HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
A’ Szerelmek’ Fészke
XVII. Kántáta

„Ha elég néked, hogy én téged szemléljelek, azt megnyerted, Iréne Barátném: ha azt akarod, hogy a’ Szerelem miatt sóhajtsak, nem probálom (ne probáld) azt: Haszontalanság (hijába).*
(hijába) A Haszontalanság fölé írva.
Szép vagy; szerelemre méltó vagy; ékesnek látszol az én Szemeim előtt: de én érettem nem Lántzok, tsak a’ Szépségek és az Ékesség.”*
az <Gyo> Ékesség Az idézőjel bezárása hiányzik; em.
Ha én nem fogadom el azt a’ Helyet, a’ mellyet ajánlasz nékem a’ te Szívedbe, adakozó Nimfa, kárhoztatni engemet nem tartozol. A’ Szerelmeknek rendkivűl*
Szerelmeknek <kom> rendkivűl
termékeny eggy Fészke az Iréne’ Szíve. Eggyik alig kezd Szárnyainn*
Szárnyainn Az S s-ből jav.
tartózkodni: a’ másik siet*
a’ másik <kez> siet
már a’ Héjjból ki bújni. A’ felnöttek eledelt adnak a’ születőknek: és bizony ezek is*
és <lessz> bizony ezek<nek> is Az is utólag betoldva.
nem sokáig lesznek álumnusi.*
lesznek <azoknak> álumnusi
Nevelkedik a’ Sokaság annyira,*
annyira <a s.g...> Az áth. rész fölé írva.
hogy már tsak nem véghetetlen, hogy annak megszámlálásában megbódúlna Árkitás. Van minden Színű.*
Van Minden<iknek van> Színű Az ű e-ből jav., a Van utólag betoldva a mondat elé, az M javítás nélkül maradt; em.
Eggyik a’ Violákat*
Violákat Az atkal-ból jav.
készíti, látszik, hogy fejti ki*
készíti, látszik, hogy fejti ki <egyenlő, mellyeket hogy kifejtse> Az áth. rész fölé írva.
tollainn; másik a’ Liliomokat:*
a’ Liliomokat A névelő utólag betoldva a sor elé, a második o olvhtl. betűből jav.
vagynak feketék, és pirossak: végre vagynak hamúszínűek (hamvasok). Látni, hogy nem*
Látni, hogy nem A sor fölött betoldva.
szebbek az Aranyosok, de ezeknek minden más enged.*
Szebbek <nintsenek, mint> az Aranyosok, <hanem> ezeknek minden<ik> enged A mondatkezdő nagybetű az előző javítás után is megmaradt; em. A de a <hanem>, a más az <ik> fölé írva.
Továbbá mindnyájann ellenkezők Húmorokra nézve*
ellenkezők Húmorókra nézve Az ellenkezőkk-ja utólagos hozzátoldás, az ókra úak-ból jav., az ékezetet, mely feleslegessé vált, de javítatlan maradt, elhagytuk. A nézve sor fölötti betoldás.
eggymás között. Eggyik gondolkodik, és hallgat. Másik szabad, és fetsegő. Eggyiknek a’ maga Gyanúi; a’ másiknak a’ maga Gyönyörködései vagynak le festve Tekínteténn.*
le festve <Ort> Tekínteténn
Ki könyörög: ki fenyegetődzik, ki kér: ki ragadoz: ki óhajt, és nem*
nem ki-ből jav.
mér: eggyik az Ívet ragadja (lopja),*
lopja A ragadja fölé írva. Csokonai az ilyen változatokat gyakran zárójelesen illesztette egymás mellé, ezt a gyakorlatot követjük mi is.
a’ másik a’ Fáklyát a’ vetélkedő Társától*
Társá<tó>tól
a’ másik a’ Szemkötőt. Leselkednek*
Leselkednek Az L l-ből jav.
eggymás utánn, és ölelkőznek szűnetlen. Eggyik a’ másiktól fél; gyűlölik eggymást Halálból; és eggyütt vagynak. És ennyi*
És <illy nagy> ennyi
zsinat köztt reményletted, hogy én tartózkodni fogok? Reményletted haszontalan. Én nem szeretem olly kevéssé az én Nyúgodalmamat. Azt az unalmas Tsivogást, azt a’ szűntelen*
azszűntelen em.
való fetsegést, azt az alkalmatlan repkedést az én Szemeimbe, tsakeggy Szempillantásig sem tudnám majd*
tudnám majd <fogom> Az áth. szó fölé írva, a fogom fognám-ból jav.
szenvedni:*
szenved<het>ni
Hiddj nékem: mind ketten jobb lessz külön*
lesz <el> külön
lennünk. Te keress én nálam kevésbbé komorabb Vendégeket: én eggy tsendesebb Szállást fogok keresni. Mindenikőnk igyekezze (continuet)*
(continuet) Az igyekezze fölé írva.
azt a’ módot követni, a’ melly néki jobbann tetszik: te tartsd meg*
meg<adnak> Az e a-ból jav.
a’ te Fészkedet: én az én Békességemet.
„Sokkal*
Sokkal <Eléggé> Az áth. szó fölé írva.
édesebb lessz a’ te Állapotod (Fátumod)*
(Fátumod) Az Állapotod fölé írva.
az enyímnél: te a’ te Geniusodat jobbann meg elégitheted (kifizetheted)*
(kifizetheted) A meg elégitheted fölé írva.
majd mint én.
Te a’ Szeretőket*
Te <eg> a’ <te> Szeretőket A k d-ből jav.
eggyűgyűeknek, én az én Kintsemet hűségesnek kívánom: és eggyűgyűekannyiannvagynak; de a’ hűséges hol van?”