Közbeszólók. Nítze,*
Nítze Az e fölött áth. ékezet.
és Tirzis.
Ah Nitze, ah már piroslik a’ Nyúgotonn a’ Nap. Imhól van azon Szempillantás, mellybenn el kell hagynod engemet. Menj, kedvesem. Oh Egek Székulumok
*
Székulumok Az első u olvhtl. betűből jav.
az én Siralmim: az én boldogságim mindég Pertzetskék.
„Menj: a’
*
a’ itt-ből jav.
tántz’ órája itt van:
*
itt van Utólagos betoldás a sor fölött.
már, Nitze, késő estvét
*
késő <n> estvét Az estvét utólag betoldva a sor elé.
értünk: már a’ vígságos Sereg panaszkodni fog érted.
Ha a’ többi mind távol vanis, eggy Pásztor sem kérdezi őket: ha Nitze nem láttatik, minden keresi, hol van.”
Nitze.
*
Nitze Az i í-ből jav., az e fölött áth. ékezet.
És egyedűl kell nékem mennem az én Tirzisemnélkűl?
Tirzis Szükséges
*
Szükséges Utána áth. vessző.
óh kedves, ez a’ kegyetlen Ritegno, melly elrejti
*
elrejti Az r j-ből jav.
a’ mi Szerelmünket. Menj: már gyanús fog lenni a’ te késedelmed.
Nitze. Isten hozzád. Emlékezz meg a’ te Pásztornétskádról.
Tirzis. Ah, te enyím mégy el: de, valyonenyím fogsz é vissza jőni, ezt az Istenek tudják.
Nitze. Iszonyú félelem! Soha sem leszűnk sécurusok
*
sécurusok A sé olvhtl. betűkből jav.
eggyik a’ másik felől,
*
eggyik <ünk se> Az áth. rész fölött: a’ másik felől,.
én Kintsem, ha most is
*
is Utólag betoldva a szó elé.
azok nem vagyunk.
Tirzis. Ah, te akarod, hogy én ne féljek, és tudod, hogy én téged szeretlek.
Nitze.
*
Nitze Az i í-ből jav.
„Ha te nem látod az én egész Szívemet; ha te nem hiszed, hogy tiéd vagyok én; ki fog hinni az ő Kíntsének?
A’ te Gyanúdért én
*
Gyanúdért <(pur)> én Az ért at-ból jav.
épenn
*
épenn Sor fölötti betoldás.
nem haragszom, eggy kisded jegy
*jegy<et>
ha én bennem találtatik, a’ melly ne légyen próbája hívségemnek.”
Tirzis. Látom a’ te
*
a’ te Sor fölötti betoldás.
egéssz Szívedet: hogy enyím vagy te. Szép Nitzé, esmérem: ezer probáimvagynak a’ te hívségedről: de (pur) – – – Megengedj. De (pur) – – –
Nitze. Magyarázd ki magadat.
Tirzis. ÓhEgek! Igen sok rivalisokattsinál nekem az a’ Szép Ábrázat. Én tudom per próbám, minő édes tumultusokat támaszt a’ Kebelbe tsakeggygyrálásais a’ te Szemfényeidnek. A’ hol te vagy, látom egyedűl a’ te Ortzádba függesztve minden tekíntetet: a’ hová fordúlok, én hallok beszéllni a’ te Szépségedről: minden pásztornak gondja és óhajtása, te vagy minden Nimfának
*
Nimfának Az N F-ből jav.
irígysége és félelme: mindég van melletted,
*
melletted A mel olvhtl. betűkből jav.
a’ ki sohajt
*sohajt<son>
érted, a’ ki néked ajánlja Szívét, a’ ki könyörög (pietá)ért. De ki tudná látni tsendesenn az ő Kintsekörűlmindég valami más új Leselkedőt?
*
Leselkedőt A k olvhtl. betűből jav.
Ah, ha van, a’ ki azt tselekedheti, én nem vagyok az.
