MTA-DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
[?Csokonai Vitéz Mihály] – ismeretlennek

Ámbár mindenkor érdemetlennek esmértem magamat barátságodra: hizelkedem mind azáltal magamnak annak meg gondolásával*
Kilián: annak (a) meg gondolásával
, hogy leg alább vólna bennem ollyan, melly szeretetedet, indulataidat hozná maga*
Kilián: maga(d)
után. – Ah! titeket hívlak elő bóldog, de már csak sebemet újjító baráttságunknak elsőbb napjai! A’ mellyeket noha gyakorta a’ kevély embertelenség, ’s a’ más romlásábul örömet kölcsőnözö sárga irigység szomorú fellegekkel vontak bé: még-is titeket ah! boldogoknak nevezvén, ezen leg ritkább névre tészlek érdemessé. –
Ah! titeket leg szentebb óráim! mellyek leg szerencsésebb ’s leg szerencsétlenebb barátságunknak vóltatok eszközei – ’S Tégedet-is talám a’ mi első látásunk végett a’ halavány hóldtúl meg világosíttatott éjszaka! Te készítetted el nékem azt a’ szerencsét, mellyet reménylenem sem lehetett – ti rajtatok építettem hamar el mulandó boldogságomat. – Ah! be csendes meg elégedéssel, ’s a’ tiszta baráttságnak édességei által meg frissülve tértem vissza komor hajlékomba; mellyet az előtt kevéssel szomorú melancholia közt hagytam el.
 – A barátságnak ezen leg szentebb kötelei fel óldoztak szomorúságomnak kedvetlen bilincseiből, és ezen leg tisztább tűz el óltotta méltatlan bosszúságok által fel hevült indulatimnak tüzét: – úgy tetszett, hogy panaszaimnak barátom szívébe való ki öntésével kissebbűltek fájdalmaim leg alább a’ bajokat két eggyé lett szív könnyebben hordozta. –
Ah! de hová visztek andalgó képzelődések! ti azokat-is a’ mellyek el múlnak úgy adjátok elő, mint jelen valókat. – Bomladoz ez a’ leg erősebb kötél – Szunnyadoz ez a’ leg hatalmasabb tűz – hidegszik ez ígért és meg petsételt szeretet – és az a’ hatalmas erő, melly az előtt szomorúságaim felhőit oszlatta, leg gyászosabb színnel vónja-bé ki derűlni akaró egemet. – –
Imé barátom, igy búslakodik eggy, a’ maga leg kedvesebbétől magát*
Kilián: (eg) magát
el hagyattatni szemlélő szív ’s bátorkodik a barátság leg szentebb óltárára ezen maga panaszait fel tenni, ha azt a’ szeretetet meg nyerhetné még egyszer, mellyet talám reményleni sem merészel immár. – Ha ezen panasza méltó, úgy igasága*
Kilián: iga(z)sága
van, ezen jussát rajtad követni; – ha nincs, nem esik meg engedésed felől kéttségbe, a’ ki tudod, hogy ezen maga ki fejezésével is tiszta barátságát bizonyítja. – Érzi ez ki aludni lassan-lassan szivedből a’ barátságnak azon tüzét, mellyet ez előtt iránta mutattál. – – Ha magad-is észre vetted már azt, a’ mit*
Kilián: mi(n)t
én mindenkor tudtam, hogy t. i. barátságodat érdemetlennek ajánlottad, ezzel ha meg zabolázod-is vigyázatlan indúlatidat és el tökélled-is barátságodból való ki vettetésemet: azt mindazon-által meg nem tilthatod, hogy akaratod ellen-is ne szeresselek.
– – – Ha régi napjaimat vissza adni kívánod: engem ugyan a’ ki ezeket írom, nem tuds*
Kilián: tuds(z) E változat szerint emendálva: tudsz.
ki vagyok? – mindazonáltal méltatlanabb barátid között meg találsz – mutasd tehát hajlandóságodat ezek-hez*
Kilián: ezek-hez (!)
is, talám azoknak száma közül én sem maradok ki…
Élj szerencsésen kedves barátom másokért, ’s én értem-is, és szeresd a’ ki téged szeret… Így sír eggy leg tisztább barátságos Lélek, az ő leg kedvesebb barátjának!…