HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Csokonai Vitéz Mihály – Rhédey Lajosnak
Debrecen, 1804. szeptember 8.

Méltóságos Cs. K. Camerarius Úr!

Sajnálva kelletett ekkoráig észre vennem, hogy Nagyságod előtt kevésebbé esmértethettem meg Természetemnek azt az egyik oldalát, a’ mellyből kifejthette ’s el hihette volna Nagyságod, a’ mit most mint Nemes érzésű valóságos Nagyember előtt, én rejtek magánosságomban magamnak és a’ Tudományoknak élő kitsíny de szabad emberke, megmondani bátorkodom. Tudnillik hogy
„Nagyságodnak egy személyes vagy tisztje által írásban vagy élő szóval erántam kijelentett kegyes Reflexioját 100 Rftnál többre betsűltem volna!”
Ezt a’ Kevélyek kitsúfolják, a’ Chremesek*
Chremes: az uzsorás megnevezése Csokonainál (ld. az 1804. december 6-i levél vonatkozó sorának* jegyzetét).
Oktalanságnak, az Irígyek Képmutatásnak kiabálják: de ítéljen kiki a’ maga kényje szerént: én ugyan a’ magamé mellett maradok. Vatis avarus Haud facile est animus, ugy mond Horatius.*
Vatis avarus Haud facile est animus: (lat.) „A költőnek a lelke nemigen fösvény.” Szabad idézet Horatiustól (Epistolae, II., 1., 119–120.), eredetileg: „Vatis avarus non temere est animus”, vagyis: „költő nemigen lesz fösvény lelkű” (vö. CsMM, 1981 II. 552. l.).
Ezt az ő Maximáját szint olly szentűl tartom én, mint a’ másikat Principibus placuisse viris haud ultima virtus!*
Principibus placuisse viris haud ultima virtus! (lat.): „Nem utolsó erény, ha tetszést aratunk a vezető férfiaknál.” Idézet Horatiustól (Epistolae, I. 17.): „Mert nem utolsó dísz, odafent ha tetszik a munkánk.” (vö. CsMM, 1981 II. 552. l.)
Ez utólsóbbik maxíma miatt el kelle tehát (szándékom és akaratom ellenére) utóljára fogadni azon 100 Rft. és tsak úgy mint 100 forintot, mellynek pénzbeli folyamatján kivűl semmi egyéb betse nintsen. Adójának sem szavai sem kézvonásai nem adták meg annak azt a’ Válort, a’ melly olly nagyon külömbözik egy Uzsorás és egy Poéta előtt, a’ Börszén vagy a’ Parnasszuson!
Alázatosan köszönöm mégis Nagyságodnak mint Versifikator*
Versifikator: (lat., rég.) verskészítő.
és mint a’ halotti pompára dolgozott egyéb Kézmivesek: de köszönetem mellett, mint Poéta, bátorkodom telyes tisztelettel instálni Nagyságodat, méltóztasson nékem a’ Megbold.*
Megbold.: megboldogult.
Mlgos. Asszonynak kedves jószágai közzűl egyet, de a’ mellynek mindenét inkább nézvén, mint gazdag és drága voltát, emlékezetűl megkűldeni. Hadd álljon az az én kis Museumomban*
Museumom: ld. az 1804. szeptember 14-i levél vonatkozó sorának* jegyzetét.
a’ mellyet a’ nyáron rakattam, hadd álljon ama’ Nemes Elhúnytnak emlékezetére, Nagyságodnak erántam kimutatott kegyes Hajlandóságának zálogáúl, nékem újabb újabb háládatosságnak ösztönéűl, az én alatsony Irigyeimre nézve pedig Perseusnak paizsáúl!*
Perseusnak paizsáúl: Perszeusz az antik mitológia egyik hőse, Zeusz és Danaé fia, híres pajzsát Pallasz Athénétól kapta, halála után ennek felmutatása is elég volt az ellenség megfutamításához.
Azon szobátskámban gyűjtögetem én Pártfogóimnak, Joltévőimnek, Barátimnak, Poëta társaimnak Képeiket vagy Emlékeztető Valamieket. Illyen apróságért még könyörögni sem sajnálok én, Ms. Uram – én, a’ ki kevéssel szűkölködvén, kevéssel gondolván, kevés után áhítozván 100 Rftra magamban nem sok Impressiót érzek. A’ Versírást sem Métier vagy Handwerk gyanánt űzöm én; hízelkedni pedig, vagy kedveskedni véle tsak ott akarok, ahol tárgyamra egyedűl magam előtt se pirúljak meg.
Ebből a’ nyilatkozásomból (a’ mellyet tsupán egy olly nemes gondolkodású Méltósággal, mint a’ millyennek Nagyságodat esmérjük, lehet és illik közlenem) méltóztassa Nagyságod közelebbről esmerni azt a’ Debretzeni embert, a’ kit önnön Polgártársai nem esmérnek; a’ ki sok dolgot nem a’ fő és al Pőbel*
Pőbel: (lat.) köznép (ld. a plebecula szó előfordulásairól az 1795 második felében írt levél vonatkozó sorának* jegyzetét, valamint különösen az 1804. június 3-i levélben*).
szemeivel néz; a’ kinek fő kívánsága tsak az, hogy csendességét meg ne háborítsák; a’ ki Sanssouci lakást*
Sanssouci: a francia kifejezés jelentése: ’gond nélkül’; Nagy Frigyes porosz király, a művészeteket pártoló felvilágosult uralkodó Potsdam melletti kastélyának neve, ahol Voltaire-t is vendégül látta (képét ld. V. Busa, 1995, 406. l.). Csokonai gyakran emlegette a magányos elvonultság jelképeként (ld. az 1801. május 19-i,* 1802. júliusi,* szeptember 16-i,* 1803. május 19-i,* és május 30-i* levélben).
képzel a’ Nádlepte fedél alatt; és a’ ki mégis nem olly Cynicus,*
Cynicus: cinikus.
hogy a’ Nagy Urakat, ha a’ Tudományoknak, a’ Hazának és a’ jó ízlésnek Ns. Baráti, ollyan megkülömböztetett tisztelettel ne tömjénezné, mint a’ millyennel én változhatatlanúl maradok Mélt. Kamarás Úr! Nagyságodnak alázatos szolg. Cs. M. mk.