Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

Edes jó Barátom!^* Kedves levelére az Úrnak tsak röviden kénteleníttetem felelni.

Mi már kaptunk Redactort a’ M. Hírmondónak, ez Császár Jósef Barátom, a’ ki alább ír is egy két sort. – Leszsz hát időm, hogy a’ Barátom Uram betses Munkáit, úgy, valamint óhajtja, gondviselésem alá vegyem, ’s kinyomtattassam. Hogy Splendide akarja; azt nagyon betsűlöm. – A’ Nemes gondolkozású Gróf Széchényi kegyessége egészen elfogta szívemet. Oh ritka jó Hazafi! Sokáig élj! – Egy Anekdotát írok Barátom Uramnak, még pedig azért irom meg, hogy Császár Jósef Barátom nagyon késztet hogy írja meg Barátom Uram; ’s ezt már annyiszor mondja hogy meg esett a’ szívem, el fáradt szájján. Én a’ mi Tipografusunkat arra vettem volt már régen, hogy ő felfogadta azt, hogy a’ Barátom Uram Munkáit – mellyről írt vólt ki nyomtatja, ’s két száz exemplár honoráriumot ád Barátom Uramnak. – Ez előtt negyed nappal ezt beszélltem el Császár Barátomnak, ’s arról beszélgettünk, hogy mi módon tsalhatnám fel ide Barátom Uramat, hogy azt a’ dolgot elvegezhetném véle, ’s a’ Munka eleibe a’ képét ki-mettzethetném; mert már ez régi tzélom volt, ’s inkább is jussomat tarthatom ahoz Báró Vay Miklos vagy más Méltóságnál, mert én baráttsági szent indúlatból tselekeszem azt: ők Miből – nem érzem. – ha ők tsak a’ Barátom Uram személlye eránt való tiszteletből tselekszik, akkor is több jussom van nekem ahoz – tudom én azt. – No de elég erről: Meg leszsz a’ mit óhajtottam. Budán van egy rátz fattyú a’ rátz városba lakik, ezzel festesse le a’ képét Barátom Uram. Tsurÿ Ur ezzel festette le Sinay Urat és Domokos Urat, még pedig úgy hogy szemközbe vagynak egymással etc. ’s igen jól találta őket; fest fél souverind’orért. Színekkel kell festetni, ’s olly kis formában, a’ mint fog mettződni. – Én a’ többit Tzetterrel itt elvégzem. – Ha a’ nem jól találná egészszen, mással is újra le kell festetni, ’s a’ kettőből majd dirigáljuk mi azután Czettert. Ha valami leszsz, tökélletes legyen a’ mennyiben lehet. –

Pántzél Barátommal kikerestetem, ha meg leszsz, a’ tudva lévő Elégiával ékeskedő Merkúrt de ő igen gondatlan, abban, hogy maga sem tartotta meg azon Munkáját!

A Tudósítást a’ mai Ujságba bétenni tellyes lehetetlen volt. Bé tétetem a’ jövőbe ’s a’ Kurírba is.

Ha mászszor levelet ír Barátom Uram, kívált illy sietős dologban, soha se irja rá a’ M. Hírmondót, mert abba tsak az a’ haszon hogy ingyen adják ki, de az a’ kár, hogy 3. 4. ’s öt nap is a’ postán hever, mert fel szokták bontogatni, hogy nem praenumeráló levele é? Hanem az adressen a’ legyen.

Abzugeben im Burgerspital Hof 7. Stiege Nro. 15. im ersten Stock.

Görög Ur szívesen tiszteli Barátom Uramat, ’s arra kéri hogy ha jó kedve leszsz egyszer fordíttsa le ezt az ide zárt igen igen excellens Dallot. Ezt a’ Svajtzerek szokták énekelni, azért kezdődik úgy, Falle immer arme etc.,^* mikor szabadság fájának fenyőszálat vágtak ki, ’s azután szokták maga a’ szabadság fája körűl is enekleni. – Kotzebu igen felséges Munkat írt illy tzim alatt. Das merkwürdigste Jahr meines Lebens. Ezen munkából mi egy extractust készítettünk ’s kiadjuk a’ M. Hirmondó mellett. Ebben fordúl elő ez a’ Dall is, és nem szeretnénk elhagyni belőlle. Mihelyt leforditja B. Uram küldje fel hozzám.

A Kerekesre irt verseket, ki nem adjuk, foglaljon helyet inkább másutt mint a’ Hírmondóba.

Nem jól mondja a’ fordító: mert a’ Parascevalis Kontzió igy kezdődik: ditsősséges Feldmarschal etc. etc. Ládd Barátom hogy én is meg érkeztem Göttingábol: fogadd el ezen soraimat úgy, mint a’ mint én venném azt, ha Te nékem tsak egy vagy két sort irnál. Én már Bétsben lakom, még pedig örömemre Márton Jósef Urral. Hírt mondok hírt vagy leg alább a’ mit más mondott redigálom. Ez rám nézve véletlenül esett: de külömben semmi; tudod hogy egész életünk folyása illyen bizonytalan – Sokszor már ki tsinált planumunkat egy óra el rontja; sokszor a’ directoriumunk észak felé mutat, midőn délnek akartuk venni útunkat – Irjál Barátom mennél hamarébb; hadd láthassalak leg alább Leveledben – Én néked valamit küldök, a’ mit meg Göttingából szamodra hoztam, de ugy ha nem felejted