Nem (engedjmeg nékem, oh Klóris) én nem értem ezt a’ te igazságtalan Haragodat. ’S mit
*
’S Mit Az ’S utólag betoldva a mondat elé, a nagy kezdőbetű javítatlan maradt; em.
mondtam osztán? Mi az én Vétségem? Mondtam,
*
<Azt> Mondtam A második én-ben az é É-ből jav.
hogy én téged szeretlek: én Kintsemnek neveztelek tégedet. Ez látszik tenéked olly fekete Véteknek? Ah, ha tégedet szeretni eggy Szívet vétkessé tehet, a’ ki tégedet soha nem látott egyedűl tsak az ártatlan.
„Találj vagy eggyet, én szép Klórisom, a’ ki véled beszélljen, és ne sohajtson, a’ ki téged lásson, és téged ne imádjon, és azutánn haragudj én reám.
De annyi Bünösök köztt, tsak én reám miért, miért haragszol? ah, ha szerelemre méltó vagy te, nem az én Hibám, kegyetlen, az.” Engesztelődj meg, óh Pásztorleányka, jere vissza széppé tenni magadat. Ah, nem tudod, miként kivesz Képedből tégedet az a’ Harag? Nekem azt nem hiszed el? Nézd meg magadat ezen Forrásbann? Igaz? Megtsallak tégedet? Megesmerhetd
*
Megesmerhetd A t olvhtl. betűből jav.
magadat? Az a’ fuscum
*Az a’ <fus...> fuscum
Cilium? az a’ rántzos Homlok, az a’ Vadságos Tekíntet nem veszi el felénnyire a’ te Szépségedet? Ah, vagynak a’ magadnak
*a’ <te> magadnak
Megbosszúllásába vagynak bizony más modok. Ha azt
*
azt Az a te-ből jav., az első én-ben az é É-ből jav.
mondani: én szeretlek téged, ha tégedet nevezni én Kíntsemnek, Bosszantások; bosszants te is engemet: én tenéked megbotsátok. El fogom
*
El fogom Az l olvhtl. betűből jav.
szenvedni én is te tőled.... De te mosolyogsz! Oh, mosolygás, melly engemet ellop
*ellop<sz>
magamtól! Nézzed magadat, én Klorisom, nézzed mostan magadat. Lássad, millyen Szépséget nevelt az a’ Mosolygás a’ te Ábrázatodonn: most gondold meg chefaria la pieta? Megis vallom én, hogy eggy mosolygó Ábrázatnak
*
Ábrázatnak Utána áth. a’ a sor fölött.
nagy a’ Vantoja:
*
a’ Vantoja Az a’ utólagos betoldás, a ja olvhtl. betűkből jav.
a’ mi magáról sokat ígér, sokkal bíztat, kevéllyé tehet, gloria, laus. De eggy pietosus Ábrázat eggy másik
*
másik Az ik utólag hozzátoldva a sor alatt.
bájoló (hódító, ígéző).
„Térj vissza ama’ tiszta Vízbenn, ha
*
ha Sor fölötti betoldás.
tsak még eggyszeris, térj vissza szemlélni magadat, óh kedves, de a’ Pietás’ Actusábann.
Ábrázatodonn
*<Ortzádo> Ábrázatodonn
akkor ezer új Szépséged fog lenni: többé azon
*
azon Az n k-ból jav.
ékes
*
ékes <a’ vétkes> Az áth. szó fölé írva.
Súgárokat
*
<...> Súgárokat Az áth. szó felett másik áth. szó is áll.
a’ Harag meg nem fogja zavarni.”
*
zavarni A ni olvhtl. betűkből jav.