MTA-DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Kultsár István – Csokonai Vitéz Mihálynak
Pest, 1802. augusztus 4.

Kedves Ur!

Valamint irigylem a Váradi társaságot; úgy szivből sajnálom a Debreczeni szerentsétlenséget. Bártsak ez Árpádunk utját ne késletné! Nem tudom mi fatum üldözi Versköltőinket, hogy éppen akkor érdekli őket jelesebb kár, midőn legbuzgóbban folytathatnák hazafiúságból kezdett munkáikat? Ime az a kellemetes Kesergő Himfy is, nem régiben, midőn Győr Vármegyében múlatna Kedves Párjával, Kámban Vasvármegyében háza elégvén szomorúan zokog. Érzem Uram, ’s nagy meg indúlással érzem kedvöknek tsöggedését ezen szerentsétlenség által, annál inkább; mivel tudom, melly nehéz az elveszett Kedvnek ujra lábra kapni. De az erős elme meggyőzi a bal sorsot, ’s ha nem vídám, legalább türhető kedvel viseli megmásolhatatlan történeteit.
Azon nem szükség sokat törődni, hogy megesett az Ajánlás bényomtattatása. Ez nem fájlalható sérelem arra nézve, ki megtiszteltetett: az Urra nézve pedig a világ előtt nyereség. Ha mindég így vétünk, botsánandó lészen. Tessék az igazat megirni azoknak, akiket illet. Béköttetéssel nem kell költségeskedni. A történet mostohasága is eleget mentheti az Urat. Hány példát küldjön az Ur, azt jól végezte; mert illik mind a két Fő Méltóságot megbetsűlni.
Én tsak sziverősséget kívánok, hogy a bal eset el ne nyomja az Urat Kinek én mindenkori szíves barátsággal maradok

 Pesten 4a Aug
1802.
alázatos szolgája
Kultsár István mpa

[Címzés:]

Nemzetes és Vitézlő Tsokonai Vitéz Mihály Urnak
a Muzsák Szerentsés Barátjának.
Debreczenben.