Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

A’ Te bánatod valóba méltó; és ez a’ sympáthia az én sérelmes szívemnek vígasztalás és könnyebbűlés: de mérsékeld magadat, és azon légy, hogy a’ leg tisztább indúlat is esmerje meg a’ fő kórmányos eránt, az értelem eránt való subordinátiót.

A’ Méltóságos Aszszony előtt, egy harmadik, nem közinkbe tartozó embernek jelenléte miatt, nem beszéllhettem olly nyílt szívvel, mint hólnap előtted mindent el mondok; tartván azon gyanútól, hogy magamat a’ más taposása által kívánom emelni: de mondhatom jó lélekkel, és az egész nyughatatlanságbann lévő Úri ház bizonysága, hogy áldott következései lettek ki menetelemnek; és kinn létem alatt javúlt egéssége annyit, a’ mennyit olly kevés órák alatt tsak javúlhatott.

Ne siess Barátom, a’ ki menetellel! Várjad egy kis korig magadnak és a’ nagy betegnek erősödésit; most ő neki is, magadnak is terhire lennél; kevés napok múlva élesztő balzsam leszen szívének a’ veled való társalkodás. Meg él, én azt hiszem; hólnap elődbe számlálom az okait is. Tisztelem tiszteletre méltó Édes Anyád Aszszonyt, ölellek hív szívvel, és vagyok

Debretzenben, Nov. 30^án,

1803.