HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Palinódia
Nitzéhez eggy Canzonetta

Engeszteld meg a’ te*
a’ te Sor fölötti betoldás.
Haragodat.*
Haragodat Utána a pont kettőspontból jav.
Engedj meg, óh szeretett Nitze: eggy szerentsétlennek*
szerentsétlennek<.>szerentsétlen’-ből először többes számú alakká, majd ebből újra birtokos jelzővé jav.
Hibája méltó Kegyelemre. – Igaz, hogy*
<Az>Igaz, hogy Az I i-ből jav., a hogy a sor fölé betoldva.
az ő Tőreiből,*
Tőreiből Az ei é-ből jav.
hánytattam, hogy Lelkem*
Lelkem Az L l-ből jav.
kifejtődszött: de végtére tsak hánytattam a’*
A névelő utólagos betoldás.
Szabadságot.
Igaz, hogy*
<Az>Igaz, hogy Az I i-ből jav.
régi Tüzemet rejteni igyekeztem jelesenn,*
jelesenn<a’ Jeggyel> Az áth. szó fölé írva.
mert*
mert Az első alak mellyel, ez mellybe-re, majd ez pedig mert-re jav.
maskaráztam Haragot, hogy*
<mint>maskaráztam Haragot, hogy A tam olvhtl. betűkből jav., az ot és a hogy utólag betoldva.
ki ne lásson Ámor. – De változtassam,*
változtassam A ssato-ból jav.
vagy ne,*
vagy ne <maga> Az áth. szó fölé írva.
Színemet, ha neveztetni hallak, minden olvassa az Ortzámonn, mint van a’ Szívembenn.*
Szívembenn Az S s-ből jav.
Ébrenn*
<Mikor felkelek>Ébrenn
bizony*
bizony <tsak> Az áth. szó fölé írva.
minden Szempillantásba*
Szempillantásba Az S s-ből jav.
tsak Téged szemléllek, nem tsak Álmomban:*
tsak <úgy mint> Álmomban Az áth. szavak fölé írva, az Á á-ból jav.
mert akárhol Te*
Te A sor fölé írva.
nem vagy. Téged rajzol az én*
az én Sor fölötti betoldás.
első Gondolatom. – Te, ha Tevéled megyek Te, ha téged valaha elhagylak, őröngettetsz engemet a’ Kín vagy Gyönyörűség miatt.
Rólad ha én nem beszéllek, Únalmat érzek magambann; semmiről sem emlékezem, minden bosszant engemet. – A’ te Nevezésedre úgy rá vagyok szokva, annak, kihez*
<a’> kihez A k olvhtl. betűből jav., az <a’> fölött: annak,.
közel járok, hogy az én Szerelemtársammal*
Szerelemtársammal A malnak-ból jav.
magával*
magavál A va m-ből jav., az ékezet rossz helyre került, em.
szoktam rólad beszéllni.
Tsak eggy finnyás Tekíntetedtől, tsak eggy nyájas szavadtól, én hasztalan örzöm magamat, akár megutálás,*
megutálás A me ki-ből jav.
akár Szívesség –*
A gondolatjel előtt pont, értelemszerűen elhagytuk.
a’ te édes Hatalmadonn*
Hatalmadonn A H h-ból, az onnat-ból jav.
kivűl semmi Fátumjok*
Fátumjok <Parantso> Az áth. szó fölé írva.
nints, a’ mellynek engedelmeskedhetnének az én Szívem’ Mozdúlati.*
Mozdúlati A Moz In-ből jav.
Semmi kedves nem kedves nekem, ha Tenéked*
Tenéked A T t-ből jav.
Kedves nem vagyok: az,*
az Az a A-ból jav.
a’ mi nem a’ te Adományod, Megelégedésemre nints. – Minden veled kedves nekem, légyen Halom, vagy Erdő,*
Hallom em., Erdő A H h-ból, az E e-ből jav.
vagy Rét: minden kedvetlen Szállás, Tőled én Kintsem, messze.
Most beszéllek igazánn: nem tsak szép vagy előttem, nem tsak az vagy előttem, kinek párja nintsen: – hanem*
nintsen: – <hanem gyakrann Ma spesso, ingiustoalvero, Condannoogn’altroaspetto>hanem A gondolatjel az áth. rész kezdete alatt betoldva, az utóbbi hanem h-ja olvhtl. betűből jav.
gyakrann, Igazságtalan*
Igazságtalan<ság> Az I i-ből jav.
az igaz, kárhoztatok*
kárhoztatok A k K-ból jav.
minden más Ábrázatokat:*
Ábrázatokat Az Á á-ból jav.
minden Fogyatkozásnak*
Fogyatkozásnak Az F f-ből jav.
tetszik előttem a’ te Szépségeden kivűl.
