Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

Hogy ezen Levelemmel rész szerént kéntelen, rész szerént bátor vagyok az Úrnak alkalmatlankodni, annak oka rám nézve az, hogy Bétsben nints máshoz kihez folyamodnom, minthogy Dr. Sándorffy Úrnak, a’ kihez bizodalmom volna elég és igen sok fontos^* foglalatossági vagynak; az Urra nézve pedig az, hogy mind hajdani, mind a’ múltt Ősszel megujjitott barátságunk az Úrnak hozzám ’s dolgaim eránt való nemes hajlandósságáról nem kevéssé^* teszen^* bizonyossá. De ha a’ magam’ személlyes dolga ügyeletlen volna is az Úr előtt, esmérem az Úrnak a’ Közjó eránt való Részvevősségét ’s szolgálatra kész-voltát; még pedig sokkal jobban esmérem, mint sem a’ Köz ügyben akar nékem, akar másnak is a’ lehetősségig segíteni ne kívánna. Miért tartózkódjam tehát kérni az Urat, hogy Minden Munkájimnak kinyomtattattására^* egy jó és tsínos Bétsi Könyvnyomtatóval megalkudni méltóztassék? Az egész Gyüjtemény mintegy 40^* Árkusra fogna terjedni, mellyben mind Versek, mind kevesebb számú Prosák, mind eredeti mind fordított Darabok lennének, az Exemplárok számát pedig, minthogy Ttes. Frater István Úr nyomtattatja ki, nem kívánom többnek 500-nál. A’ magam’ Munkáiról tudósítást vagy felvisgálást adni [meg]tiltván^* a’ Nemszemtelenség, tsak a’ fordításokat említem meg, a’ mellyeknek Szerzői tsupa nevekről^* is elég esméretesek, elég ajánlottak, mint p. o. La Boucle de Cheveux enlevée, de Pope: Die Grázien, von Wieland: Le Temple de Gnide, de M. de Montesquieu,^* L’Aminta, Favola Boschereccia di Torq. Tasso: Der Frűhling, von Kleist: Il Pastor Fido, di Giamb. Guarini; ’s t. e’ f. – A’ Kinyomtatáshoz^* való Alkut, formát és Gusztust egészszen az Úrra bízom, ’s egyebet a’ vélem való Közlésénél ki nem kérek. Én Juliusnak^* 2dik és 3dik hetét Patakon fogom az Examen alkalmatosságával tölteni: és addig való Válaszát az Úrnak óhajtva várom, tessék T.T. Philos. Prof. Rozgonyi Úrhoz ugyan tsak Sáros Patakra adressírozni. – Igaz! a’ pénz felől majd el is felejtek tudósítást tenni, – – felét a’ Nyomtatás Árrának előre, felét pedig az Exemplárok’ leszállításával kész lesz azon Uraság letenni. – Már én az Úrnak jelentésére, ’s édes Hazám’ ’s Anyai Nyelvem’ díszére és előmenetelére, a’ mint tudtam ’s a’ mit tudtam a’ ritkább régi, kevéssé gyakorlott, nyomtatásban esméretlen, tartományos^* és mesterszavakból 2000 és egynéhányat öszveszedtem, ’s mind ez ideig az Úrnak barátságos Rendtételét vártam; és most is kész szívvel kívánom őket az Úrral közleni, mihelyt Levélbe tett bizonyos akaratját megértem; sőt egyébben is, a’ mi tsekély elmémtől, gyenge erőmtől, gyarló tapasztalásomtól ’s aprolék olvasásomtól kitelik, örömest kívánok ügyefogyott Nemzetemnek, ’s özvegységre^* jutott Hazámnak, átaljában pedig a’ Tudományoknak szolgálni. Mert Nemzetem’ javán dolgozni annyira óhajtok, a’ mennyire örülök annak, hogy Magyarnak születtem: az értelemnek pedig és az Izlésnek gyarapításán mind örűlök én, mind munkálkodom, én – egy nádas házba szorúlt Cosmopolita.

