Már mosolyog a’ Tavasz az ő Virággal rakott ábrázatjával: már a’ kedves Zeffiretske játszik a’ Fűvek és a’ Virágok között. – Megjőnek
*
Megjőnek Összetérnek-ből jav.
a’ Fákra a’
*
Fákra a’ A raolvhtl. betűkből jav., s utólag betoldva a sor alatt, csakúgy, mint az a’.
Zőld Ágak, a’ Fűvek
*
Zőld<szí>Ágák em. <és> a’ <Mező>Fűvek
a’ Mezőre visszajönek: egyedűl
*
egyedűl Az első e E-ből jav.
én hozzám nem tér meg az én Szívemnek Békéje.
Fébus az ő tiszta Súgárival
*
Súgárival Az S s-ből jav.
a’ Hegyekenn a’ Fagyot eloszlatta: és azok az ő zőldellő Ruházatjokat vissza láttatnak őltözni. – És a’ Patakotska, melly az ő Partjai köztt lassú zúgással mormol, az ő eloszlatott Nedvességével
*
Nedvességével Az N n-ből jav.
virágoztatja a’ Szélét.
*
Szélét<Mellyékét> Az áth. szó fölé írva, előtte a névelő olvhtl. betűből jav.
Az iszonyú
*
Az iszonyú Az iszbo-ból jav., a névelőben a z utólagos betoldás.
vén Tserfák az Álpesi Kőszirtekenn már
*
már Az molvhtl. betűből jav.
az ő bogos
*
bogos <fürtös> Az áth. szó fölé írva.
Gallyaikról
*
Gallyaikról A G g-ből jav.
le rázták a’ tunya Zúzmarázt. – A’ Mezők
*
Mezők Az M m-ből jav.
seregenként piperéznek ezer rezgő Virágotskát, mellyeket még nem sértett meg a’ kegyetlen Szántóvas.
Az ő kedves régi Fészkéből egész’ az Égyiptomi Fövenyektől fogva
*
fogva Sor fölötti betoldás.
a’ kis Fetske jön, általjövén a’ Tengerenn. – A’melly míg Repűlését
*
Repűlését Az R r-ből jav.
sietteti, nem látja a’ függő Tőröket, és siet a’ Vadász Leseibe botlani.
A’ szerelmes Pásztorleány
*
Pásztorleány Az lolvhtl. betűből jav.
már kinyíltabb Ábrázattal fut a’ szokott Forrásra, hogy Hajait rendbe szedje. – Kijőnek a’ Nyájak a’ Legelőkre: siet a’ Halász a’ Fövényt (Partot)
*
Partot A Fövényt fölé írva. Csokonai az ilyen változatokat gyakran zárójelesen illesztette egymás mellé, mi is így járunk el.
az
*<és> az
Utazó a’ Fát (Árnyékot)
*
Árnyékot A Fát fölé írva, a zárójelre nézve lásd előbbi jegyzetünket.
elhagyni.
Az a’ bús Hajós, ki a’ szülötte Partra
*
ki a’<z ő Hazája> Part<ok>ra A Hazája fölött: szülötte, a P p-ből jav.
a’ hitetlen Hab’ Tsúf játéki közűl hajótörve jött-vissza, – látván hogy a’ már tsendes, vígann oldja fel a’ vasmatskákat, és emlékezni nem tud azon Írtózásra, melly ő benne vólt.
És néked,
*
néked Az n te-ből jav.
Filli, azonba Eszedbe
*
Eszedbe Az Eolvhtl. betűből jav.
sem jut, hogy segíts Engemet: mintha az én Vadságom nem a’ te Hibád vólna. – De ha szabadonn visszatérek az én régi Békóimat
*
Békóimat A B b-ből jav.
elóldozni, soha sem fogom többé megszorongatni Nyűgőkkel Lábomat.
A’ te szerelmes szép Neveddel, zőld Babérral koszorúzva, arany Húrjaimat gyakran hangoztattam. – Most ha keményebb léssz hozzám, az én Haragom ki kél hűséges Szolgálatomért
*
Szolgálatomért Az S s-ből jav.
bosszút állani. Ah nem: én Kintsem engedd meg e’ bosszús Szókat;
*
Szókat Az S s-ből jav.
mert az én Siralmimeggy igaz Szerelemnek
*
Szerelemnek A -nek utólagos hozzátoldás.
Jelei. – Ha Kedved tartja szeress engemet; ha úgy tetszik, vess meg engemet: akár kegyes, akár kegyetlen légy az én Szívemnek Lelke.