Igaz Istenek! mi lessz? mitsoda gonosz Lélek rejtezett ma az én Lantomba? Haszontalan izzadok én már régólta azt neki igazgatni: hijába változtatom, pengetem, és tágítom a’ Húrokat: azok mindég visszások
*
visszások<...> Az ok olvhtl. betűkből jav.
lévén Kezemnek, mindég hűségtelenek Füleimnek visszadnak eggy
*
eggy Az y g-ből jav.
olly Hangot, a’ melly engemet megzavar és stridet. De a’ ti Ajándékotok vólt, óh
*vólt,<ez,>óh
Múzsák, ez a’ Lant. Ah, ha eggy illy nagy Naponn engemet magamnak elhagytok;
*
elhagytok Az el a szó elé betoldva.
vegyétek-vissza (én azzal nem gondolok) a’ ti Ajándékotokat.
Ah, te vagy, te vagy bizony az, a’ melly az én Szépemnek Kebelébenn annyiszor (én arra emlékezem) az ő Keménységét meglágyítottad.” Mennyivel vagy, óh háládatlan
*
háladatlan em.
Lant, adósom énnékem! Hogy tégedet mindenkor fényesebbé,
*mindenkor <tísztábbá> fényesebbé
tisztábbá tegyelek, éretted Napokonn ’s Éjtsz[ak]ákonnként
*
Napokonn ’s Éjtszákonnként A Napokonn Nappal-ból jav., a másik szóból kimaradt egy szótag, az első n pedig a kétszer szereplő ko szótag másodikjából jav. (eredetileg tehát Éjtszákokonként állt itt). A költő a kétszeres elírásból csak az egyiket javította ki, a másikat em.
elsáppadtam:
*
elsáppadtam Az el utólagos betoldás.
magamat feledékenységbenn hevertettem éretted: az én több kedves (tener)
*
(tener) A sor elé betoldva, alatta: NB.
gondjaim köztt olly Helyenn vóltál, hogy Nitzét magát szerelemféltésre kötötted. És ma.... óh Árulás! És ma.... óh Istenek! A’ legnagyobb szűkségbenn.... Ah, eredj a’ Főldre haszontalan
*
haszontalan A h olvhtl. betűből jav.
Szerszám: tégedet tapodjon a’ Tsorda: tenéked
*
tenéked Az n olvhtl. betűből jav.
insultáljon minden Pásztor: az ő töredékeny Vásznát a’ te poros Kebledbe szővje Arákne: a’ te régi Díszedből (onore) Nyoma se maradjon te benned... Balgatag! Mit mondok? Az egész Vétség az enyím. Bűntet az Ég eggy vakmerő Bátorságot. Botsánat, Felséges Asszonyom. Híbáztam: bánom: én hallgatni fogok: legyen subiectuma ez a’ boldog Nap, méltóbb Éneklőnek.
*
Éneklőnek A második szótag olvhtl. betűkből jav.
Okosabb lessz a’ Hozzáfogásbann,
*
Hozzáfogásbann A H olvhtl. betűből jav.
a’ ki a’ Próbatételkor mérsékelni fogja az ő Erejét a’ Kezdett dologhoz.
„Nem megy eggy kis Fa a’ Szelekkel ellenkezni, hogy fellázzassza Haragját eggy szélveszes Tengernek. Legyen az ő nemes Probatétele az, hogy induljon a’ sos Habok néma Lakosinak Békességét felzavarni.”