MTA-DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Csokonai Vitéz Mihály – Puky Istvánnak
Debrecen, 1803. augusztus 17.
Debrecen, 17-dik aug. 1803.

Theátrumba valék tegnap, mikor a Judéumbeli polgár házunkhoz hozta leveledet. – Az éjjel a bálba valék; és a midőn hajnali álmomba alig kezdék belé, akkor vernek fel, hogy válaszoljak leveledre. Ha látnád millyen minát csinálok! Saure-Saure Mienen!! – Keresd ki csak Orpheusból a Kazincy Tihanját, és Toalét-kisasszonyát... Innen van, hogy hosszasan nem írhatok; hogy levelem kákombák, és hogy betűim reszketősek. – Hát ti már örökre ide hagytátok a debreceni szép vásárt, bált és theátrumot?
Paksi úrral beszéltem a bálba: mondta hogy felmegy hozzád a szüretre. Ott volt Bónis Feri is, a te Pataki Habrilló-társad. Nagyidai is ott volt; reflectálod? Vintze Palkó sovány, erőtelen és kedvetlen ember.
Én Dobig mindenkor elmehetek Sas által, a ki éppen ezelőtt egy fertálylyal jöve hozzám, és nagyon tisztel. – Á propos! Az a jó ember megúnván az ide való superintendentiabéli embereknek a vexáit, örömest szabadúlna tőlök, és általmenne más superintendentiába. Én azt hallom, hogy Szikszóról változni fog T. Porkoláb urat: ha úgy van, légy segítségül abba, hogy őtet oda bécsinálhassuk. Egy okos és mulattató pajtás esne közel hozzád. Tudósíts*
Tadósíts em.
felőle: azután Coram plura.
Él-é a kis fijad, barátom? nem is emlékeztél róla zsidó-hozta leveledbe: – Angyalodnak küldöm a számára nyomtattatott zöld Tavaszt. Most 5 munkám nyomódik egyszerre a pesti, bécsi és kassai sajtóban: szüretre mind készen lesznek; viszek vagy küldök akkor hozzátok. Addig is tek. asszonyéknak kezeit csókolván, tégedet forrón ölelvén maradok örökre hív barátod
Csokonay mk.