsége von maga után, nem érzi belülről? – Gondolod-é, hogy azt a’ kevély udvari embert, azok a’ szemre hányások, mellyeket néki meg kell emészteni, azok az alatsonyságok, mellyekre*
melyeket (?) em. A kérdőjellel Gulyás József jelezte a hibát.
néki a’ gyáva fejedelem gratziájának megnyeréséért kell vetemedni, lelkének belső rejtekébe el nem piritják? –
Nézd meg a’ korhely gazdagokat, mint gyötri őket a’ Lassú-idő, és meg unatkozás, bizonyos következési a’ mérték nélkül való gyönyörködésnek. Nézd, mint éhezik haszontalan kintse mellett, mellyet nyugodalmának árán gyüjtött öszve, a’ fösvény, a’ kit a’ nyomoruságtól ki sajtolt jaj szó sem indithat meg. – Nézd, mint sohajtozik titkon meg romlott egészsége után a’ feslett életü korhel és vig kedvü búja; mint veszekednek egymással a’ hüségtelen házasok, mint őgyeleg hitel nélkül az hazug és csalárd, mint reszket a’ képmutató az Igazságnak által ható tekintetétől. Nézd meg kétségbe esését annak az irigynek a’ ki a’ más boldogságán tünődik, jeges szivét annak a’ Háládatlannak,*
Háládátlannak em.
mellyet*
mellyel em.
semmiféle Jótétemény fel nem hevithet, kő keménységét annak a’ vad állatnak, mellyet a’ szerencsétlenek nyögése se tud meglágyitani, mérgelődését a’ Bosszú állónak, ki magát méreggel és epe sárral táplálja ’s dühösségében magát magára ingerli. Irigyeld ha tetszik, a’ gyilkosnak, az igazságtalan birónak, az el-nyomónak és Árulónak álmát, kiknek a’ furiák vetik meg ágyaikat. –
Reszketsz tekintete előtt annak a’ kincs tartónak, a’ ki magát a’ bölcsnek, az özvegynek és szegénynek maroknyi jószágából gazdagitja. Rettegsz azoktól a’ büntetésre méltóktól, kiket a’ meg bánás unalmas érzése kinoz, a’ kiket ugyan a’ szegény köz-ember tisztel és bóldogoknak tart, de a’ magok meg utálása rajtok a’ népért végetlen bosszut áll. Eggy-szóval látod mint ki vannak tiltva örökre azoknak a’ nyomorultaknak szivekből a’ nyugodalom és békesség, a’ kiket én meg vetéssel, gyalázattal és azokkal a’ büntetésekkel ostorozok, mellyeket ők megérdemlenek. De nem – nem állhatják ki szemeid szomorú jelen[t]ései[t]*
jelenései em.
az én bosszú állásomnak, szánakozást érzesz ezek iránt, kiknek az ő babonaságok és szomorú szokásaik szükségessé tették, hogy vétkezzenek. – Repülsz tőllök, de – nem utálod őket, kivánnál rajtok segiteni. – Ha te magadat ővelek öszve hasonlitod, mint gyönyörködtethet tégedet az a’ nyugodalom, mellyet te szivedben találsz. Eggyszóval: meg fogod látni, hogy mind ő-bennek, mind te benned be telik a’ fátumnak törvénye, melly azt akarja, hogy a’ vétek maga magát megbüntesse, a’ Virtus pedig soha se maradjon jutalom nélkül. –”
Ez azoknak az Igazságoknak summája, mellyet a’ Természet könyve magába foglal. Ezek azok a’ fő igazságok, mellyekre tanitványait oktatja és a’ mellyeket kétség kivül fellyebb kell becsülni a’ Természet felett való vallásnak annál a’ tudományjánál, melly a’ földön szüntelen való inségnek vetett fundamentumot. Ez az az Isteni tisztelet, mellyet a’ meg szenteltetett Józan-okosság parancsol, tárgya a’ Fanatikus meg vetésének, ’s Gunyolásának, a’ ki semmit sem tart jónak, hanem csak azt, a’ mit az ember sem meg nem foghat, sem meg nem cselekedhetik, a’ ki a’ Moralt képzelt kötelességekbe a’ virtust pedig némelly haszontalan, sőt sokszor a’ Társaságnak káros cselekedetekbe helyhezteti, a’ ki, minthogy nem esméri azt a’ Természetet, a’ melly szeme előtt vagyon, néha kéntelenittetik*
kéntelennittetik em.
eggy képzelt világban keresni fel az inditó okokat, melyeknek gyengesége maga magát ki mutatja. Azoknak inditó okaik a’ kik a’ természeti morállal élnek, azok a’ hasznok, mellyek minden magános emberre, minden Társaságra, minden nemzetre szembe-tünőképpen ki áradnak. Az ő Isteni tiszteletek a’ vétkek fel áldozásába, és a’ valóságos virtusoknak gyakorlásába áll. Az ő tzéljok az emberek nyugodalmának és boldogságának meg tartása. Az ő jutalmok a’ jó akarat, betsület és Hir, vagy az ezekből származó belső megnyugovás és a’ meg érdemlett betsületnek érzése, mellytől a’ virtus-szeretők soha meg nem fosztódhatnak az ő büntetéseik a’ Gyülölség és meg-utáltatás, mellyet a’ Társaság elmúlhatatlanul meg éreztet azokkal, a’ kik őket meg sértik, attól a’ Föld-Nagyjainak sem lehet meg menekedni.
