HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Márton József és Császár József – Csokonai Vitéz Mihálynak
Bécs, 1803. február 9.
Betsben Febr. 9-dikén. 1803.

Édes Barátom. Vettem kedves levelét, a’ pénzt is.*
a pénz: a január 4-i levéllel* küldött növénymagok áráról van szó (ld. erről az 1803. február 18-i levélben*).
5 ft. 28 krajczárban. Szívemből örvendek, hogy Gróf Széchény*
Széchény: Széchényi Ferenc. Csokonai bizonnyal beszámolt Mártonnak Széchényivel való január végi levélváltásáról (ld. az 1803. január 19-i* és 30-i* leveleket).
Ő Excellentiája Hazánk Nagy oszlopa, az Urnak betsét esméri. Adjon Isten több illy pártfogókat!! Nékem is megküldötte Ő Excja a’ Catalogust III Darabban, de még nem feleltem!*
Ld. az 1802. december 8-i levélben.*
Bizony, nem érek rá!!! Még is minden dolgaimnak eleibe tettem eddig, ha igazat kell már vallani, a’ Kedves Barátom dolgait. Mind az Anakreoni Dallokat, mind a’ kótákat leírattam kétszer, ’s bé adtam a’ Censurára. Hogy mind eddig ki nem adták! róla nem tehetek. Egész árkust kellene nekem arról írni, hogy millyen lassan megy itt minden a’ mi Censúrára kerűl. – Miólta a’ Censurae Officium a’ Politzia*
Politzia: rendőrség. A bécsi cenzúrát 1801-ben rendelték a rendőrminisztérium alá.
alá vettetett, nem lehet azólta valamelly Mptumot egyenesen a’ Censor kezébe adni, mint azelőtt; akkor esmerősömnek Tek. Engel Urnak adhattam vólna: de most, tsak azt – hogy Lexiconomat ne kelljen kétszer leíratni; és hogy tsomónként vagy is betűnként adhassam bé ’s nyerhessem viszsza, három ízbeli kérésemre nyertem meg, akkor is egy Nagy ember maga közbevetése által. A Kótákat két táblára kimettzettem már készek. Ma vévén a’ levelét Kedves Barátom az Urnak, nagyon nehezen esett, hogy még sints semmi! ’s pedig már mostani Vásárra várta az Úr! én tehát tüstént kotsira ültem, (mert a’ szállásomtól jó 3 fertály orányira lakik a’ kóta mettsző) ki mentem ahoz a’ pribekhez, hogy nyomtattasson nekem tsak két exemplumot, hogy leküldhessem a’ Szerzőnek etc. de a’ Pribék azt mondotta, Wir haben den strengsten Befehl, nichts aus der Hand zu geben, wo eine Schrift unter dem [?] ist; bis das Imprimatur nicht erfolgt und uns gezeigt wird!*
A német szöveg magyarul: „Legszigorúbb parancsunk van, hogy amíg a nyomtatási engedélyt meg nem szerezték és meg nem mutatták, semmit ki ne adjunk a kezünkből, ahol a (hangjegyek?) alatt valami írás van.” (CsEml. 572-573. l.)
Már tehát mit tehetek rólla ha minden buzgó törekedeseim után se mutathatom jelét, hogy a’ mit magamra vállaltam abba eljárok. Ha ki jön a’ Censuráról a’ Dall két nap kész leszsz. a’ masik is töstént nyomtatódik. –
A Lexiconra, ha vevői lesznek, a’ pénzt T. Sárváry Uramhoz kell adni. Oda is írtam eránta. Az A. es B. betű kézírásba 57 árkusra ment de nyomtatásba kilentz, hozza lehet ebből vetni mennyire megy majd!! Subscriptiót el nem vehetek. Mert nekem számolni kell, mind a’ pénzről mind a’ Praenumeránsok számáról. A’ könyvbe senkinek sints haszna, tsak a’ Praenumeránsoknak. – Ha Gróf Sz. Ö Exc. A’ Bibliothecához hívja meg az Urat, ott társa leszsz Petkovits Úr,*
Petkovits Úr: helyesen: Petrovics Ferenc (ld. az 1802. november 19-i levél vonatkozó sorainak* jegyzetét).
a’ ki talpig derék ember, ’s maga a’ jóság, és emberség!!

Tisztelem szívesen Fazekas Urat. a’ Diószegi Uramon esett szomoru történet felette erdekli szívemet.*
Az utalás hátterét nem ismerjük.

Rj. Ja Ja ich kenne ihn wohl, er ist aber jetzt in Debreczen.*
A német szöveg magyarul: „Igen, igen, jól ismerem, de ő most Debrecenben van.” Az utalás értelme nem világos, talán magára Csokonaira vonatkozik.
Mi a’ menkőnek nem irtál nékem édes Csokonaim?