„Írom tebeléd szeretett Nevét annak, a’ kiért én
*
én Sor fölötti betoldás.
elfogyok, Napnak kedvese, boldog Babér, a’ mint Ámor azt belém nyomta én belém. (vagy nékem)
A’ mint te tartod minden te Ágadat, tartson
*
tartson Az on utólag hozzátoldva.
Klóris nekem állhatatosságot: de ne legyen az én Reménységem Terméketlen veled eggyütt.” Most, szerentsésített Növevény, most valóba kevélyenn árnyékozhatod bé a’ Levegőt ujdon fürtjeiddel: most nevekedni fog Tőrzsököddel az az édes Név. Tégedet a’ tiszta Vizeknek lakó Nimfái; tégedet a’ meredek
*a’ <bértzes> meredek
Kőszikláknak lakó Nimfái, és minden más mezei Istenségek az Esztendőnek Megújúlásakor víg Tánttzal megtisztelni
*
megtisztelni Az n olvhtl. betűből jav.
jönnek majd. A’ gallyas Népnek Bírodalmát most neked fogják engedni, alád adván magokat, nem tsak a’ Tőlgyfák, a’ Jegenyék, a’ görtsös Róburok,
*
Róburok <Tserek> Az áth. szó fölé írva.
a’ mérész Fenyők; hanem az Édomi Pálmák, az Álpesi Tserek is. Én más Ággal a’ Hajamat körűlkerítni nem fogom: nem fogok énekelni, hanemha
*énekelni, <tsak> hanemha
űlvén a’ te Árnyékod alatt: az én Szerelmem’ Titkait tsak néked fogom megbízni: egyedűl te fogod Ajándékait az én Kintsemnek, te az ő Haragjaitis, te fogod tudni az én Vígságimat,
*
te fogod tudni az én Vígságimattudni, A szóismétlés nyilvánvalóan véletlen, elhagytuk, a vesszőt jav.
és az én Gyötrelmimet.
„Teérted ékesűljön mindég az Ég a’ Barátságos Áprílistől; ’s a’ te nemes Árnyékodbann ne nyúgodjon kegyetlen Nimfa, hitetlen Pásztor.
A’ te zőld Leveleid között gyász Ruhájú
*
Ruhájú Az R r-ből jav.
Madár ne pihentesse Repűlését: és tsak Fülemile rakja
*
rakja<n> A második a o-ból jav., utána a névelő sor fölötti betoldás.
ott a’ Fészkét.”