A’ Nyilat*
Nyilat Az N n-ből jav.
már nem törtem el, mert hijába, az én Szégyenemre, probáltam azt*
Az első azt sor fölötti betoldás, az és é-je utólag hozzáírva a szóhoz.
kihúzni az én Szivemből, és azt tudtam, meg halok. – Ah, ki akarván jöni a’ Jajokból, jobbann elnyomva láttam*
A tudtam és a láttam fölött az olasz ne szócska van zárójelesen betoldva.
magamat: ah ugyanannak Megprobálásáért*
ah ugyanannak Megprobálásáért Az ah a-ja A-ból, az M m-ből jav., a rövidítés az annak fölött betoldva.
többet el nem tudnám tűrni.*
el nem tudnám eltűrni Az el a sor fölé betoldva, de megmaradt hátrébb, a régi helyén is, elhagytuk. Az ám ék-ből jav.
A’ Lépbenn, mellybe botlott, a’ Madárka*
Madárka Az M m-ből jav.
ollykor*
ollykor<gyakran> Az áth. szó fölé írva.
kiveri Tollaitis*
Tollaitis Az is utólag hozzátoldva.
Szabadságot keresvén; – de*
de A-ból jav.
Tollait hányvánvetvén, Akadékjait (Bajait)*
Bajait Az Akadékjait fölé írva. Csokonai az ilyen változatokat máskor zárójelesen illesztette egymás mellé, mi is ezt tesszük.
újjítja: többször*
többször A olvhtl. betűből jav., majd a sor alatt betoldva: ször.
facit periculum fugiendi,*
facitpericulumfugiendi<Veszedelmet tsinál a’ Futásért> Az áth. rész fölé írva.
jobbann rabbá teszi magát.
Tudom, én*
Tudom,<hogy> én
nem ohajtom, hogy aludjon el az én régi kedves Tüzem: mennél gyakrabbann mondom azt, annál kevésbbé tudom óhajtani. – Tudod, hogy eggy tsátsogó*
tsátsogö em. fetsegö-ből jav.
Ingerlet ösztönözi a’ Beszédre a’ Szerelmeseket; de az alatt míg beszéllnek, a’ Lang el nem ment.
Vétkes Bajtétele*
<Istentelen> Vétkes Bajtétele A B b-ből jav.
után, így átkozza minden szempillantásba Márs’ Haragjait a’ Katona, és minden szempillantásba a’ Márs Zászlói alá így tér vissza. – Így megy a’ megvídúlt*
megvídúlt A d g-ből jav., a meg utólag betoldva a szó elé.
Martalék, a’ ki a’ Tömlötzből kijött, viseletére azon Lántzoknak,*
Lántzoknak Az L l-ből jav.
mellyeket útált némelly Nap’.
Beszéllek, de mindenkor beszéllvén*
beszéllvén A v i-ből jav., az én a sor alatt hozzátoldva.
rólad beszéllni igyekszem; de új Szerelemre nints gondom, nem változtathatom Hívségem miatt. – Beszéllek, de azutánn Kegyelmet*
Kegyelmet A K k-ból jav.
kérek Beszédimért. Beszéllek, de egyedűl vagy Bírám*
vagy <az>Bírám A olvhtl. betűkből jav.
nekem minden pontban.
Eggy nem állhatatlan Szívet, eggyilly tettetés nélkűl való Bűnöst, ah,*
ah Az a A-ból jav.
a’ te Szereteted jöjjön előszöris megvígasztalni. – Az ő vétkét*
vétkét Sor fölötti betoldás.
megbánt Szerelmesébe’ legalább a’ szép*
szép Az sz olvhtl. betűből jav.
Nitze eggy*
Nitze<tudom, nem>eggy
Ámító Lelket tudja,*
tudja A ja on-ból jav.
hogy nem tud*
hogy Sor fölötti betoldás, a tud szintén.
találni.*
találni A ni hat-ból jav.
Ha nékem adsz eggy Békeség’ Zálogát, ha nékem visszaadod óh Nitze, a’ Szívemet; a’ mennyit már énekeltem a’ Haragról, visszaakarom énekelni*
énekelni Olvhtl. szóból jav.
én*
én Sor fölötti betoldás.
a’ Szerelemről.