Barátom! Az estve jött hírtelen egy levelem
Váradról, hogy azon Munkám, mellynek
titulussa: Dorottya, vagy a’ Dámák’ Diadalma a’ Farsangon, Furtsa Vitézi Versezet IV Könyvben már a sajtó alól kiszabadúlt. Holnap reggel röktön megyek értte, hogy a’ kurta farsangból ki [ne] maradjon.
*
hogy a’ kurta farsangból kimaradjon A mondat értelméből világosan kiderül, hogy hiányzik a tagadószó. Kétféleképpen emendálhatunk: a hogy helyett nehogy-ot írhatunk (vö. CsMM, 1981. II. 498. l.), illetve a kimaradjon helyett ki ne maradjon-t (vö. Harsányi-Gulyás, 1922. II. 777. l.). Mi ez utóbbi módon, a fogalmazás szerinti első szándékot figyelembe véve eme.
Ne vedd rossz neven, ha kéntelen lévén kevésből álló pénzetskémet öszvetsinálni, emlékeztetlek azon 3
Rfra, a’ mellyet kártyázás’ kedvéért tőlem kértél vala. – Kűldöm a’ Conservateurt, az
Eschenburgot, a’ Kótát, a’ páltzát. – Tselekedd velem a’ szívességet, és add ide útamra a’ Szekfű szín prémes süvegedet, azt a’ 4-szegletűt, mellyet úgy sem szoktál magad hordozni. Ha haza jövök: első leszel, a’ kinek
Exempláromból kedveskedem. A’ munka felette tréfás, és lármát fog tsinálni: az árra 1
Rf. Ha feljössz
Váradra, megtalálsz az Akademia mellett Német Utsza’ szegeletén a’ Sándor házban,
Exhortator Takáts Károly Úrnál, vagy pedig a’
Typo[gr]aphiában.
*A lap szélének sérülése miatt hiányzik két betű, em.
Magam sietvén és sokfelé kapkodván, meg nem látogathatlak.