MTA-DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Kovács Sámuel – Csokonai Vitéz Mihálynak
Csákvár, 1803. június 17.
Csákvárról Június 17dikén 1803ban

Miskának, Samu
örömmel

Még alig ment el Levelem kezemből
Mellyet írtam volt Misukám Te hozzád
Rhédeit mindjárt emeléd az Égre
Alcaicussal.

Festetits Grófot vele énekelted
A Ki sok jót tesz HAZA! Híveiddel
Nem hiszem hogy bé lakatoltt szemekkel
Nézne Te rád is.

Így ni! így kell lát’d vetekedni vélek
A’ Kik a’ régibb Nagyokat nem hagyták
Dűlni borzasztó ’s örökös homályba
Igy helyes írni –

Festetits Gróf már soha meg nem halhat
Véle eggyütt ím’ arany Hintajába
A’ Ditsősségnek be tevéd Lajost is
s Élnek örökké

Oh Hazám’ böltsebb ’s tehetősbb Tselédi
Kik ma bé vésik maradós Kövekbe
Híretek’ – Lelket nosza adjatok TÍ
Kérlek azokba!

Ím’ az új Század mutat új Horátzot
A’ Magyarságnak – Kinek is Tiburját
Vajh’ fel építné – de Remény ha nints is
Írj Te Barátom

Bízzad a késő Maradékra dolgod’
Melly az Érdemnek hitelesbb Barátja
Tetteid’ majd az nemesítni fogja
’s Nyelve alatt lészsz.

Látd Ovíd mint járt, pedig Énekjének
Kellemét minden ma is emlegetni
Gyors – de Éltében ki szaladni kelle
Róma! belőled.

Onnan is jöttek gyönyörű Darabji
Mellyek a’ verset szeretők előtt még
Kedvesek most is ’s betsek’ el se vesztik
Míg tsak idő leszsz.

Így ha élned kell sanyarún Hazádban
Őt’ azért még is tsak ugyan szeressed
Hát ha Mécénás (meg esik) közöttök
Válni talál még

E’ Tanátsommal nesze! élj ha tetszik
Meg ne boszszankodj nagyon a Magyarra
s Meg se büntessed fel akasztva Lantod’
Fűzfa szegedre. – – –

Én is óhajtnék: de kevés tüzem van
Kedves Ódákat Magyarinknak írni
Néktek engedvén egyedűl – el állok
Félre előlök

TÍ Kiket fel kent maga Szent Apolló
Semmi fáradság vagy egyéb sem ártván
Végig a’ szentebb akarattal meg ne
Szűnjetek írni!

Hidjetek nékem! Koszorúkat adnak
Pimpla’ Halmának fejetekre Lyányi
s Majd Koporsótok’ valamint Klopstoknak
Meg violázzák

a’ 36. garasos új Penicilusommal restelvén író Tollamat meg igazítani – el gondolhatod: millyen nagy boszszonkodással irhattam ezen sorokat – Juthat eszedbe, Deák korunkban Komáromi Pál’ betűi voltak illyenek – Neki mindég illyen roszsz pennája lehetett – Tsókold meg helyettem őtet és Nagy Istvánt Böszörményben – Nézd a most meg köszörűltt ollóval se nyírtem körül papirossamat – Neked is elég volna ennyi restség! Élj ’s ölelj engem’ –