Édes Barátom! távol vagyok mind a’ gazdagodás’ Vízkórságától, mind attól hogy fényes Szerentsézést kívánjak játszani^* a’ Világon; és tsak munkátskáimnak ezt az egy Kiadását, (a’ melly mind hajdani vitzkándozó Plánumim által szerzett aprólékos adósságimra, mind írásimnak mindennapi elébb tovább való hányáttatásira nézve szűkséges) végbe vihessem, nem fogja többé még tsak Munkámat is látni, ez, az egy részről irígy és szőrszálhasogató ’s a’ mellett korhel idő-szakasz, más részről a’ Helvetius’ baglyát realisáló, Obscuránt és űldözni szerető Világ. Ha írok is, a’-minthogy már én a’ nélkűl nem tarthatom^* fenn lételemet, írok a’ boldogabb Maradéknak, irok a’ XXd. vagy XXId. Századnak, írok annak a’ Kornak,^* a’ mellyben a’ Magyar vagy igazán Magyar lesz, vagy igazán Semmisem. – – – Teszek úgy, mint Bessenyei György, ama’ mind rendre mind érdemre első Magyar Literatorunk, a’ kiről a’ dolog’ esmérőji nem tudják meghatározni, akkor volt é nagyobb mikor Bétsben a’ betsületnek ’s hazafiúságnak köz piatzán tündökölt^*, vagy most midőn Bakonyszegen a’ mi Horizonunk’ elsetétedését úgy nézi, mint a’ földünk’ golyobissa alá fordúlt, de azért teremteni meg nem szűnő Nap. Ebből a’ Resignatiomból, és az erre való tekíntetből, bátorkodom^* már az Urat arra is megkérni, hogy engemet a’ felől tudósítani ne sajnáljon, ha vette é Görög Úr az én még a’ télen kűldött Levelemet, és ha válaszolt é arra vagy nem? – Ugyan is, engemet, mind Prof. Rozgonyi Úr, a’ kire volt a’ dolog Görög Úrtól bízva, mind Prof. Kövy Úr, és mások is, requiráltak abba, hogy Görög Úrhoz ajánljam magamat az Újságok írására. Én ezeknek serkengetésére resolváltam is magamat, és irtam eránta Görög Úrnak, a’ mellybe az előadott Conditiókra nézve azt feleltem, hogy én a’ Deák, Olasz, Frántzia és Német Nyelveket értem, a’ Geographia és Historico-politica Tudományok egyedűl való foglalatosságim, Hazámat mind a’ Könyvekből mind sőt respective 6 esztendeig való Utazásimból alkalmasint kívántam megesmérni: tsak azt kérém vala ki Görög Úrtól, hogy mind Kötelességim mind fizetésem felől praecisébb^* tudósítson, hogy bizonnyal tudjam mitsoda teherre, ’s mitsoda commoditásra hagyom magamat megelégedett Sanssoucimból a’ Bétsi lármás fényre kiléptetni. De Választ sem Görög Úrtól, sem Czetter Úrtól nem nyerhettem. – Talám az ide való, egyébaránt is rendetlen, postázás az oka. – Kérem az Urat ne sajnálja gyanakodásomat megállítni, ’s egyszersmind megírni, mi az a’ Bétsi Magyar Institutum, mellynek az Urat is tagjának lenni örvendem, ’s mellyről mi isolirozott Dákusok itt még olly keveset tudunk. Én az Úrnak ezt a’ literaria tudósítását, másikkal fogom megköszönni, t. i. ezen Munkámmal: „Néh. Dr. Földi Jánosnak […] Életének és Munkáinak Történetei, Charactere, Lelke és felvil[…],^{* *}Recensiója, egy Barátja, Társa és Tisztelője által.” Megérdemli ez a’ Nagy Lélek, kiről tulajdonképen el lehet mondani, hogy Nemzete’ Szerelme emésztette meg, megérdemli mondom, hogy minden Hazafi sírja után is tömjénezze!!! – Én pedig az Úrnak barátságát ’s erántam való bizodalmát kikérvén,^* állandóúl maradok az Úrnak