Azok a’ Nemzetek, a’ kik ilyen bölcs morált vesznek bé, kik ezt csepegtetik bé gyermekeikbe, ’s a’ Törvények által még jobban meg erősitik, el lehetnek a’ babonaság és képzelődés nélkül, valamint azok a’ Nemzetek, a’ kik vak meg átalkodással fellyebb becsüllik a’ haszontalan árnyékokat a’ leg fontosabb igazságoknál, bizonyos megrémüléssel sietnek a’ romláshoz. Ha bizonyos ideig fenn tartják-is magokat, csak a’ lesz belőle, hogy a’ Természet ereje azoknak a’ hazugságoknak truttzára, mellyek a’ Lelki-esméretet meg vesztegetik, őket vissza vezeti a’ józan okosságra. Magok a’ babonaság és Tyrannismus-is, kik öszve esküdtek az emberiség ellen egymás közt, reá szorulnak néha a’ józan okosság segitségére, mellyet más esetekben nem szenyvedhetnek, és arra a’ megalázott természetre, mellyet ők a’ magok hazug Isteneiknek terhével akarnak széjjel morzsolni. A’ Vallás, melly az emberekre nézve minden időben veszedelmes vólt, mindenkor az köz haszon szine alá rejtette magát, valahányszor a’ Józan okosság meg akarta támadni, ’s a’ maga fontos vóltát és igazságát azon a’ fel bonthatatlan frigyen fundálta, melly őközötte és a’ morál közt köttetett. Ez az a’ fortély, melly által már sok bölcs fejek meg csalattattak, kik valósággal azt hiszik, hogy a’ babonaság a’ Politikának hasznos és az indulatok megzabolázására szükséges. Hogy útálatos formáját el rejthesse az a’ Szentnek látszó babonaság, mindig az köz-haszon fátyolával és az Igazság paizsával fedezte bé magát. – Az által vitt sokakat arra a’ hibás vélekedésre, hogy őtet tiszteljék és csalárdságát el nézzék, mivel az igazság oltárával sántzolta körül magát. Ebből a sántzból kell nekünk őtet előhuzni, hogy az emberiség szine előtt fel fedezhessük az ő gonosz tetteit és ostobaságát, hogy rólla a’ csábitó maskarát le szaggathassuk és a’ világnak a’ Nemzetek vérétől füstölgő dárdáját meg mutathassuk, kiket ő dühösen gyilkol, vagy pedig a’ magok baromi indulatainak áldoz fel minden irgalom nélkül. A’ természeti morál az az eggyetlen-eggy vallás, mellyet annak tolmácsa polgár-társainak ’s a’ mostani és következendő világnak és az éretlen itélet-tételektől megtért minden népeknek tanit. –
Az emberiség barátja nem lehet azoknak az Isteneknek barátja, kik mind eddig sajtoló korbácsai voltak a’ Földnek. – A’ Természet Apostola nem engedi magát némelly csalárd káprázolatok orákulumává tétetni, mellyek a’ világot varázsló lámpássá változtatják. – Az igazságnak tisztelője nem léphet frigy-kötésre a’ hazugsággal, és babonasággal, mellynek az emberekre nézve mindig szomoru következései voltak. Tudja ő, hogy nem lehet az emberi természetet különben bóldoggá tenni, hanem ha a’ babonaság setét épülete fundamentumostól széllyel hányattatik, hogy a’ természetnek, a’ békességnek és a’ virtusnak érdemlett templomok épittessenek. Tudja ő, hogy azt a’ Mérgesfát, melly a’ világtól már mennyi századoktól fogva el vészi a’ világosságot, tövestől ki kell irtani, ha a’ világ lakosi az Igazság fényjét akarják látni és annak melegét érezni.
Ha igyekezete el nem sül is, ha a’ félénkségre szoktatott emberekbe bátorságot nem lehelhet-is, leg alább magába Háládatosságot fog érezni, hogy Próbát tett. – Azonba nem tartja el veszettnek fáradságát, ha tsak egyetlen-eggy embert is tett bóldoggá, ha tsak eggy halandót nyugtatott is meg.