Miska! miért hallgatsz? mértékre nem írni
*
írní em.
de nagy kár
Ön’ magad is káros tételed észre vehét’d.
A’ Kádentzia már kedvet soha sem lel előttünk;
A’ rotyogott potyogott veszteni kezdi betsét.
Kezd el az al-földönn! meg lásd nyargalva követnek;
Ott a’ jobb Ízlés’ mestere tsak te lehetsz.
A’ Ritmust hagyd el! tégy jobb példákat elődbe,
Hogy már ember-kort Nemzetedére jelentsd!
A’ Múzsák’ Attyok téged fő versre teremtett,
Töltsd bé hát tzélyát, ’s szó fogadó Fia légy!
Mennyi tehetséget szemlélhet benned akárki,
Ennyi tehetséged’ bé gyepesedni ne hagyd!
Két esztendeje hogy kezdtem levelezni Virággal,
’S hogy kezdett azután nékem is írni Szabó:
Én ezeket követem főképpen. Bár tsak utánnok
Indúlnál! indúlly! többes időre ne várj!
A’ több
Múzsák*
Muzsák em.
is serkennyenek
*
serkennyeknek em.
általad ottan,
Kik Biharonn szana szétt verseket énekelik.
Ízre tanítsd! ’s mondmeg; hogy az újabb század azonn vann;
Hogy minden Strófát Léthe vizébe merít.
Tégy így! ’s Virgil’ Ovid’ Flakkus’ ’s több Római Költők’
Számok imígyen fog megnevekedni, Vitéz!
Így lészesz boldog, neved annyira terjed ez által;
Hogy hol járt Kotzebű zengeni fogja Tobolszk.