Nitze. Felette, o én Kedvesem,
*
Kedvesem Az m olvhtl. betűből jav.
excédál (hidjnékem) a’ te Félelmed. Nitzenintsolly szép, mint az, a’ millyent
*
a’ millyent Az n t-ből jav., a t utólag hozzátoldva.
te látsz. Nintsenek mindennek ő rá nézve Tirzis’ szemei. És ha szinte volnák is azok mindenekbe, eggy szeretett szerelmesre nézve, nem kellene displiceálni, hogy az ő hív Nimfája szeretetre méltó.
Tirzis. „Hogy minden te érted sóhajt, Szép Nitze, nékem az Contentumomra van: de másokért, ah Egek! rettegek,
*
rettegek <félek> Az áth. szó fölé írva.
hogy te megtanúlsz sóhajtani.
Eggy szép Szív attól, a’ ki őtet imádja, tudom, hogy mindég nem óltalmazza meg magát: tudom, hogy gyakran megszerelmesedik, a’ ki szerelmesítni kíván.”
Nitze. Jól van: akármelly Törvényt az Ajakamnak,
*
Ajakamnak <Számnak> Az áth. szó fölé írva, előtte a névelő z-je utólagos betoldás.
a’ Szememnek, a’ Gondolatomnak praescribálsz: lenni a’ te Tetszésid’
*Tetszésid<nek>’
hív végbevivőjének a’ kedvesebb tartozás fog lenni Nitzére nézve.
„Mit kérsz? mit óhajtasz? magyarázd ki magadat, ha engem szeretsz? én édes Kintsem, én egyedűl való Gondolatom.
Ha a’ Bálványt, a’ kit imádok, nem hagyom contentummal, nékem gyötrelemnek látszik maga a’ Gyönyörködés.”
Tirzis. Ah, ne többet, én Reményem, ah, ne piríts meg engem. Botsásd meg az én féltő balgatagságaimat. Én megérdemlem a’ te haragodat a’ szerelem’ excessusa miatt. Menj: vidd el
*
el A sor elé betoldva.
már a’ vígadó gyülekezetnek a’ nagyobb ornamentumot.
Nitze. És mitsoda szívvel mehetek én, ezer kétségekbe fordítva, tudom, hogy hagyom az én Kintsemet.
Tirzis. Menj: Tsendes vagyok, Istenhozzád, én hiszek
*
én Hiszek Az én utólag betoldva a sor fölött, a H-t és előtte a pontot em.
néked.
Nitze. Istenhozzádot mondasz nekem: akarod hogy én menjek eggy szempillantásba? és a’ kezemet nem ereszted? hiszel te nékem: gyalázod (usilod) a’ te balgatagságidat: esküszöl hogy tsendes vagy; és (pur) sohajtasz? magyarázd ki magadat végtére,
*
végtére <legalább> Az áth. szó fölé írva.
meg kell é maradnom, vagy mennem?
*
mennem Az első m n-ből jav.
Szólj. Mit kívánsz?
Tirzis. Menj, de
*
De em.
elébb mint elmennél: mondd
*
mondd Olvhtl. betűkből jav.
nékem, ha
*nékem, <val> ha
engem szeretsz é?
Nitze. Ezerszer, én Kintsem, ha tenéked mondottam:
*A kettőspont vesszőből jav.
én te érted meghalok. Miért kételkedsz újra?
Tirzis. „Kedves ajakak, arra emlékezem: de akarnám, hogy minden szempillantásba azt ujra replicálnátok.”
*
replicálnátok A ná olvhtl. betűkből jav.
Nitze. Igenis, én Kintsem, egyedűl tiéd vagyok én.
Tirzis. Az Én bálványom egyedűl te vagy.
*
egyedűl <enyím> vagy <te> Az enyím fölé írva: te.
Nitze. „És akarván, én nem tudnám
*
tudnám Az m olvhtl. betűből jav.
az én Tirzisemet elhagyni.”
Tirzis. „És tudván, én
*
és em.
nem akarnám az én Nítzémet elhagyni.”
*
elhagyni. Az idézőjel hiányzik, pótoltuk.
Nitze. Egyedűl azon Ábrázat az én Veszedelmem.
Tirzis. Egyedűl azon Szem lopja el nékem Szívemet.
Nitze. Tsak te érted – – –
Tirzis. Tsak te érted – – –
Nitze. Születtem én
Sóhajtani.
Tirzis. Születtem én