HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Az első Szerelem
XV. Kántáta

Ah nagyonn igaz. Az a’ szerelmes Égés, melly másnak felhevítette először*
előszor em.
a’ Kebelét, soha telyes Életébenn, soha el nem alszik egésszenn.*
alszik <te> egésszenn
Van eggy leselkedő tűzhely a’ Hamú alatt elrejtetve. A’ maga Kényjére*
Kényjére A K k-ból jav.
látszik ollykor, hogy bánhat azzal akárki, a’ nélkűl, hogy Sérelem*
Sérelem Az S s-ből jav.
maradjon (supersit) miatta fenn:*
maradjon <maradjon> fenn Az áth. szó felett: supersit; Csokonai a változatokat zárójelesen illesztette egymás mellé, ezt a gyakorlatot követjük mi is. Az áth. szó alatt: miatta.
de, ha eggy Szellő azt megüti, imé felgerjed.*
felgerjed<t>
„Tsak, hogy eggy Szempillantásig*
Szempillantásig A g k-ból jav.
szemléljem én az én szép Ellenségemet, a’ régi édes Lángot érzem Kebelembe kifesleni.*
Kebelembe <felfejtődni> kifesleni A fel fölött másik igekötő: ki, ez a második javításkor véletlenül áthúzás nélkül maradt, értelemszerűen elhagytuk.
Visszatérek az én Sóhajtásimra: Szerelemmel ő érte haldoklok: az én Fátumomat imádom Szemeibenn az én Kintsemnek.” Nem is tsak, mikor őtet szemlélem, égek Nitzéért: akárhová fordítsam magamat, én találok Eledelt az én Tüzemnek. Amott arra emlékezem, mikor*
mikor <mimódonn> Az áth. szó fölé írva.
szerelmesített*
szerelmesített Az ített edtem-ből jav.
meg engemet:*
engemet Sor fölötti betoldás.
ott az jut Eszembe, mint eskűdött nékem Hűséget: eggyik*
eggyik Az ik utólag hozzátoldva.
Hely, oh Isten! az ő Keménységeit: másik hely az ő Gyengeségeit hozza elmémbe: ez eggy Hartznak eleven Képét téríti Gondolatomba énnékem; amaz eggy Békességét. Mi több: Magok azok a’*
Magok azok a’ <Éppen...> Az áth. szavak fölé írva.
Nimfák, a’ kiket szerelmesenn szemlélgetni járok, hogy magamat eláltathassam (megtsalhassam),*
(megtsalhassam) Az eláltathassam fölé írva.
tselekszik, hogy én gondolkodjam az én Kintsemről. Szilviának, vagy*
vagy Sor fölötti betoldás.
Klórisnak Kellemeit*
Klórisnak <neh> Kellemeit
néhánykor szemlélem: a’ Haját,*
a’ Haját A névelő utólag betoldva.
a’ Homlokát ditséremollykor: de valahányszor*
de <a>hanyszor em. A vala az <a> fölé írva.
Ajjakom*
Ajjakom Az A a-ból jav.
ezt mondja: ez jeles, ez gyönyörű,*
gyönyörű. Utána a pontot vesszőre jav.
Nitze (azt feleli szívem) Nitze szebb.
„Szép Lángja az én*
én Sor fölötti betoldás.
Szívemnek. Tsak te érted esmertem meg a’ Szerelmet; és tsak téged kívánlak én szeretni.
Nem panaszolkodom a’ Fátumra: édes Állapot születni*
születni<k> <len> A születni szeretőnek-ből jav.
tsak a’ Nitzéért való Sohajtásra.”