MTA-DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Nagy Sámuel – [?Csokonai Vitéz Mihálynak]
?

A’ szentebb érzések Geniussától lelkesíttetett író tollad barátságos vonásinak olvasása melly édes érzésekkel dagasztotta mejjemet, érezni nem lehet, – nem pedig le irni – Az a’ tűz melly a’ barátság óltáránál eggybe olvasztotta szívünket, ’s kettőből eggyet formált, most-is éleszti szívemet, meg sem fog benne aludni, míg csak az, a’ mi bennem gondolkodik, a’ semmiség világába el nem enyészik. – –
Mibe-is találhatnánk – elevenebb gyönyörűséget e’ világ szélvészi közt, mintha találunk eggy ollyan ki vált Lelket, melly valamint öröminket, úgy bajainkat-is vélünk fel osztja; a’ mely ha nyőgnének-is az Elementumok, még-is kész vólna bennünket, azoknak fenyegetődzései közt-is kísérni*
Kilián: kísérni (?)
! – Az igaz barátság egyedűl a’ virtuosus lelkek tulajdona; egyedűl azok érezhetik igazán annak valoságos betsét: az alatsony lelkek nem érzik azt; mert meg tanúlták a’ nagy világból azt, hogy mihelyt ellenkező szelek fúnak, mihelyt komor zivatarok váltják fel*
Kilián: váltják (egy mást) fel
a’ vídám nap-fényt, ők-is azonnal a’ háládatlan árnyékkal édjütt el tűnjenek…
A’ fanatizmus*
fanatizmus Gulyás jegyzete e szóhoz: „(Talán: fantázia. Egyébként) V. ö. a részt Domby M. Csok. V. Mról 32. lapjával hol Junó-forma felleg ölelésről van szó.” (609. l.)
, ez a’ mételye az emberiségnek a valoság helyett mindég tündér képet mutatván az Emberi*
Kilián: Emberi(ségnek)
nemnek, meg tanította már őket arra, hogy égyedűl az árnyék után kapdosson ’s egész életébe Júnó helyett felleget ölelgessen – Hozzá járulván a’ nagy világ Isten-asszonya a’ módi, olly leczkékre tanította az őtet majmoló fiait, hogy minden lépéseket szépeknek és kellemeteseknek mutassák, ’s a’ virtus szencséges palástjába őltőzzenek, ha szinté szívekben Kromvelt és Richelieut jádzanak-is; mindennap kéttzer tapodják lábokkal az Istenség tiszta Templomainak küszöbjét; mikor a’ köz-nép fel szívvel békességet kér az Egektől, akkor is az Egeket önnön gonoszságaik eszközeivé akarják tenni szencségtörő kéréseikkel; a’ virtus, emberi szeretet, Jó tétel, baráttság meg-fertézhetetlen neveit forgatják szájokban, még is nyög az emberiség kezek közt, a’ föld alattok, és bosszú állást kér a’ meg bosszantott Istenségtől. –
De minthogy tégedet meg tanított a’ Józanabb gondolkodás ’s a’ nem haszontalan szókban, hanem cselekedetekben álló filosofia a’ nemesebb érséseknek nem csak esméretire, hanem cselekvésére-is: fogjunk kezet eggymással és esküdjünk meg a világosság Istene előtt, hogy életünket az utolsó csepp vérig áldozzuk a’ köz-jónak, az emberiség hasznára. Élj Cs – nyal edjütt szerencsésen!
N. S.