MTA-DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Mátyási József – Csokonai Vitéz Mihálynak
Fót, 1803. május 30.

Kedves Barátom!

Levelezésűnk ritkán tőrténésének oka bennemis az, a’ mi az Urban: de bennem még azon kivűl kettő; egyik az, hogy én természettel kevés beszédű lévén, a’ levél irásban is annak és rővidnek kelletik lennem, minthogy az az egymástol távol lévőknek a’ nyelvek; másik az, hogy engemet, a’ ki tsaknem a’ 25 betűk esmérete meg bánásáig meg tsőmőrlőttem a’ temérdek firkálástol, tsupán a’ dolog szűksége, vagy a’ betsűlet szeretete (mert Levélre nem válaszolni annyi, mint kőszőntőnek viszsza nem kőszőnni) birhat ezen robotra.
Szivessen sajnálom az Urnak erőtlenkedését: de elméje rugoinak pattogo elevensége ’s egésségével olly szivre vett gondolása, jo reménységet nyujtanak javulásárol, mellyet én tsak ohajtásommal segithetek.
Doctor Szentgyőrgyi Josef Urat nem tsak esmerem, sőt Anyáink Testvérek lévén, nékem kőzelről való ’s igen kedvelt és tisztelt Bátyám, kit is azért Kedveseivel egyűtt tsokolok.
A’ mi az Urnak a’ Generalis Ur iránt valo gondolatját illeti: annak, (fájdalommal kell írnom) semmi modját nem látom; mert maga Foti Residentiáján kivűl, minden Főldes Uri Jussok egy talpalatnyiig, a’ Helységek által arendáltatnak és biratnak, 1ő Januariustol kezdvén 32 esztendőkig – De generaliter is az Ur fel tételéről az a’ vélekedésem, hogy egy Sans-soucit, vagy nem Nagy Urnál Hazánkban, vagy ha annál, tsak Erdéllyben lehet reményleni. A’ tapasztalás bőven meg esmertetett engemet a’ Mi Nagygyaink szalma tűzével, mig tsak ditsérni vagy ingerleni kell, magno promissores hiatu; mikor tselekedetre kél a’ dolog, nem akarásnak nyőgés a’ vége. A még továbbá, kevés volna, ha tsak a’ Tulajdon természetéből folyolag kellene, de a’ mi keservessebb iga, erkőltsikeppen is Taksássokká kéntenittetik azoknak lenni a’ szegény legény

Usibus edocto si quidquam credis amico,
Vive tibi, et longe nomina magna fuge.

Egyet tudtam eddig a’ kőz Nemességből, a’ ki az én kőzben vetésemre, minden bizonnyal képzelt boldogságába helyheztette volna az Urat: de a’ mult Honapban meg holt, ’s vele egyűtt az én tudományom is el enyészett, míg más valakiben ujjra fel nem tetszík; melly ha tőrténne, kőzleni el nem multanám.
Az Exemplárokat mind ketten kőszőnjűk. A’ Grof előtt már régen jo neve vagyon az Urnak. Azon ajánlás kőzlésében nagy barátságát fogja az Ur hozzámmutatni, ’s a’ talám valami jot eszkőzőlhet mégis; Egri Josef Ur által a’ Pesti Vásárra fel kűldheti. Mellyel állando barátságába ajánlott, tisztelő szívességgel maradtam
Az Urnak

Foth. d. 30a Maii
1803.
hiv barátja, szolgája,
Mátyási Josef

[Címzés:]

A Monsieur
Monsieur Michel Csokonai
mon tres cher ami
à Debrecin.